Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-01 / 9. szám

különböző, tapasztalt munkások kerestetnek, ugy hogy ruháját senki sem készítteti asztalossal vagy óráját kőmivessel: a bíráskodás nehéz munkájánál ezen alapszabály nem mindig részesül kellő figyelemben)) stb. Mintha csak egyházi peres ügyeink előkészítési módja lebegett volna a nevezett tudós szemei előtt! Igaz ugyan, hogy egyetlen szakértő jogtanácsos nem vehet részt minden vizsgálatnál személyesen, de annyi mégis elérhető lenne, hogy a vizsgálati iratok, mielőtt még az első bíróság elnökéhez bemutattatnának, a netáni hiányok és pótlások kiegészítés végett még jó időben visszaadathatnának, azután pedig érdemleges indítvány mellett tárgyalás alá bocsáttatnának. Látható, hogy a közvádlónak a vizsgálati eljárásban azon szerep jutna ki, mint a minő a színpadon a rendezőé, vagy a zenekarban a karmesteré. Ügyelne arra, hogy a nyilvános előadás addig meg ne tartassák, mig a darab jól betanulva nincs, illetőleg hogy a hangszerelés a sikerhez megkívántató összhangzatos együttműködést biztosítsa. Vagyis a vizsgáló biztosoknak, minden egyes perben, a törvény kívánalmainak megfelelő eljárásra nézve, szakvéleményével segítségére sietne ; szükség esetében nemcsak irásbelileg, hanem személyes részvételével is. A tárgyalásoknál pedig a vád, illetőleg a védelem képviseletét a két felsőbb bíróság előtt mindig személyesen tartoznék teljesíteni; az első fokú bíróság előtt csak oly esetben, a mikor az elnökség erre felhívná, egyébként pedig helyettesítés útján az illető egyházmegyei ügyész, vagy valamelyik egyházmegyei jegyző által. Pénzügyi oldalát tekintve a szóban lévő intézménynek, szintén nem lehet ok a kivitel nehézsége iránt aggódni; mert azon költség, mely ennek ellátására igényeltetnék, nagy részben visszetérülhetne a közpénztárba részint a pénzbírságokból, részint a megtámadott törvényellenes választások alkalmából azon intercaláris jövedelmekből, melyek az üresedésben lévő lelkészi vagy tanitói állások egy vagy két havi javadalmazásának a helyettesítési költségek levonása után fennmaradt, s meghatározott rendeltetéssel különben sem biró részéből befolyna. De végre is akkor, midőn egy nagyszabású és elvileg senki által nem kifogásolt jelentőségű igazságügyi intézmény létesítéséről van szó: kalmár szellemről tanúskodó felfogásnak helye nem lehet, annál kevésbé, mert arról ugy sem panaszkodhatunk, hogy egyházi törvénykezésünk csak némileg is megterhelte volna eddigi költségvetéseinket; jövőre pedig, a mikor a közigazgatási ügyek legnagyobb és legtekintélyesebb része, a közigazgatási bíróság ügy- és hatásköre, a minimumra fogja leszállítani az aránylag nagy költséggel járt közgyűlések munka halmazát, az ebből származó idő költségkímélés bő kárpótlást fog nyeres es nyújtani. Budapest Kalosi József. Parochia nélkül. Tizenkilenc éve annak, hogy e becses lapok 1872. évi január 27—iki számában megpendítettem azon eszmét, melyet a mult évi bányakerületi rendes közgyűlésen mélt. Zsilinszky Mihály főispán ur szőnyegre hozott, s mely e lapok 1890. évi 49-ik számában ntiszt. Weber Samu ur és 1891. évi 6-ik számában maga Zsilinszky ur által fejtegetés alá vétetett, t. i., hogy püspökeink a parochialis teendők alól szabadíttassanak fel. Akkor ugyanis boldogult nagynevű dr. Székács József leköszönő körlevelét bocsátotta ki, melyben kiemelte, hogy hanyatló egészsége nem képes a sokoldalú püspöki és lelkészi teendőkkel megküzdeni, minek folytán ötletszerüleg azon gondolat villant fel bennem, hogy az érdemdús vezér férfi inkább köszönjön le a lelkészi állásról s tartsa meg a superintendensi hivatalt. Az akkori érvelésem a következő volt : <cEgyházunk elve.» «A superintendensnek rendes papnak kell lenni.» Meghajlok egyházi életünk minden elve előtt tisztelettel, de tudom, hogy minden elv emberek által mondatik ki, testülettől fogadtatik el és szokás által válik, törvénynyé s az marad mindaddig, mig a testület az előhaladott kor uj viszonyai következtében a régi helyett uj elvet állit fel, vagy kivételesen az eddigitől el nem tér, természetesen fontos okoknál fogva. A jelen viszonyok álláspontjáról tekintve, nagyon különbözik a mai superintendesi hivatal a negyvenes évekbeni való superintendensségtől, értve annak teendőit. Ha előveszszük a superintendensi hivatal levelezési naplóját, láthatjuk, hogy negyvennyolc előtt a superintendens egy éven át alig irt több hivatalos levelet, mint ma egy esperes. A hivatalos iratok száma alig ment százra, ma ezreket teszen. Egyházunk legújabb időben való viszonya az állam törvényei, kormánya és általában a világi hatósági közegekhez hozta elő ezen nevezetes változást. Ma a katonai, iskolai és egyéb ügyek majdnem naponta hozzák a superintendensnek a kormány rendeleteit az