Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-15 / 7. szám

«Alapos tanulmánynyal, széleskörű ismerettel irta meg Dr. Szlávik Mátyás «A legújabb theologiai iskola» czimű értekezését, melyben kimutatja, minő helyet foglal el Ritschl Moráltheologiája a theologiai irodalomban, s minő volt hatása. Teljes elismerést érdemel nemcsak a tárgy beható ismertetéséért, hanem azért a higgadt tárgyilagos kritikáért is, melylyel tárgyat minden oldalról megvilágítja. De midőn ezt őszintén nyilvánítjuk, nem hallgathatjuk el dolgozatának azt az árnyoldalai, hogy olvasói részéről éppen oly széleskörű szakismeretet tételez föl, mint a milyennel ő maga rendelkezik. Ez hiba ; mert a Prot. Szemle nem szaktudósok közlönye. Dr. Szlávik tanulmányának tehát az a hibája, hogy előadása nem népszerű, azért nehezen érthető, sőt több helyen forrás tanulmányt is igényel. Pedig egy kis magyarázattal, fölvilágositással s világosabb conceptioval ki lehetett volna ezt kerülni)).*) A 6-ik tanulmány a szorgalmas H. Kiss Kálmántói való «Egy adalék Károli Gáspár» (103 —106. 1.) címmel, a melyben a bibliafordító házassági viszonyaihoz közöl egy, különben Nóvák Lajos által már feldolgozott adatot. El is maradhatott volna. A ((Könyvismertetés)) rovatában Szőts Farkas ismerteti Barthélemy H. Hilaire: «A philosophia viszonya a természettudományokhoz és valláshoz)) czímű magyarra is átültetett művét, a melyben sok az ismeret, sok a vallásos és philosophiai érzék, de sok a felületesség is különösen a kat.holicismus, s még inkább a protestantismus felfogása és megítélése dolgában. E könyvismertetés méltó társa annak, mely az előző füzetekben a magyar Hefele Scblauh püspök beszédeivel loglalkozott. Továbbra is kérünk ilyen írótól ily irányú ismertetéseket 1 A jelen füzetben sok az egyháztörténeti tanulmány, s ha ennek az a célja, hogy Szemlénk művelt, világiaink tágasabb körében ily utón is hódítson, ugy nincs ellene kifogásom ; de ha az a theol. tárgyú dolgozatok lassankénti kiküszöbölését célozná, azt épen a derék folyóirat érdekében nagyon lehetne sajnálni. Hadd jöjjön benne theologia is, különösen az ó- és uj-szövetségi, a társadalmi, meg a polemikai theologia köréből. Gondosan szerkesztett hazai és külföldi irodalmi termékek rövid kritikai méltatása zárja be a füzet tartalmát. A Szemle e rovatai is megizmosodtak, ugy hogy Szemlénk mai alakjában méltán foglalhat helyet a hazai irodalom elsőrangú termékei között. Gömöri. BELFOLD. Törvényjavasla t**) a magyar országos református egyházi közalapról, 1. §. (216.) A magyar országos reformált egyházi közalap rendeltetése: egyházunk megerősödése és fejlődésére szolgáló azon czélok megvalósításának elősegélése, melyekel az egyes egyházközségek, egyházmegyék és egyházkerületek saját erejűkből megvalósítani nem képesek. 2. §. (217.) Feladata: *) A «— > jelzett ismertetés Csenge)' Gusztáv eperjesi iheol. tanár tollából való. G, **) A zsinati albizottság munkálata. Megjelent Tisza Lajos, Keikápoly Károly és Moctáry Lajos konv. tagok aláírásával-. A fontos javaslatra felhívjuk olvcsáink figyelmét. Szerk. a) oly szegény egyházközségek felsegélése, melyek önérejökből fenn nem állhatnak, és a melyeket az illető egyházmegye és kerület önerejéből fenn nem tarthat, de a melyeknek, mint önálló egyházaknak fenntartása a viszonyok folytán nem mellőzhető. Az olyan csekély népességű egyházközségek azonban, a melyekben a hívek kis száma mellett, a külön lelkészi és tanitói állomás fenntartása nem szükséges, s ha a lelkészi és tanitói állomás egvesitésére alkalom nyílik és azt a gyülekezet fel nem használja és nem elégesznek meg egy egyházi hivatalnokkal : többé nem fognak segéiyeztetni ; ellenben, ha egy egyházi hivatalnok tartása mellett sem volnának képesek magukat fentartani, akkor a körülményekhez képest segélyben részesülhetnek ; b) ott. hol szükségesnek mutatkozik, uj egyházközségek alakulásának, templomok és iskolák épitésének és fenntartásának segélynyújtás által való előmozdítása. c) csekély díjazású lelkészek segélyezése ; d) iMagyarország határain belől és a társorszagokban, vagy azokon túl fekvő keleti és déli államokban elszórva élő hitfelek lelki gondozása, s e czélból missziók, utazó lelkipásztorok intézményének fenntartása, gyámolitása, esetleg ujak szervezése, hogy igy egyházunknak és nemzetünknek az idegenek között könnyen elenyészhető ezer és ezer tagja az egyház és nemzet tagjaiul megtartassanak ; c) elaggott, hivatalviselésre képtelenekké vált lelkészeknek, lelkészek özvegyeinek és árváinak számára nyugdíjintézet alkotásának a közalapból adandó állandó segély által való előmozdítása. 3. §. E czélok elérése szempontjából a közalapnak, a kezelési költségek levonása után is fenmaradó évi tiszta folyó jövedelme következőleg osztatik meg: 25°/0

az alaptőke gyarapítása czéljából a tőkéhez csatoltatik 25% missziói czélokra fordittatik. A fenmaradt 50% évenkint az a) b) c) pontok alatt felsorolt czélokra fordittatik Még pedig a convent által esetről-esetre meghatározandó arányban: részint oly hosszabb idő tartalmára biztosított évi járulék nyújtása utján, a melynek segitségével a kiválóan szegény egyhazak a múlhatatlanul szükségessé vált nagyobb mérvű építkezésre, vagy az egyáltalán meg nem felelő csekély lelkészi javadalmazás állandó felemelhetésére szükséges tőke beszerzésére, illetőleg gyűjtésére képesittetnek ; részint pedig a szegény egyházaknak vagy lelkészeknek időről-időre való segélyezése utján. Az illető évben a felosztásnál esetleg igénybe nem vett maradékösszeg a jövő év folyó jövedelmeihez csatolandó. 4. (218.) A segélynyújtás feltétele, hogy az egyházközségek, az egyházmegyék és egyházkerületek támogatásával, a magok részéről is meghozzanak minden tőlük kitelhető anyagi áldozatot azon czél elérésére, melynek valósithatása végett segélyezésért folyamodnak. Oly gyülekezetek, melyeknek tagjai semmi vagy igen csekély rendes egyházi terhet viselnek ; a melyek azon czélra, melyre a segélyt kérik, semmit sem, vagy erejükhöz mérten nem elegendőt tettek és végül, a melyek közalapi tartozásaikkal hátralékban vannak, nem segélyezhetők. 5. §. (219.) A közalaphoz minden családfő köteles, vagyoni és kereseti visszonvához képest, azon egyházközségben, a melyben illetékes (15. §.), bizonyos évi járulékot fizetni, mely megfelelő legyen legalább is azon érték egy ezeredrészének, melyet a család évi fentartása igényel, például a kinek háztartása évenkint 1000 frtba