Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

már lelkészi, irodai, családi, esperesi teendőkkel túlhalmozott esperesnek vesződni. De ha a presbyterium, illetve a gondnok lesz felelős és kivált ha a 4. §-ban, mint ilyen fel is említtetik, vagy itt kimondatik, hogy nem fizetés esetében az egyház gondnoka az esperes vagy egyházmegye által a megyei alispáni hivatalnak bejelentendő (városon a polgármesternek) ki is a végrehajtást meg nem tagadhatja, Takácsi. Szekeres Mihály, esperes. ISKOLAÜGY. Tanítóképzésünk és a zsinat. (Vége.) A kérdés másik ága : hogyan, kelljen rendezni, javitani a tanítóképzést ? Egyelőre maradjon el az egyenes felelet. A dunántúli és tiszai egyházkeiüleinek régóta van tanítóképző intézete, de mindkettő még erélyes gondozásra szorul rá (a soproni és eperjesi). Dunántúl a telsó-lövői intézet csak esperesség tulajdona. A dunáninneni kerületben egyáltalában nincs, a bányaiban gymnasiummal kapcsolatos két esperességi intézet (a szarvasi és selmeczi) éli gyermekkorát. Királyhágón túl névszerint öt oly tanítóképző intézet van, melyek nagyobbára esperességi, egyházközségi gymnasiumba vagy theologiába olvadtak bele (a brassói, nagy-szebeni, medgyesi, segesvári és beszterczei.). Egész kerület csak egy tanítóképző intézetet is alig bír kívánt szervezettel s kellő számú tanárokkal ellátni, és a növendékeket — kik rendesen szegénysorsúak — kellő anyagi támogatásban részesíteni. A tiszai egyházkerület legtöbbet áldoz a növendékek anyagi segélyezésére. E segélyezés egyik oka annak, hogy idegen kerületekből sok növendék kerül az eperjesi tkép. intézetbe. Ámde ez intézet sem gazdag ; tökéletesítést kiván, még pedig égetőn szükséges tökéletesítést. Egyelőre várnia kell a tökéletesítésre, mert pénz nincs. Mit csináljon hát az a tkép. intézet, mely nem is egyházkerületnek támogatásával, hanem csak esperesség, egyházközség garasaiból s csak gymnasium vagy theologia kegyelméből él és működik?! 1 engődik s hiányosan képzi a leendő népoktatókat, mert a fenntartóknak módjában nem áll, hogy vagy 8000 forintnyi évi költséggel az intézetnek életbevágó korszerű igényeit kielégítsék. Már pedig sem a magyar protestántismusnak sem az államnak érdekében nem áll az, hogy a protestáns tanítóképzés felndassék. A feladást tiltja a tanitó- s kántorhiány, változatosság a mivelődési versenyben, továbbá a piotestáns szabadelvűség és fesztelen hazaszeretet ápolásának szüksége. Mindegyik egyházkerület gondoskodjék a tanitó- j képzésről, hogy jól képzett tanítókkal, kántorokkal legalább saját egyházainak szükségleteit kielégíthesse, A. tiszakei ideti ev. tanítóképző intézetbe 1874 óta 62 növendék idegen egyházkerületből jött; túlnyomó részök jótéteményben részesült. Számuk az összes növendékeknek 25°/ö

