Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-22 / 8. szám
Reá kellett volna tehát mutatni azon elhárithatlau akadályokra, a melyek a közvád rendszerének általános behozatalát lehetlenitik, s meggyőzően kifejteni, hogy miért nem illeszthető ez be teljes következetességgel egyházi birósági intézményeink keretébe, s hogy mi az oka a csonka eljárás alkalmazhatóságának. Csak egy futó tekintetet vessünk is egyházi bíróságainknak ugy a jelenlegi, mint a jövőre nézve is tervbe vett — s el kell ismerni — változhatlan szervezetére, azonnal tisztában lehetünk az iránt, hogy nem szakbiróságok — minők az egyháziak — semmikép nem nélkülözhetnek ily közeget. Tekintsünk különösen a javasolt törvénykezési eljárásra, mely a szóbeliséget és közvetlenséget mind a három fokú bíróságnál kötelezőnek mondja ki, habár csak azon ügyekben, melyekben az egyházmegyei, egyházkerületi vagy a konventi bíróság első fokúkig jár el; ellenben a 2-od, illetőleg 3-ad fokon eljáró bíróság előtt az írásbeli eljárást rendeli kötelezőnek s ne téveszszük szem elől, hogy a szóbeli eljárásnál hol az élére állított ellentétes érdekek harcza szokott folyni, ínég akkor is, ha az ellenfelek nincsenek ügyvédek által képviselve, mily szándékos bonyodalma jön létre az Ítélet tárgyát képező, s egymást megczáfolni, lerontani vagy legalább is megerőtleniteni törekvő érveknek, mind megannyi jogi momentumoknak : ezeket meggondolva kénytelenek vagyunk beismerni, hogy még a hivatásszerű szakbiróságok sem nélkülözhetnek oly közeget, mely a tényállás tárgyilagos hű képének feltüntetése mellett hivatva van reámutatni a törvény vonatkozó rendelkezéseire s követelni ennek alkalmazását. Mennyivel nélkülözhetetlenebb lesz ez a közeg az írásbeli eljárás közepette, midőn a bíróság felsőbb fokúlag jár el! Mert talán csak nem jut eszébe senkinek, hogy a védelemtől bárki is megfosztassék ? Mi sem természetesebb, hogy a két fél közül az egyik, kice nézve az első, esetleg második birósági Ítélet nem kedvező, megfeszített erővel fogja védeni álláspontját, s mindenkép ugy fogja ügyét a felsőbb bíróságoknál bemutatni, mint a kivel szemben igazságtalanság lőn elkövetve, s újból ismétli, rendszerint meg is bővíti a javára felhozható azon mozzanatokat, melyeket a bíróság szerinte nem eléggé méltatott, vagy épen figyelmen kivül hagyott. Ily esetekben már a védelem kettős irányban mozog: véd és támad. Védi az ő érdekeit s táviadja a bíróságot. S mivel tudja, hogy minél nagyobb valószínűséget tud kölcsönözni állításainak, annál közelebb a remény ügyének győzelméhez: nem fog vonakodni attól, hogy az alsóbb bíróságot oly vádakkal illesse a majdnem kivétel nélküli nyilvános tárgyalás közben, melynek ellenkező voltára nézve nincs a ki nyilatkozzék, mert az eljárt bíróságot csak nem lehet megkérdezni. S mindannyiszor elő fog állni az eset, hogy ugy a nyertes fél, valamint az alsóbb bíróságok védtelenül maradnak, s ninc-s senki, a ki ezek érdekében csak egy szót is emelhetne, s az ellenfélnek az ügye ezzel legalább is félig meg van nyerve, a mennyiben a bíróság, még ha kétely nem is férne a megtámadott alsóbb törvényszék correct eljárásához, azon magas piedestálról, melyet elfoglal, nem bocsátkozhatik vitába a felekkel s néma hallgatással kellvén a támadást fogadnia: a közönség, melynek pedig ép a törvény adja meg a kötelező nyilvánosság által az' ellenőrzési