Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-01 / 9. szám
azt hitték, hogy az autonomia kérdése minden érdeket teljesen kielégitőleg fog megoldatni. A következő események nem sokára megmutatták, hogy az öröm és reménykedés igen korai volt. Á püspöki kar az értekezlet után teljes titokban olyan választási szabályzatot dolgozott ki, mely az ultramontanismus uralmát előre is biztositotta. Azután az érdekelt világiak tudta és beleegyezése nélkül a szabályzat megaiiéset a királytól kinyerték (1869. jan. 28.), és csak a választás elrendelése előtt kevéssel hirdették ki (máj.. 1.), midőn már az előkészítő congressust is összehívtak (jun. 20-ikára). Az országgyűlés kath. tagjai hasztalan tartottak értekizletet, nyújtották be a prímáshoz a választási szabályzatot módosító emlékiratot: a válasz telve volt mentegetődzésekkel, hamis igazolással és olyan nyilatkozatokkal, melyekből a világiak áthathatták, hogy a püspöki kar őket szépen kijátszotta s az autonomia kérdésének méltányos megoldására nem számithatnak. Azután a clerus arról is gondoskodott, hogy a választásokban minél kevesebb értelmes ember vehessen részt. Igy 5 — 6000 lélekből álló községekben 12 — 60 választó szavazott arra, kit a plébános a püspök parancsára ajánlott. Ezen clericalis komédiának a lett az eredménye, hogy a megválasztott tekintélyesebb képviselők közül többen a választást nem fogadták el (pl. Ghyczy Kálmán sem.) Ilyen előjáték után nyilt meg az előkészítő cőngressus (1869. jun. 24.), mely egy bizottságot választott, hogy az alkotmányozó congressus számára választási szabályzatot dolgozzon ki. A bizottság munkálkodása alatt a congressus szünetelt, s csak azután ült újra össze (okt. 7.), miután a tervezetet közzétették (jul. 22.), s a felett az egyházi és más közlönyök véleményeiket kifejtették. A munkálat nem felelt meg a szabadelvűek várakozásának, s azért annak tárgyalásába nem igen vettek részt. Kúti Márton (székesfehérvári plébános) és Deák Fer. fellépése az ultramontan törekvésekkel szemben annyit eredményezett, hogy a választási szabályzat legalább a clerusnak a választásokra való egyenes befolyását korlátok közé szorította. E szerint az alkotmányozó congressusnak kétharmadát világi képviselők alkotják; a papi képviselőket titkos szavazattal, a világiakat nem községenként, hanem választó kerületenként választják ; pap a világi képviselők választásába csak akkor avatkozhatik be, ha a nép bizalma a választási bizottságba juttatja (ez ugyan gyenge biztosíték) ; az egyházi elnök (prímás) mellett szabadon vá lasztott világi elnök fog működni stb. Miután e szabályzat királyi megerősítést nyert (okt. 25.)'u ), a prímás ugy intézkedett, hogy a választások 1870. febr. végéig megtörténhessenek s az alkotmányozó kath. congressus megkezdhesse működését 2 5 ). A püspöki kar e közben a vatica?iumi közzsinatra Rómába ment és a magyar kormány sugalmazására a csalatkozhatlanság dogmájával szemben ellenzéki állást foglal el (1. a 22. I.), attól tartván, hogv ha a korona és nemzet egyetérve lépnek fel a pápaság és ultramontanismus féktelen uralmi vágya ellen, kockáztathatják a jövőt, elveszíthetik az egyházi javakat. Haza térve annál nagyobb buzgóságot fejtettek ki, hogy a kath. autonómiának céljaiknak megfelelő kifejtésével egyszer mindenkorra biztosítsák a fejedelmi egyházi vagyont és azzal együtt hatalmukat. A clerus mindenfelé, minden körben izgatni kezdett az ultramontan tanok érdekében ; egymásra alapították a kath. köröket, rendezték a kath. népgyüléseket. Majd Pesten Simor prímás elnöklete alatt újra megkezdette gyűléseit az ultramontán többségű kath. congressus (1870. okt. 25.), s az autonomia hatáskörének megállapítása végett egy 27 tagu bizottságot