Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

alattas esperességekkel való közlés végett. Negyvennyolc előtt a superintendens alig jött háromszor, négyszer érintkezésbe a kormány közegeivel. A negyvenes években egy korában előhaladott, egyházgyülekezetének híven szolgálni szokott lelkész is könnyen, értem pontosan végezheté a superintendensi teendőket. Nem igy áll a dolog ma. Nem létezik olyan ember, ki egy segéddel képes lenne mind saját egyházgyülekezetének, mind superintendensi hivatalának ugy eleget tenni, mint lelke Isten és ember előtt óhajtaná, főkép ha a fiatalabb kor edzettsége és rugékonysága az élet szakadatlan, megfeszített munkássága által megfogyott. A magyar protestatismus nagyobb áldást hozna egyházi életére, ha amaz elvet, hogy a superintendensnek rendes papnak kell lenni, igy értelmezné és valósítaná is: a snp érintendensségre csak rendes pap választható meg, és aztán biztos lakhelylyel és fizetéssel látná el a megválasztottat, nehogy kényszerítve legyen két urnák szolgálni. Ez által sok ellentétes viszonynak végét érhet nők. például azon furcsa helyzetnek is, mely szerint a superintendens amaz esperességnek is, melyben mint egyházgyülekezeti lelkész hivataloskodik, de ezen esperesség esperesének alárendeltje, mert épen közönséges lelkész is. «Nem akarok jós lenni, de e változásnak be kell következnie, ha egyházunk rendezettebb kormányzása szivünkön fekszik.)) Mióta a lentieket elmondtam, azóta mindinkább megszilárdult bennem a meggyőződés, hogy magyarhoni egyházunknak, ha előbb nem, a tartandó zsinaton, intézkednie kell az iránt, hogy püspökei a parochialis teendők alól szabadittassanak íel. Igy örömmel üdvözöltem méltóságos Zsilinszky főispán urnák a mult évi kerületi rendes közgyűlésen tett ez iránti indítványát, s élvezettel olvastam e lapok ez évi 6-ik szamában megjelent erre vonatkozó cikkét. A mint ma vagyunk- e tekintetben, ugy nem maradhatunk. A napi lapok 1886'. év elején arról cikkeztek, hogy mily bámulatos magaslatán a tudománynak és az egyházpolitikának állanak a kath. püspökök, ellenben a protestáns püspököknek hírét se hallani a közélet terén. Boldogult és nemes lelkű dr. Szeberényi Gusztáv püspök ez alkalomból egy levélben többek közt ezt irta hozzám : ccMár most, ha a mi munkánkat, —. kik egyszersmind rendes lelkészi teendőkkel is el vagyunk halmozva — összehasonlítjuk azokkal a sinecuráival a kath. püspökök s érsekeknek és ezek szereplésével, mi módon lehetséges az, hogy mi más téren is, a felső táblánál, a delegatióknál s- az irodalom terén oly munkásságot kifejtsünk, minőt Haynald a publicistika, Ipolyi a régészet terén fejtenek ki. Csak kellene a kath. püspököknek úgy vagy száz temetési prédikációt - az udvarokon " végezniők évenként, mint nekem, vagy 1000 levelet irniok, az egyház számadásait és administracióját vezetniök s mint most is: 400 confkmandust egy rakáson, naponként két óráig tanitaniok s felül rá családjaikról is gondot viselniök s nem többől mint néhány ezer írtból fiúkat és lányokat neveltetniök, de arról is aggodniok, mi sors vár a nőre és ellátatlan gyermekekre, ha elszólít az Úr? majd meglátnók, mennyire érvényesítenék magukat szemben a világra szóló ténykedéssel ! Mert hisz minket a róm. kath. dynasta papokkal egybehasonlitani a világra szóló szereplés tekintetében, valóságos absurdum, ha nem czélzatos roszakarat.» Gondolom, kézzelfoghatóbban püspökeink jelen helyzetét ecsetelni nem lehet, és mi mindnyájan tudjuk, hogy boldogult dr. Szeberényiben lakozott annyi tudomány, mint bármelyik kath. püspökben, de a fent felsorolt különféle teendők és akadályok miatt nem érvényesíthette azt a közélet terén. Hogy ezen akadályok megszűnjenek, hogy püspökeink nemcsak mint egyházfők kerületük élén s mint főrendiházi tagok méltóan felléphessenek, hanem különösen egyházunk megvédésére és fejlesztésére fordíthassák tehetségüket és idejüket: ezért teljes készséggel pártolandónak tartom mélt. Zsilinszky főispán úr indítványát, mely szerint legyenek püspökeink parochia nélkül. Hogy ennek révén hierarchiai vagy más róm. kath. természetű veszedelmektől félni nem kell, azt a mélyen tisztelt indítványozó ur jelzett cikkében elég világosan kimutatta. Symbolikus könyveinkben sem található oly tétel, mely tiltaná, hogy püspökeink a parochialis teendők alól felmentessenek. Igy állunk a dogmákkal is. A keresztyénség hajnalán az összes keresztyének papi népnek tekintettek, ámbár eleitől fogva az egyház kormányzása, a rendfentartása végett szükségesek voltak egyházi hivatalnokok, vagy az akkori kifejezés szerint, egyházi szolgák, kiket a gyülekezet választott, s kiket a vének kézfeltevéssel hivatalukra felavattak. A katbolicismusban kifejlődött a clerusra, mint Krisztus és az egyház közti közvetítő egyházi közegre vonatkozó hit. Igy támadott itt a teljhatalmú hierarchia, mely a világi elem felett korlátlanul uralkodik. A reformáció tana szerint az egyházi hatalom kútforrása Krisztusban és az egyházban