Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

Felső-tiszai egyházkerület. A «Debreczeni Protestáns Lap» január 24-iki számában egy csodálatos különfélét olvasok. Folytonosan tűnődöm rajta, Felsőtiszapartinak szól-e, vagy talán egy második számú Tiszaparti is rejtőzik valahol, a kit ez a lap oly kicsinylőleg megleczkéztet. Azt írja az érdemes különféle szerzője: «Érdekes a megokolásnak különösen az a része, mely szerint kívánatossá teszi az uj egyházkerület megalakítását azon politikai tényállás, hogy a nagy Alföld képviselői kormánypártiak, míg a felső rész emberei inkább a függetlenségi párthoz húznak.)) Én ilyet sohasem mondtam. Kérem: nyilatkozzék a szerző ur, vájjon válasz-e ez a «Felső-tiszai egyházkerület)) czímű czikkelyemre ? Akkor szívesen állok el attól, a mi most meggyőződésem, tudnillik, hogy a «Debreczeni Protestáns Lap» vizet prédikál, de maga bort iszik. Mindég kiadja egy debreczeni professzor öblös, harsogó kormánypárti vezérczikkeit, ha p^djg olyan eszme merül fel, a mely neki nem tetszik: arra ráfogja, hogy politika van benne és befeketíti. Mast vádol azzal, a mit suttyomban ő cselekszik. Hát ez kényelmes - polémia, de igazság egy morzsányi sincs ben ne. A czikkelvecske második része, az már nekem szól. A mit onnan tudok, hogy szórói-szóra idézi szavaimat, s fogadkozik, bebizonyítja: nem igaz, hogy a gazdag Alföld szívesen szavaz meg tekintélyes summákat az alföldi reformátusság megerősítésére, míg a kis eklézsiák gondját a Mindeneketlátó viseli. Ezt nálunk minden pap, professzor és rektor tudja, hogy így van, az egyházkerület jegyzőkönyveiben mindenki megolvashatja, a kinek kedve van rá. Természetes, kíváncsi voltam rá, hogy pirit rám a «Debreczeni Protestáns Lap ?» A következő számban már olvastam is a szerkesztői üzenetek közt, hogy Censor talpraesett választ fog adni az én «tendeciózus» czikkelyemre. Mi már olvasom Ccnsorr, de én is elmondhatom : adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne ! Árról ugyan nem szól egy szót se, hogy a mi felföldi szegény, sínylődő eklezsiáink az Alföld érdekeiért hogy rövidülnek .meg, kezdi azonban elmélkedését így: «Nigy baj az, mikor valaki csak az erdőt látja, de nem látja az egyes fákat.» Azt ugyan eddig minden debreceni diáktól hallottuk, hogy a bölcsességet Debrecenben találták föl, de most már nyomtatásban is megvan írva: el kell hinni, hogy Dcbreczénben mindent tudnak, hallanak és látnak. De én meg erre azt mondom, még nagyobb baj, ha valakinek vannak fülei a hallásra, szemei a látásra, mégis süket is, vak is. Ha Censor ur oly kitűnően lát és hall, mért nem látta és hallotta meg annyi évek hosszú során a veszendő eklézsiákat és keserves panaszaikat? Miért nem iparkodott rajtuk tehetsége szerint segíteni ? Mert a helyett, hogv debreceni szokás szerint lóhátról beszélne e mozgalomról, miért nem keresi az utat módot czikkelyében a kedélyek megnyugtatására, az erős és alkalmas orvosság felfedezésére? Mert az, a mit ő ajánl nem orvosság nekünk. Papolja az Alföldnek az áldozatkészséget, ott van helyén, s ott van mód ennek a gyakorlására. Nálunk épen az egyházi terhek nagysága miatt züllik el a legtöbb eklézsia. 