nevezett ki (nov. 12.). A bizottság javaslataival elkészülvén, a congressus azokat tárgyalás alá vette (1871. febr. 9.) és hosszas heves vita után a kisebbség javaslatát, mely a protestánsokéhoz hasonló autonomiát óhajtott, elvetette és a többes javaslatát (132. §.) fogadta el (márc. 25.), s egy állandó bizottság kinevezése után eloszlott (marc. 31.)2 6 ). Ezen terv szerint a kath. hierarchia a koronát és országgyűlést illető jogokat szerette volna hatalmába keritni, hogy az autonomia révén az állam fölé kerülhessen. Nevezetesen azt akarta volna, hogy az apostoli király a római kúriánál a magyarországi kath. egyház érdekeit csak az autonomiai hatóság egyetértésével képviseltethesse (3. §.); kijelentette, hogy jóllehet a clerus és egyházak birtokában levő javak, valamint a vallás-, tanulmányi- és más alapok a magyarországi kath. egyház tulajdonát képezik, mindazonáltal megmaradnak azoknak ,,hitbizományi" élvezetében (minő szerénység!); jogot követelt arra, hogy oktatás- és cultus-célokra (talán «Péterfillérekre» is) adót vethessen ki; hogy a főpapi hivatalok betöltése alkalmával az igazgató tanács (a prímás elnöklete alatt három papi és hat világi kath. tag) ajánljon a királynak jelölteket (hármat); a patronatus joggal biró községek is csak a megyés püspök által ajánlott három jelölt közül választhatják meg plebanusokat; ezen kívül a kath. ifjúság vallásos oktatásának és a seminariumoknak ügye kizárólag a püspökök jogkörébe tartoznék stb. 2 7 ). A komolyabban gondolkodó, a mellett alkotmányos érzelmű katholikusokat az ultramontán főpapság fondorkodása aggodalommal töltötte el. Ezen aggodalomnak adott kifejezést (1871. márc. 15.) Schwartz Gyula képviselő inteypelhtiója a kormányhoz a miatt, hogy minő állást szándékozik elfoglalni az uj dogmát placetum nélkül kihirdető főpapokkal szemben ; valamint Ghyczy Kálmán interpellatiója is (ápr. 3.) a miatt, hogy mi fog történni a kath. congressusnak alkotmány-ellenes határozataival? Pauler cultus-miniszter (ápr. 22.) válaszában kijelentette, hogy a kormány a placetumot teljes épségben fenn fogja tartani; a kath. congressusnak a törvényekkel netalán ellenkező pontjai a törvényhozás bele nem egyezése nélkül életbe nem léphetnek. Ezen köztetszéssel fogadott nyilatkozatra szükség is volt, mivel a congressus bizottsága a végzéseket a kormány mellőzésével akarta a királylyal szentesittetni (máj. i-én) ; de a hazafias főpapságnál hasonlíthatatlanul alkotmányosabb érzelmű király a Simor által vezetett con-24 ) A választási szabályzatot egész terjedelmében közli Schruicker. i. m. 115 — 23. 1. 25 ) A congressust előkészítő mozgalmakról 1. Schwicker, i. m. 45—97., a clerus és szabadelvűek ellentétes tervét a 97—114. 1. ,0 j A többség 96 szavazatát 18 érsek és püspök, 31 apát, prépost, kanonok stb. és 46 világi tag, tehát a főpapság, ultramontan főrendiek és teremtményeik adták össze. A szabadelvű kisebbség csak 54 szavazattal rendelkezett. A többség élén állott Simor primás, Haynald érsek, egy grt Cziráky János, ki a coDgressuson a jus placeti-t törvénytelennek nevezte és a vaticanumi fogolyért sok képmutató könyet szokott hullatni a kath. gyűléseken, a clericalis-demokrata Szilágyi Virgil s mások. Cajus Gracchus, i. m. 48. 1. — Beust külügyminiszternek a római követhez intézett sürgönyét a Syllabus tételeinek dogmává emelése ellen 1. Schulthess, Gesch. Kai. 1870. évf. 259—61 ; a congressus lefolyásáról u, o. 1870. évf. 298—99; 1871. évf. 166 — 67. 1. 37 ) Cajus Gracchus, i. m. 47—53 ; Günther, A magyarországi latin és görög szertar. kath. egyház önkormányzatát szervező gyűlés naplója, jegyzőkönyve és irományai (1—2. köt. B.-Pest, 1871); Récész, M. Pr. Figyelmező. 1871. évf. 309—337 1.
