Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

A dunáninneni kerület 170,800 egyháztagja részéről 3416 frt; a dunántúli kerületben 214,700 egyháztag mán 4294 frt; a bányai kerület 382,700 egyháztagja részéről 7654 írt; a tiszai kerületben 160,100 egyháztag után 3202 frt; az erdélyi szász egyház 207,700 tagja után- 4154 forint. Ily jövedelmek mellett pár év alatt újjá alakíttatnék tanítóképzésünk. Valószínűleg zúgolódással is találkoznék itt-ott ez adó-kivetés. Ámde a zúgolódók többfélét fontolóra nem vesznek ; először azt nem, hogy jó czélra szánt parányi { 2 krajczár miatt zúgolódnak. Továbbá meg nem fontolják, hogy adójok az egész protestantismus életére áldást hozó, és hogy puszta szó, meddő lelkesedés mellett betegeskednek iskoláink, egyházaink; hogy így nem erősödhetik az a protestáns szellem, mely az emberiség java szolgálatában hódításra van hivatva. Az iskola s tanitó legkényesebb szerv a protestantismus testében; agy és szív együttesen. A tanítóképzés ügye igen méltó a megfontolásra és még inkább arra, hogy szerény javaslatom a zsinat segítségével s a protestáns egyháztagok jóakaratával ténynyé váljanak. Eszem ágában sincs azt állítani, hogy tanítóképzésünknek közakaratú támogatásával s javításával prot. népoktatásunk minden baja s gondja oszlatva lesz. Ámde*" mindent ne is akarjon senki. A ki sokat akar egyszerre, az tetthez épen nem jut; sőt akaratához is méltán férne kétség mai viszonyaink megfontolása mellett. A tanítók díjazása, iskoláink felszerelése, czélszerü tankönyvek szüksége stb. mind oly kérdések, melyekre a tapasztalat nem ád kielégítő feleletet. Tehát ismételve azt kell mondani, hogy a lábadó beteg ne menjen nagy kirándulásokra. Lássunk egyelőre csak a tanítóképzés javításához, a tanítójelölteknek kellő anyagi és szellemi gondozásához, a mi kevés jóakaratba és aránylag csekély költségbe kerül. Lássunk hozzá annyival inkább, a mennyiben a leendő tanítók alapos s életrevalók képzése utóbb nevezett bajok csökkentésére is kedvező. Yideant consules! Eperjes. Fabriczy János. T A R C A. A kath. autonómia múltja Magyarországon. — Mutatvány Warga Lajos «Ker, Egyháztörténelméből.» — Még ezen (t. i. az 1868. évi vallásügyi) törvények létrejötte előtt felszólitotta b. Eötvös y^r^/cultus-miniszter (1867.) Simor "Jánost; az uj prímást, hogy a püspöki karral egyetértőleg oly alapról gondoskodjék, melyen a kath. egyház autonómiáját az ország igényeinek megfelelő leg ki lehetne fejteni. A püspöki kar ezen felszólítás utan megkezdette a tanácskozást és közzétett egy -tervezetet (1868. szept.), mely a felállítandó vegyes egyházi tanácsok célját, szervezetét és hatáskörét fejtegette. E szerint régy fokú egyháztanács terveztetett, t. i. községi, alesperességi, megyei és országos. Ezeknek hatáskörébe tartoznék a kath. egyházi javaknak, alapítványoknak stb. kezelése; a kath. tan- és nevelés-ügy vezetése^ a papi seminariumok és zárdák kivételével ; és az egyház érdekeinek képviseltetése az állammal és más felekezetekkel szemben. Ezen munkálatot a püspöki kar körlevele kisérte, melyből a sok szép nyilatkozat között az ís kitűnt, hogy a clerus a világiaknak, csak a hierarchia érdekeinek teljes megóvása mellett hajlandó az egyház ügyeibe befolyást engedni. Végül, megígértetett, hogy a tervezet vélemény-adás végett vegyes bizottság elé fog terjeszteni. A kath. autonómia ügye csakhamar élénk vita tárgyává lett, s az egyházi és világi közlönyökben megkezdődött a tollharc. A szabadelvűek, a kath. tanok épségben tartása mellett, azt óhajtották, hogv az egyház az államtól független legyen és olyan autonomiát nyerjen, mely az egyház vezetésében a világiaknak megfelelő jogot biztosítson 2

