Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

denkire egyformán rovandó ki. Magasságának megállapításánál irányadó, hogy azt az egyházközség legkevésbé vagyonos adóköteles tagjai is teljesíteni képesek legyenek. 9. §. A rendes évi kiadások fedezésére első helyen az itt felsorolt bevételek szolgálnak. 10. §. Amennyiben a most felsorolt forrásokból befolyó jövedelem egyes egyházakban az egyházi vagyonnak aránylag csekély jövedelmezősége és a helyi viszonyok megkövetelte szükséglet nagysága miatt nem volna elégséges az egyháznak megállapított évi rendes szükségleteinek fedezésére, az egyházközségnek jogában áll, híveit vagyonosságuk avagv keresetük mérvére való tekintettel fokozódó osztályokba sorozni és reájok alaposan vélelmezhető jövedelmök arányában, az osztálynak, melybe soroztatnak megfelelőleg, a személyes járandóságnál magasabb évi terheket is kiróvni. Ily esetben a legalsó osztályba sorozandók azok, kik csupán csak a személyes járulék czimen megállapított összeget fogják fizetni. Az évi jövedelmükre vagy keresetükre való tekintettel ezen legalsó osztálynál magasabb osztályokba sorozottaknak s igy magasabb összeggel megrovottaknak személyes adójuk ezen osztályadójukba betudandó. 11. §. Az osztályokba való sorozás az illetőknek vagyoni avagy kereseti viszonyaikra való tekintettel, esetleg létező terheiknek figyelembe vételével történjék. Oly esetekben, midőn az illető fél azon osztályt, melybe őt a presbyterium sorozta, magára nézve túlmagasnak és igy törvénytelennek találná, s ezen osztályozás helyes vagy helytelen voltának megbirálhatása czéljából, az anyagi helyzetnek kinyomozására nézve, az országos törvénykönyvnek 1875. XXIX-ik és XLVII-ik törvényczikkeiben a keresmény és a tiszta jövedelem kipuhatolására előirt eljárás szolgáljon tájékoztatóul. Ezen az egyház évi rendes szükségletei fedezésére szolgáló adót, legyen az személyes járulék, vagy osztályadó, a törvényben előirt felsőbb jóváhagyással már ellátott kivetés szerint tartozik fizetni: a) Mindazon adóképes egyháztag, kinek illetősége azon községben van, melyben az egyházközség kebelezett, b) és mindaz, a ki, ha más községben illetékes is, még ha a szóban levő községben ingatlannal nem bír is, de abban a községben (például egyik vagy másik nagyobb városban) rendes lakást tart, habár nem lakja is azt egész éven át, vagy abban üzlete van. Ezen esetekben a lakásbér értéke az osztályba sorozásra, illetőleg a fizetendő adó magasságának meghatározására egyik főtényező lesz. Amennyiben az utóbbi pont alá eső egyháztag kimutatja, hogy illetőségi helyén rendes egyházi adót fizet, más egyházban a különben reá eső adónak csak felével róvható meg. Egy egyháztag is, oly községben, legyen bár abban, vag}^ ahhoz csatolva ingatlan birtoka, a melyben sem nem illetékes, sem rendes lakással nem bír, a rendes szükséglet fedezésére, egyházi adó fizetésére nem kötelezhető. 