jogot, önkénytelenül s természetszerűleg hinni fog a meg nem czáfolt állításokban s a felsőbb bíróság által isi netán elitélt egyénben kész martyrt fog látni; a bíróság részre hajlatlansága és pártatlansága iránt pedig elenyészthetetlen bizalmatlansággal fog viseltetni, fiát miért adjunk mi tápot a más oldalról különben is terv-és mesterségszerüleg szított elégedetlenségnek ? Talán éppen nekünk állana érdekünkben közönyösnek lenni az intézményeink gyarlóságát hirdető s igazságszolgáltatásunkat becsmérlő közvéleménynyel szemben? Nem, százszor nem ! Fölmentve érzem magam annak bővebb bizonyitgatása alól, mert ez már köztudomású, hogy a felsőbb fokulag eljáró bíróságoknak is, melyek előtt a felebbezett ügyekre nézve az írásbeli eljárás van megszabva, mily megbecsülhetetlen szolgálatára lenne a közvád! Tudnivaló ugyanis, hogy a tárgyalás megkezdésekor még az elnökség semmikép sem lehet azon helyzetben, a mit tőle a törvényjavaslat elég szokatlanul és gyakorlatilag kivihetetlenül megkívánni akar, hogv a per tényállását előre ismertesse. Eme kifejezésnek már nyelvtani értelme is mutatja, miszerint az elnökségnek, hogy e feladatát tekintélyéhez méltóan megoldhassa, a peranyag minden egyes részletét nemcsak teljes biztosságismernie kell, hanem az ügy reassummálását annyira ovatosan és tárgyilagosan tartozik végezni, nehogy a meghozandó ítéletnek valamikép praejudicáljon, s az Ítélkező bíróságot praeoccupálja. Ez pedig majdnem határos a lehetetlenséggel. Eme teendő is áthárítandó lenne a közvádlóra, mint az egyház képviselőjére, minek legfőbb haszna abban nyilvánulna, hogy a tényállás ilyen előrebocsátása után úgy az elnökség, mint a birák előlegesen is tájékozva lehetnének az ügynek főbb elvei iránt, s az előbbi a tárgyalás vezetését minden előzetes tanulmányozás nélkül sikerrel viheti keresztül; a birák pedig már a tárgyalás kezdetén megismerkedvén a peranvag vázlatával, módjukban lesz az előadóhoz, természetesen az előadmány befejezése után, a birói cognitio megállapításához még szükségesnek vélt adatok részleteire adandó felvilágosítás megadása végett egyenes kérdéseket intézni; holott az előleges ismertetés nélkül az egész bíróságnak meg kellene elégednie azon adatokkal, melyeket az előadó elébük terjeszteni szükségesnek vél. Ezen eljárás, melynek koronáját a vádbeszéd előterjesztése képezné, kellő méltatásával a tárgyalás során felmerült és érvényesített bizonyítékoknak, hatalmas pótszere lenne azon contradictorius eljárásnak, melynek az írásbeliség mellett helye nem lehet, s a melynek értékét sem az elmélet, sem a gyakorlat mai napság immár kétségbe nem vonhatja. Az előadottakból kitűnik, hogy az általános közvád rendszere, még ha a felhozott érveken kívül egyébbel nem is rendelkezhetném, egyházi bíróságainknál nem mellőzhető, s ez a birósági helyes szervezet conditio sine qaa non-ja. Dev van még több indok is, az eddigieknél nemkevésbé nyomósak, melyek megérdemlik a további nyilvános vitát, ha ugyan a feltorlódott más természetű ügyekre vonatkozó közlemények igénytelen fejtegetéseim háttérbe szorítását nem teszik szükségessé ! *) Budapest. Kálosi József. *) Most a zsinat előkészítése a legfontosabb és legaktuálisabb feladatunk. Köszönettel vesszük, azt hiszszíik olvasóitik is, ha a törvénykezési javaslatról ily jeles szakembertől olvashatunk bírálatot, mint a t. cikkíró ur. Szerk.