-át teszi. Ez idegen illetőségűeknek 53°/0

-a bányakerületi, 37°/0

-a dunáninneni, 8°/0

-a dunántúli és r6°/0

-a az erdélyi szász kerületből való. Ugyaninnen az összes tanképesitetteknek 49%-a idegen kerületbeli iskoláknak tesz szolgálatot! Pedig az idegen kerületek semmit sem áldoztak a tiszai tanitóképző intézetre, a mit különösen a bányai és dunáninneni egyházkerületnek kellett volna tennie. Igaz, valamint a tiszai kerület, ugy még inkább az említett kerületek küzködnek a tanítóképzéshez kívánatos anyagi szükségletek híjával. Sajnos : küzködni. fognak jövőben is, ha az ügy erélyes rendezéséről kellő módon nem gondoskodnak. A gondoskodás kellő módja meggyőződésem szerint a következő. 1. Mindegyik egyházkerület (vagy ha kellene, két kerület együttesen) egyelőre csak egy tanitóképző intézetet tartson fenn, oly szervezettel s berendezéssel, hogy az a korszerű tanító- s kántorképzés igényeit tel — j jesen kielégítse. E gondoskodásból kifolyólag egyrészt a fennálló hiányos intézetek zsinatilag beszüntetendők, j illetőleg csak egyikök tartassék meg az egybázkerüí let számára ; másrészt a fenntartandó intézet helye az illető kerület és az egyetemes gyűlés megállapodása í alapján ugyancsak zsinatilag jelöltessék ki. Ez intézkedéssel megszűnik az erő szétforgácsolása és lehetővé j válik protestáns tanítóképzésünknek oly tökéletesítése, minőt inkább irigykedve nézhetnek azok, kik talán nem is ok nélkül kicsinyléssel szoktak reánk tekinteni. 2. Nunc venio ad fortissimum ! Mindegyik egyházkerület az önniegadóztatást vegye igénybe oly mérték szerint, minő a tanitóképző intézet feladatszerű működésének és az egyházak anyagi erejének megfelel. , Az önniegadóztatást következőleg lehet rendezni. Mindegyik kerület saját tanítóképző intézete számára bizonyos alapvagyont létesítene, pl. rendkívüli adományokból és oly iskolák alapjából, melyek már megszűntek vagy pedig beszüntetésre érdemesek akár azért, mert az egyházkerületi érdekek szolgálatában kevésbé jelentősek, akár azért mert vagyoni szégénység miatt hivatásuknak meg nem felelhetnek kellően. Rendkívüli adományok sorába tartozik nemcsak egyes nagylelkűek alapítványa, hanem pl. azon várostól, egyháztól felajánlott épület, telek s egyéb vagyon is, melyben a tanitóképző intézet elhelyeztetik. Jobb módú egyházak alapitványnyal járulhatnak az intézet fenntartásához, a miért kiváltságképen ajánlási jogot gyakorolhatnának a növendékek felvételére. Az alapvagyon jövedelméhez járulna a kerületből évenként befolyó adó. Ez adót az egyházak fizetnék, még pedig a lélekszámhoz arányosított összegben (pénz és esetleg termény is.). Kivetéséhez alapul vétessék az egyháztagok száma, mindegyik tagtól 2 krajczár évi adó számíttatván. E szerint 200 lélekkel biró anyaegyház (a lélekszámba beleértve esetleg a leányegyházét is) éviiként 4 forintot fizessen, vagy egyszerre vagy fél-, illetőleg negyed-évi részletekben; 300 tagú egyház 6 frtot, 400 tagú 8 frtot, 10,000 tagú 200 frtot fizessen stb. 200-nál kevesebb taggal biró egyház ne. kényszeríttessék, de önkénytes ajánlkozással beléphet az adózók sorába hosszabb vagy rövidebb időre. Az egyházegyetem rendelkezésére álló jövedelem a kerületek szegénységének megfelelő arányban Osztatnék szét. Igaz, adókkal derekasan el vagyunk látva ily önmegadóztatás nélkül is; de én meg vagyok győződve, hogy e két krajczáros adó nem lesz fájdalmasan érezhető. Perselypénzből, otíertoriumból, felülfizetésékből stb. csaknem észrevétlenül törleszthető az. Nem olyan az ördög, mint aminőnek festik. Föltéve — és szivesen meg is teszem — hogy a magam 2 krajczárja helyett 1 forintot adok évenként a tanítóképzésre, ezzel a 200 tagú egyház adójának már negyedét róttam le. Nem egy ember tenne hasonlót vagy még tetemesebb felülfizetést a kis egyházakban is. Ez ajánlat, terv értelmében a kerületek lélekszámához képest legalább következő adóösszegek folynának be évenkint a tanitóképző intézetek- fenntartására.