2

). Ezen mozgalommal szemben a dericalis vagy uUramontan párt is megkezdette a harcot; némely püspök alárendeltjeit a szabadelvű lapok olvasásától óva intette ; saját lapjaik2

3

) pedig nyíltan úgy tüntették fel a kath. autonomiát, mint a püspöki kar részéről a világi rendnek kegyelemből nyújtandó alamizsnát. Ily előzmények után tartották meg az előkészítő értekezletet (1868. szept. 27.), hogy a tervezet felett véleményét nyilváníthassa. Ebben a püspöki karon kivül az országgyűlésnek mintegy 80 kath. tagja vett részt. Már ezen alkalommal észrevehető volt, hogy a püspöki kar és világiak felfogása közt mily nagy a különbség' Deák Ferenc kijelentette, hogy a püspöki tervezet nem felel meg a célnak, mivel a világiak igényeit nem elégíti ki, különösen kiemelte, hogy a választási szabályokat úgy kell módositni, hogy a tartandó congressuson a világiak nagyobb számmal legyenek képviselve, mint az egyháziak. Ezen indítványt a többség el is fogadta. Ezután Simor János elnöklete alatt összeült az értekezlet (1868. okr. 1.). Az elnök a megnyitó beszédben kifejtette a kath. egyháznak a magyar államhoz való viszonyát és azon nagy érdemeket, melyeket a kath. clerus az ország művelődése körül szerzett stb. Azután áttérve az autonomia szervezetére, kijelentette, hogy ennél szem előtt kell tartani azon isteni eredetű alapelveket, melyek az egyház kormányzatában yáltozhatlanok; azon kapcsot, mely az egyházat a római sz. székhelyhez fűzi ; a király által gyakorolt'apostoli jogokat, melyeket senkire sem lehet átruházni stb. Vagy világosabban szólva, a kath. egyház az államtól teljesen független akar lenni; e mellett minden valódi és képzelt jogát gyakorolni óhajtja ; ezen jogokon azonban a világiakkal nem osztozhatik meg, mert különben meg kellene tagadnia a római katholicismusnak —• vagy igazabban ultramontanismusnak — alapelvett. A világiak azonban nem igy fogták fel az autonomia kérdését. Deák F. véleménye . fejtegetésében a keresztyén vallás alapelvéből, a szeretetből indult ki, az egyenlőséget, a méltányosságot hangoztatta, s végül azt indítványozta, hogy a püspöki kar ne bocsátkozzék a kath. autonomia szervezetének kidolgozásába, hanem csak a választási szabályokat ál lapítsa meg, hogy egy előkészítő congressusra a papság és világiak képviselőket választhassanak ; megjegyezvén, hogy a * világi képviselőknek nagyobb számmal kell lenni, mint a papiaknak; azután az igy megalakult előkészitő congressusnak lesz feladata az alkotmányos congressusra való választás módozatát megállapitni. Ezen indítványt nemcsak a világiak, hanem a püspökök is elfogadták. A dolgoknak ezen fordulata nagyon megörvendeztette a szabadelvű pártot; Deák indítványának általános elfogadásából azt következtették, hogy. a püspöki kar is a szabadelvűekhez csatlakozott ; 22

) Független Lapok 1867 óta, Autonomia 1868 óta, később Szalad Eyyház. 23

) Idők Tanuja. Pesti IHrnök. Magyar Allám. Ezen utóbbi az olasz «Civilta Cattolica* párja, csakhogy szellem tekintetében sokkal szegényebb, az ellenkező nézetekkel szemben nevetségesen epés, dühös és kifejezéseiben nyers, illemet sértő,