Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-22 / 8. szám

ISKOLAÜGY. Tanítóképzésünk és a zsinat. A figyelő alig tagadhatja, hogy protestáns közoktatásunknak, különösen a népoktatásnak érezhető hiányai vannak. De csak az esetben nem tagadhatja, ha ép s gyakorlott szemmel vizsgálja a népoktatás ügyét. Sokan vizsgálják is azt, nem csak ép s gyakorlott szemmel, hanem azzal az óhajjal is, hogy a népoktatás mint a protestantismus és állam erejének fája, lehetőleg erős, nemes és termékeny legyen minden időben. Ez óhaj nem is hiányzik a protestáns közönség körében, s ha csak óhajtól függne a boldogulás, úgy meg lehetnénk elégedve a népoktatás állapotával. Ámde úgy vagyunk, mint némely lábadó beteg: egyrészt meg-megujul az étvágyunk, de nincs kenyér az étvágy kielégítésére, másrészt örülünk állapotunk javulásának, kívánjuk teljes felgyógyulásunkat, de e mellett elbizottan azt hiszszük, hogy csak akarnunk kell, s már is kirándulásokra mehetünk. Nem lehet: nincs kenyér és merész kirándulásokra gyengék a beteg lábai! Jelenleg magam is figyelembe veszem vagyis figyelembe ajánlom a protestáns népoktatás terebélyes fájának egyik ágát, mely sok levél, virág, gyümölcs táplálója, a tanítóképzést. A tanítóképzésről szólván, inkább az ág, k. ev. egyházkerületek követelnek megfigyelést s mondhatni tanácsot is. Kenyér szűkével küzdenek s merész kirándulók. Tíz tanítóképző intézete van a magyar ág. h. ev. egyházegyetemnek. Azaz, jobban mondva, az egyházegyetemben egy-két kerület, egy-két esperesség, gymnasium tart fenn tanítóképző intézetet, ugy azonban, hogy ez intézetek fenntartásához, szervezetéhez, szellemi termeléséhez az egyetemnek alig van egyéb köze, mint az, hogy évenként tudomást vesz létezésükről és statisztikai adataikról. E tkép. intézetek — az erdélyi szászokéit is ideszámítva — a következők : a soproni 35 — 50 növendékkel, az eperjesi 30—40 növendékkel, a felső-lövői 15 — 25 növendékkel, a szarvasi 10 — 20 növendékkel, a selmeczbányai 15 — 25 növendékkel; a n.-szebeni átlag 25 növendékkel, a brassói 12—15, e segesvári 10—15, a medgyesi 10—15, a beszterczei 10—15 növendékkel. Mindezek — mint mondám — az egyetemmel nem állnak szerves összeköttetésben. Túlnyomó részök a kerületi gondozást is nélkülözi. Hogy az autonomia sok apró autonomiára oszlik szét, ennek tagadhatatlanúl nagy jelentőségű áldásai vannak ; azonban a felaprózott önkormányzatban betegség is lappang. E betegség létezésére már csak azzal az igassággal is rá lehet mutatni, melyet a viribns unitis ismeretes elve fejez ki, s melylyel szemben tanítóképző intézeteink túlnyomó része szegény és hiányos. Hogy ne maradjak csak általánosságban, utóbbi állításom nagy bankóját apró pénzre váltom fel, felemlítvén tanítóképzésünk némely bajait. Tíz tanítóképző intézetünk közt csak három áll kerületi gondozás alatt (a soproni, eperjesi és n.