Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

Harmincnegyedik évfolyam, ÍO. sz, Budapest, 1891, márczius 8, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj Egyes számok ára 20 kr. külön 30 kr. TAKTAI.OM : Vezércikk. A vallás szerepe a mindennapi életben. Pdri Elek, — A lelkészválasztási törvényjavaslathoz, Morvay Ferencz. — Iskolaügy. Egyházkerületi fcrgíMÉgátó, FigfelSL — Tárca. Conservativismus és radicalismus a zsoltár-átalakításoknál. S. Szabó József. — Könyvismertetés. Bersier E. válogatott beszédei. Baksay László. — Belföld. Alakítsuk meg a felső-tiszai egyházkerületet. Felvidéki. — A nagy-szalontai egyházmegyéből. S. 7. — Külföld. Komoly gondolatok harcza. Tüdős István. — Nekrolog. Horváth János. Rácz István. — Irodalom. — Különfélék. — Hirdetések. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: IX, ker, Pipa-utca 23, szám, A vallás szerepe a mindennapi életben. — Részlet szerzőnek Budapesten, febr. 26-án tartott felolvasásából. — Boldog az a család, melyben béke és egyetértés lakozik, melyben a szülőket és gyermekeket a bizalom és szeretet kötelékei fűzik egybe, melyben minden családtag át van hatva az együvétartozás érzésétől, melyben a durva beszédek ismeretlenek, s a kölcsönös szeretetet, a könyörület és engesztelékenység isteni lelke hatja át mindegyiket! Kétszeresen boldog az a család, melyben az életnek ideális javait nem szennyezik be az aljas szenvedélyek féktelenségei, hanem az erkölcsi követelményeknek megfelelő finom izlés, gyöngédség, erkölcsi nemesség kiséri a napi munkát és aranyozza meg a családi életet ! De háromszorosan boldog az a család, melyben a kegyességet képmutatás nélkül, az istenfélelmet szenteskedés nélkül, a könyörületességet hiúság nélkül gyakorolják ! Az ilyen családban mindenkor a türelemnek és szelídségnek angyalai lakoznak ; az ilyen házba mindig örömest tér be a békének és erőnek ura, a vigasztalásnak fejedelme, hol szorgalmas Mártha kezek szolgálnak neki, s a Máriák kegyes lelke hallgatva ül az ő lábai előtt. Az ilyen családot az embertársak is örömest keresik fel, mert a családi élet nem nélkülözheti a társadalmi érintkezést, melyre a vallásnak szintén megvan és meg kell lenni a maga megnemesitő és megszentelő hatásának. Az ember társas lény, egymásra van utalva, s az egymással való érintkezésben kell üdülést keresni a napi fáradalmak után, a komoly és erkölcsileg kifogástalan szórakozásokban kell ujabb erőt gyűjteni az élet megpróbáltatásaihoz. A társas életnek ezen vallás-erkölcsi célján kívül kétségen kivül más céljai is vannak, melyek nem kevésbé fontosak, s a vallással szintén igen benső viszonyban állanak. A társas érintkezés közben megfigyeli az ember másoknak szokásait, igyekszik mások tulajdonságait megismerni, s a maga egyéniségének megfelelőket elsajátítani. E közben tapasztalatokat szerez az ember; másoknak hibáiban, mint tükörben látja a maga tökéletlenségét, s igyekszik egyéniségének érdességeit elsimítani; örül az örvendezőkkel, sir a sírókkal, s midőn részvéttel van a mások sorsa iránt, ugyanakkor erőt gyűjt magában arra, hogy az élet terhét és bajait hivő megnyugvással viselje. De vájjon társadalmi életünk általában olyan-e, a milyennek lenni kellene ? Vájjon a ker. vallás szelleme lengi-e át, ker. gondolatok és hajlamok által van-e áthatva oly mértékben, a mint kívánatos volna? Nem akarok ugyan erkölcs bíró lenni, de mégis őszintén ki kell mondanom, hogy társadalmi életünk távol áll azon ideális céltól, mely felé az evangelium által kijelölt úton törekednie kell. A köznapi udvariasságnak már megszokott formái is magukon hordják az őszinteség hiány bélyegét. Az ember ((alázatos szolgája» akar lenni annak, a ki neki nem parancsol; vagy ((rendkívül örül» a látogatásnak, mely nagyon kellemetlen és aminél hamarábbi viszontlátásra)) hívja fel azokat, kikkel nem szívesen érintkezik. A bejelentett látogatónak azt mondatják, hogy nincsenek itthon, de alig távozik el az illető, azonnal utánna néznek a kíváncsi szemek. A gyermekeket kényszeritik, hogy barátságos arcot mutassanak és szívesen köszöntsék azokat, kiket nem sokkal az előtt fülök hallatára ócsároltak. És mily könnyelműen bánnak sokszor különösen a becsülettel és jó hírnévvel! Csak hogy a beszéd tárgyából ki ne fogyjanak, elő vesz-