12. §. Amennyiben az egyházközség a vallásos buzgóság fokozása, az istenitisztelet díszének emelése szempontjából szükségesnek tartaná egyházi szereket, például orgonát, harangot, szentedényeket stb. beszerezni, vagy pedig valamely évben az egyházi épületeken, az évi rendes karbantartásra állandóan megállapított összegből nem fedezhető nagyobb mérvű javítások vagy kibővítések eszközlésének, avagy uj építkezésnek szüksége állana be: vegye számba az ezen czélokra fordítható összes eszközeit, szólítsa fel adakozásra ugy az egyház vagyonosabb tagjait, mint általában mindazokat, a kiktől segélyt várhat, esetleg szóllitsa fel a gyülekezet tagjait közmunka vállalására és a mindezekből várható eredményre való tekintettel hozza meg ez iránti határozatát, és azt a költség kiszámításokkal, illetőleg építési tervekkel felszerelten terjeszsze fel az egyházmegyei hatósághoz. Ha a szándékolt beszerzésekre a mondott forrásokból elegendő fedezet nem mutatkozik, a beszerzések elbalasztandók; az építkezéseket illetőleg azonban, ha a felsőbb hatóság arról győződik meg, hogy a czélbavett épitkezés okvetlenül szükséges és sürgősen végrehajtandó, feljogosítja az egyházközséget, hogy az építkezésre szükséges összeg netalán hiányzó részének fedezésére a hívekre — egy vagy több év tartamára — osztályba sorozás alapján, rendkívül adót vethessen ki. 13. §. A rendkívüli adó fizetésében résztvenni tartoznak, birtokuk vagy üzletük után az osztályok valamelyikébe soroztatván, azok is, a kiknek sem illetőségük, sem állandó lakásuk nincsen ugyan azon egyházközségben, de abban, vagy ahhoz csatolva, ingatlannal vagy üzlettel bírnak. 14. §. Az 1. §. ^pontjában felsorolt adó magasságát lélekszám szerint kivetve az egyházmegye illetőleg az egyházkerület határozza meg és közli az egyes egyházközségekkel a reájok eső összeget. A presbyterium pedig a rendes évi költségelőirányzat összeállításánál a 4. §. f) pontja értelmében ezen összeget beilleszti az előirányzatba. 15. §. A presbyterium által kirótt fizetési kötelezettségek kivetése ellen, a kötelezett egyháztag, ha azt magara nézve sérelmesnek tartja, jogosítva van a kivetés megváltoztatásáért első helyen a presbyterium-1 hoz, ha annak határozatában meg nem nyugodnék, az [ egyházmegyei hatósághoz folyamodni, a mely a kivetést a törvénynek értelmében megvizsgálja, helybenhagyja, avagy módosítja és hozott határozatukról az illető felfolyamodót értesiti. Az egyházmegye ezet^ határozata azonnal foganatosítandó. Megengedtetik azonban az adózó félnek, hogy birtokon kivül ezen határozat ellen a vett értesítéstől számítandó 30 nap lefolyása alatt, az egyházkerülethez felebbezéssel éljen, mely aztán végérvényesen dönt. Ha valamelyik egyháztag a reá rótt fizetést még ez esetben sem teljesítene, avagy ha egyházi tartozását, anélkül, hogy felfolyamodással élt volna, konokul megtagadná, a presbyterium által az esperesi hivatal megkeresendő a végett, hogy az ily ellenszegülők vagy esetleg a hanyag fizetők tartozásainak a polgári hatóság segélyével leendő behajtása iránt intézkedjék. 16. §. A 6. §. rendelkezése szerint a kellő időben elkészítvén a presbyterium a jövő évre ugy a rendes, mint esetleg a 12. §. értelmében a rendkívüli költségelőirányzatot, felterjeszti azt az esperesi hivatalhoz. Azon gyülekezethez, melynek presbyteriuma ebbeli kötelességének eleget tenni vonakodnék, vagy az esperes megsürgetése után is késlekednék, az esperes küldöttséget nevez ki, mely az egyház előirányzatát a presbyterium költségére elkészíti. A netalán előforduló ellenszegülés esetére, az ily egyház felett megfelelő közege utján az egyházmegye és felfolyamodás esetén véglegesen az egyházkerület határoz. 17. §. Ha a presotyerium valamelyik dijjlevelet meg akarja változtatni, vagy uj adózási rendszeri behozni, és az eddiginél nagyobb adót kivetni tartja szükségesnek, ió