-szebeni) ; a többi esperességnek, egyháznak, illetőleg gymnasiumnak a tulajdona. Természetes, hogy egy esperesség, egyház, gymnasium tehetetlenebb, mint; egy egész egyházkerület. S a tehetetlenségből az intézetre szervezeti hiányok hárulnak, minek ismét az a kifolyása, hogy a tanítóképzés meg nem felelhet feladatának, és hogy szemrehányással illeti felekezeti tanügyünket majd a felénk hangzó önzetlen sürgetés, majd azok hiúsága, kik jóakaratunkat s anyagi szegénységünket tekintetbe nem veszik. Tíz tanítóképző intézetünk közt csak öt bír — ugy mint az államiak — négy tanfolyammal (a soproni, selmeczi, felső-lövői, szarvasi, brassói) ; a többi csak 3 tanfolyamú, holott tanító- s egyúttal kántorképzés kettős nagy feladatával áll szemben mindegyik. Az elégtelen 3 tanfolyamért is szemrehányást kapunk eleget. Tiz tanítóképző intézetünk közt csak kettő önálló (a soproni és eperjesi); a többi gymnasiumnak a függeléke oly módon, hogy olcsóság kedveért a gymnasium tanárai tanítóképzők is, a gymnasium tananyagának s tanmódjának hódol a tanítóképző intézet is, a gymnasium felszerelése egyszersmind a tanítóképzés szolgálatában áll. Bizonyítékokkal fölösleges kimutatnom azt, hogy az ily kétéletű intézet a tanítóképzés igényeit kellően ki nem elégítheti s az elemi iskolai módszer megrontására képes. Tiz tanítóképző intézetünk közt csak egy bit* önálló gyakorlóiskolával (a soproni); a többi inkább elméletileg tanítja az úszás mesterségét, levegőben tanitja úszásra azt, a kinek majd a viz hullámaival kell birkóznia. S miért mindez? Rövid, de nyomatékos a szokott felelet: pénz nincs. S e felelet a mennyire drastikus, épen oly kényelmes is. Nem volna-e ajánlatos azzal felelni minden fejleményre, mely a tanítóképző intézetek emiitett gyarlóságaiból ered s eredhet?! Próbáljuk. Az egyházak szűkölködnek tanítókban s kántorokban; pénz nincs! Kellően nem képzett tanítók rontják a tanítást és tanulókat; nincs pénz ! Az egyház érdekei szenvednek a tanitóhiány és rosz tanítás miatt: pénz nincs ! A protestantismus gyengül s a haza beteg a rosz vagy legalább hiányos tanítóképzés mellett. Mondjuk-e még erre is : pénz nincs ! ? Ne mondjuk ! Ne mondják ezt azok a jómódúak sem, kik protestáns ősökkel dicsekedhetnek ; kik büszkék is arra, hogy protestánsok, de a kiknek egy része inkább szóval, mint áldozattal küzd a protestantismus érdekei mellett! A protestantismus test is, nem pedig csak szellem. De talán nem is a pénzhiány a forrása minden tanügyi bajainknak. Kevés gondatlanság is járul a pénzhiányhoz. Ritka esemény, hogy egyházkerület s egyházegyetem az oktatás, neveztesen a tanítóképzés ügyét tárgyalná, hogy a fennálló tanítóképzés rendezéséről, javításáról tanácskoznék ! Vagy talán azért nem tették, mivel a tanácskozás puszta határozatot szülne, melytől a végrehajtás, cselekvés tere elzáratik? Meglehet. Hát ugyan mit s hogyan kell rendezni, javítani ? és ki rendezzen, javítson végrehajtó hatalommal? Kettős a kérdés : hogyan és ki ? Először az utóbbira felelek. Rendezze s javítsa a tanitóképzést a kerület, egyházegyetem és a zsinat. Különösen a zsinatnak fog hatalmában állani, hogy az egyházkerületek s az egyetemes gyűlés meghallgatása után ne csak határozzon, hanem határozatának, a törvénynek végrehajtását is biztosítsa. Magasabb szempontokkal s üdvös tervekkel szemben hódolattal tartozik a szűkebb önkormányzati érdek. (Vége. köv.) Fabriczy János. T A R G A. Bod Péter Egyháztörténelme az angoloknál-A nagy angol ref. folyóiratban, az évnegyedenként megjelenő «The Presbvterian and Reformed lleview»ban, mely az összes ref. egyházak nemzetközi folyóiratának tekinthető, a mennyiben angol, német, magyar stb.