Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1891 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

megtartásának mindenütt ez lesz czélja, azon monstre népgyűlésnek is, melynek komédiáját a vezetők Budapesten szándékoznak szinre hozni. Az egész mozgalomnak politikai és szervező vezére Polonyi Géza, a íeketevörös demagógiának ezen tagadhatatlanul ügyes, sőt veszedelmes képviselője. Az egész szélsőbalon, mely tudtán kívül (Polonyi tudja) az ultramontanismus szolgálatában ál!, nincs oly mozgékony agitátor és organizáló talentum, mint a lefolyt parlamenti botrányok ezen vakmerő s mégis sima rendezője. De ő csak a szinész, a "ki a színpadon mozog. Vájjon ki a súgója ? Azt mondják, maga Simor herczeg-primás, ki Polonyiban fölfedezni vélte a maga Luegerjét. Simor vallási fanatismusától ez kitelik. A kit egyszer ez a fanatismus vaksággal vert meg, az többet nem lát, nem gondolkodik, s nem válogat az eszközökben. A vakság ezen szelleme által megszállt egyénnek — papnak, világinak — mindegy, kard, vagy dorong. Szentelt vizbe mártott vértanulándzsa, vagy sárosvégü bot. De meg vagyok győződve, hogy az episcopatus többsége nem helyesli azon mozgalmat, melyet most a kulisszák mögött készítenek elő ; de csakhamar föltolakodik a nyilvánosság színpadára. Az oly ravasz és éles szellemek, minő Schlavch észreveszik e mozgalomnak az episcopatusra vonatkozó hátrányát. Az oly finom kedélyek és szelid lelkek pedig, minők Csúszka és Bende püspökök, visszariadnak azon zajos mozgalomtól, mely nemcsak az ország békéjét, hanem a templomok szent csendjét is meg fogja zavarni. De ez agitátió mégis kész szervezetet fog találni az egész országban. Nemcsak a kath. clerus hatalmas J szervezetét, hanem e clerusnak a közügyekben elfoglalt állását. A clerus ujabban mindenütt ott van, a hol közügyeket tárgyalnak. Hz ellen senkinek sem lehet kifogása, ha a közügyek érdekében történik. Azt az értelmiséget, melyet az országban kath. clerus képvisel, örömmel lehetne látni a közügyek szolgálatában. De attól lehet tartani, hogy az izgatás folytán a clerus felekezeti érdekeket visz közéletünkbe, a község, a város, s a megye gyűléseibe. És attól lehet tartani, hogy a clerus ezen szerepét a közügyekben, a vezetők kath. pártalakitására fogják fölhasználni. Hs hogv a clerus mindenütt és tömegesen jelen van, az alábbi adatok megvilágítják. Nem is szólok a clerustól függő ügyvédekről és tiszttartókról. Nem gyűjtöttem adatokat az egész országban, csak a fölsorolt megyékre nézve mutatom ki, hány kath. pap tagja a törvényhatósági bizottságnak. (A protestáns papok száma elenyészően csekély). A városokat és községeket szándékosan mellőztem ; mert hisz ezekben majd minden ott működő pap egyszersmind tagja a közgyűlésnek. (Itt szerző 25, Királyhágón inneni megyéből név szerint 777 olyan kath. papot sorol fel, ki tagja a törvényhatósági bizottságnak). íme a nagy országos politikai keret. Ha az ultramontanismus használni akarja, sikeresen használhatja. Lehet csinálni kath. pártot mindenütt, országosat és helyit. A jövő választásnál a kath. párt tömegesen beválaszthatja a lelkészeket a parlamentbe. Egész fekete sereg foglalhat helyet a különböző pártok padjain. Ez ellen, ha az ultramontanismus komoly kísérletet tesz vele, csak egy orvosság van. A lelkészeknek s általában a papoknak (felekezetre tekintet nélkül való) kizárása a parlamentből. Még oly ország alsóházából is ki vannak zárva a felekezetek papjai, melyben szinte az egész nemzet egy valláshoz tartozik, mennyire szükségesebb volna ez nálunk, hol a nemzet vallásilag szerteszét van tagolva s a felekezetek mindig készek a harczra. Ahol tehát a parlament minden egyházi kérdés tárgyalása alkalmával szent zsinattá alakulhat át. De mégsem ez a döntő ok, amiért a felekezetek lelkészeit az alsóházból ki kell zárni. A függetlenség hiánya az, amiért a lelkészeket, különösen a katholikus papokat kizárták a nyugat több államában a nemzet képviseletéből; de természetesen nem a felsőházból, melyben a vallások főpapjait senki sem bolygatja. Az összeférhetlenségi törvények mindenütt, ép ugy mint nálunk, abból a föltevésből indulnak ki, hogy a ki nem bír a függetlenség teljes mértékével, nem. lehet képviselő. És mi Magyarországon, a függetlenség mértékének bírálatánál tovább mentünk, mint'bármely nyugati állam. Kizártuk az összes hivatalnoki kart; ki magát a független bíróságot is. Valóságos ostracismust vittünk véghez amúgy sem túlságosan nagy intelligenciánk ellen. De azokat, akik legkevesebb függetlenséggel birnak, a lelkészeket és papokat nem zártuk ki. És íme, mi történt? Az elkeresztelési vitában egymás után fölálltak a katholikus pap képviselők — a heczcz-káplánokról nem is szólok — s kijelentették, hogy rájuk nézve az egyházi törvény inkább kötelező, mint a világi, ők inkább engedelmeskednek a dogmának, mint az állami akaratnak. Nem követek el legkisebb igazságtalanságot sem ezen egyházi férfiakon. Szívesen elismerem, hogy csak papi kötelességüket teljesítették. De kérdezem először : Szabad-e megengedni, hogy oly egyének üljenek a nemzet képviseletében, akiknek az egyházi törvénvt magasabbra kell tartaniok az állam törvényeinél? És kérdezem: bir-e a kellő függetlenséggel az, akinek egyházi fölebbvalója nemcsak parancsol, hanem vele akkép rendelkezhetik, hogy esetleg vagy a mandátum, vag}' a tóga közt lehet csak választania? És kérdezem másodszor : szabad-e megengedni .oly conflictust, mely okvetlenül kitör a papi képviselő lelkiismeretében, midőn egyházpolitikai dolgokról van szó s kitör papi és képviselői kötelessége közt? Nem, ily conflictust nem szabad megengedni. És pedig nemcsak az állam érdeke, a parlament méltósága, hanem az illető papképviselők lelkiismerete miatt sem. Parlamenti reformra több szempontból szükségünk van. Midőn remélhetőleg a legközelebbi jövőben, parlamentünk reformja napirendre kerül, egyik legsürgősebb föladatunk kell hogy legyen a papképviselők megszabadítása ezen igen kényes és igen ferde helyzetekből. Es ekkép egyszerűen meggátoljuk, hogy az ultramontanismus invasiót csináljon parlamentünkbe éí megzavarja ennek összhangját. És odajuttasson bennünket, hová eljutott néhány bár előrehaladott, de az egyházpolitika zavarai miatt szerencsétlenné lett állam, melynek törvényhozása az ultramontanismus zsákmányává lett. — ő —a— BELFÖLD. Törvényjavaslat. A lelkészválasztási törvényszakasz módosítására készítve. IV. Lelkészválasztás meghívás utján. 14. §. Megüresedett (vagy újonnan szervezett) rendes lelkészi állomások — pályázat és kijelölés nélkül — egyenes meghívás utján is betölthetők a következő módon.