200—300 lélek tart fenn nem egy helyütt papot, tanítót, templomot, oskolát. Nem egy példát tudunk rá, hogy ,8 —10 holdas gazdaember fizet a papjának két köböl életet, egyet a tanítónak, fél köblöt a harangozónak, azonfelül szénát ad a papnak, tanítónak, sok helyütt fát is, ugy hogy 150 —200- frt jövedelme után 22-25 frttal járul az egyház költségeihez. Az Alföldön ezer forint jövedelem után domesztikával együtt igen sok helyütt 5 frtot is alig fizetnek az egyháznak, a legtöbb helyütt pedig fizetik az állami adónak 20—25 százalékát. Arany-e ez ? Nekünk való-e Censor ur prédikálása ? És ez áldozatért mit kapunk cserébe? Erős centralizációt, a mely egy idő óta csak az úgynevezett központ érdekeivel törődik, ezért hanyagol el minden «vidéki» egyházát, iskolát, gimnáziumot, s a domesztikábói, államsegitségbőlnem ad még annyit se, amennyit befizetett pénzünk után jogosan várhatnánk ; no meg, hogy el ne felejtsem, szavazati jogunk teljes nullifikáhísát. Mert egy jeleniőségű azzal az a szép szavakba burkolt reform, a mely a lélekszám szerint való szavazást akarja megteremteni az eddig szokásban volt egyházak szerint való szavazás helyett. Megokolják nagy bölcsen, hogy nem helyes az, hogy 300 lélekből álló eklézsiának annyi szavazata legyen, mint egy 4000 lélekből állónak, a mely esetleg csak egy papot és tanítót tart, de elfelejtik, hogy az a 300 lélekből álló eklézsia aránylag ötször annyi költséggel járul az egyház terheihez, mini az a nagy fényes eklézsia. Az egész eljárás nem egyébb, ide vonatkozó határozatát indokolt jelentése mellett helyi egyházközsége elé terjeszti, és az esetben, ha ezt is egyházközség elfogadta, az egyházmegye döntő Ítélete alá bocsátja, a melynek határozata, ha ellene senkisem fellebbez, végérvényes, fellebbezés esetén végérvényesen a kerület dönt. A díjleveleken rendszerint csakis oly változtatások tehetők, a melyek az általuk biztosított javadalmazásoknak csökkenését netn vonják maguk után. 18. §. A felsőbb hatóságilag helybenhagyott egy házi adóknak a 3. §. értelmében kivetése végett a presbyterium e végre tartott ülésében a kivetett tartozásokat a fizetésköteles egybáztagók egyházi adókönyvébe bejegyezteti, és azok beszedésére, illetőleg teljesítésére a kebelében fennálló szabályszerint egy vagy több határnapot tüz ki. A beszedés illetőleg ellenőrzést saját gondnoka avagv a kebeléből választott megbízottak által eszközli. A fizetést szedők az átvett fizetéseket az adókönyvekben mindenkor nyugtázni tartoznak. Az ekképpen beszedett fizetések az illető be.lhivatainokoknak, gondnokoknak és egyházi pénzkezelőknek a helyi szabályok által kitűzött időben haladék nélkül kézbesítendők, és azok által rendeltetésükre fordítandók. 19. §. Lelkész, tanító és énekvezér az őt illető fizetést egyháza tagjaitól közvetlenül nem szedheti. 20. §. Az év végével az egyházgondnokok a számadásaikat lezárni és azokat a presbvteriumhoz beterjeszteni tartoznak. Ezen számadásokat első fokon a presbyterium vizsgálja, vagy vizsgáltatja meg saját bizottsága által, azokra észrevételeit, helyeslő vagy elmarasztaló határozatát reájuk vezetteti ; a számadás eredményét nagyobb községekben az egyház közönségének a szokott módon tudomására hozza, és a számadásokat hitelesítő okmányaikkal együtt az espereshez beterjeszti, ki azt tüzetes fölülvizsgálás végett az egyházmegyei számszékhez átteszi, mely azt a fennálló szabályok értelmében véglegesen megvizsgálván, felette határozatot hoz és abban a számadó gondnokokat felmenti vagy elmarasztalja. 21. Az egyházi év végén túl bármi okból hátralékban maradt egyházi fizetések behajtását köteles a presbyterium a következő év oly szakában eszközölni, melyben a nép a fizetés teljesítésére a helyi viszonyok közt leginkább képes. • - • . : ••.•,.