Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

val szemben; magasztalja emberismeretét, dialektikai erejét és rhetorikai ügyességét. Később azonban, midőn Rómát s annak papális keresztyénységét jobban ismerte, Luthert Németország legnépszerűbb és legnagyobb fiának, a reformátiót a gondviselés művének mondotta, a melynek a kath. theologiára gyakorolt jótékony hatása kétségtelen. Döllinger később kijózanodott pápista elfogultságából s ez változtatta meg Ítéletét a protestantismusról is. Római utazása (1857.), az olasz háború (1859.) s még inkább a vatikáni zsinat óta (1870.) Döllinger meggyőződésében erős átalakulás állott be, mely mindenekelőtt 1861. Münchenben tartott muzeumi előadásában nyilvánult, a melyben a pápa világi uralmának teljes megszüntetését, tehát a római-jezsuita keresztyénség purifikálását sürgette. S ez olaj volt a tűzre, a mennyiben széles körre kiterjedő polémiákat idézett elő pro és contra, úgy, hogy sokan már most a pápaság leckéztetőjét látták benne. E polémiákra «Kirche und Kirchen, Papstthum und Kirchenstaat» (München, 1861.) című művével felel történeti alapon, világos és lebilincselő fejtegetéseivel még egyszer védelmezve az egyházat, bár nyilt kijelentésével annak, hogy az egyházi állam kérdése a kath. egyház Achilles sarka, a mit egy hazai kath. lap már «vallási forradalomnak)) mondott. Ezt megelőzőleg kiadta «Hippolytus und Kallistus» (Regensburg, 1853), (cHeidentum und Judentum, Vorhalle zur Gesch. des Christentums» (1857.), és «Christentum und Kirche in der Zeit der Grundlegung» (1860. 2. kiad. 1868.) című alapos történeti, illetve vallástörténeti, tudományos monographiáit. Egy ujabb lépéssel haladt előre a szabadelvííség s az igazi evangy. jellegű katholicismus íelé a kath. tudósok müncheni gyűlésén 1863-ban, a hol Alzog, Haneberg s más tudósokkal egyetemben nagyjelentőségű megállapodások jöttek létre. «Vergangenheit und Gegenwart der kath. Theol.» (Regensburg, 1863.) című előadásában teljesen szakított a theologia hagyományos római szellemével, elismerte a prot. theologiának a katholikusra való ifjító és ébresztő hatását, s élesen protestált a Rómából jövő jezsuitismus mérge ellen, a melyre aztán «Die Papstfabeln des Mittelalters» (München, 1863.) című remek alkotású művével csak olajt öntött a tűzre. Azóta magára zúdította a jezsuitavatikáni theologusok egész gyűlöletét. Később még éles kritika alá vette Huber, a jezsuiták és Fritdiich, a vatikáni zsinat történetének tudós Íróival, mint kartársai val a modern eszmevilágot mélyen sértő Syllabus tételeit s a jezsuiták közlönyeiben már akkoriban kontemplált csalatkozhatatlanság dogmatikus kérdését «Janus» (Lipcse, 1869.) című művében. A mi azután történt, az a lapokból is eléggé ismeretes. A dogma győzött a vatikáni zsinaton a történet igazsága felett, s ez Döllingernek, az igazságszerető objectiv egyházi történetirónak megtámadásával volt azonos. Zsinat előtt és zsinat alatt ő vitte az antiinfallibilisták döntő szavát, a mi közvetlen személyes római tapasztalaton alapuló s az Augs. Alig. Z. hasábjain közzé tett «zsinati leveleiben)) s «Erwágungen für die Bischöfe des Conciliums über die Erage der Unfehlbarkeit» című műveiben talált kifejezésre, miáltal kiadta a jelszót az ó-katholicizmus derék mozgalmának keletkezésére. S mig Rauschcr, Schwatzetiberg, a tudós Hefele, Kttteler, Scherr, Simor, Haynald, Strossmayer, s az oppositió egyéb püspökei, előbbi szilárd meggyőződésüket megtagadva, az államveszélyes vatikáni dekrétumok előtt meghajoltak, sőt annak türelmetlen terjesztői lettek, addig Döllinger több tudós elvtársával egyetemben a nürnbergi nyilatkozat alapján Scherr müncheni érsekhez intézett klassikus iratában azt felelte, hogy mint keresztyén, theologus, történész és állampolgár «az uj dogmát» el nem fogadhatja, a mire aztán a kiközösítés rémes válasza érkezett 1871. március 28-án. Az egyház tehát hosszú dicsőségteljes szolgálatában álló munkásságáért a kiközösítés martyriumában részesítette egyik legnagyobb fiát! Itt kezdődik Döllinger tragikuma! Az érsekhez adott férfias, örökbecsű válaszában arra hivatkozott, hogy «ezeren a papság körében úgy gondolkoznak, mint ő.» Csalódott, a «kenyér» megtántorította a főpapságot, örök szégyenére a katholicismus két ezredéves történetének 1 A midőn az első müncheni kongresszuson (1871. szept. 23.) az ó-katholicismus az önálló egyházalkotás gyakorlati terére lépett, Döllinger félre vonult, mivel a protestátió jogos művét a régi szervezeten belül akarta tovább folytatni. S különben is Döllinger nem volt a tett embere, ő inkább tudós, az egyháznak «Erasmus redivivusaw volt. De azért még sem elégedett meg a pápai csalatkozhatlanság államveszélyes római rendszere elleni negatív protestálással, hanem az ó-katholikus mozgalommal való legbensőbb megegyezésében a keresztyén egyházfelekezetek egyesítésének, tehát a felekezetek összehasonlító történetének pozitív terére lépett : «Über die Wiedervereinigung der christlichen Kirchenw (1872) című előadásaiban. Abba az időbe esik, hogy a bécsi, marburgi, oxfordi és edinburghi egyetemek a jogi és philos. tudorsággal tüntették ki, a müncheni pedig rektorának választotta. Döllinger életében vonzó az, hogy mint jutott hova tovább Luther és a reformátió tárgyilagosabb méltatására, s a római szellemnek felismerésére a maga egész rideg valójában. Mióta az egyetemi tanszéktől tényleg (nem névleg) megvált, kizárólag tudományos történeti kutatásoknak élr. Ujabb művei : «Sammlung von Urkunden zur Geschichte des Konzils von Trient, Bd. 1.: «Ungedruckte Briefe und Tagebücher» 1876. «Akad. Vortráge» 2 kötet, «Geschichte der Moralstreitigkeiten)) (Reusch bonni tanárral együtt) «Bellarmin önéletirata» 1877, mely művek Döllingert vatikánellenes érzelmeiben csak megszilárdították, s azt bizonyítják, hogy meggyőződését lelkismeretének jobb szózata ellenére megtagadni nem volt hajlandó. Döllinger a világ- s az egyháztörténelemnek egyik legnagyobb s legtragikusabb alakja, kinek egész élete csupa munkában és küzdelemben folyt le. Temetésén Friedrich kollegája és elvtársa remek emléket emelt neki, a kit mi protestánsok is csudálva tisztelünk! S mégis azt mondja a Religio: «Döllinger története, mint a hiúság által megtévesztett papi hivatás története egész a finális impoenitentiáig fejlődött !» Hiaba, a magyar egyházi sajtó terén is vannak szentelt-vizes és infulás csodavirágok, ha mingyárt egy egyetemi tanár szedi is azokat csokorba ! Eperjes, jan. 27. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. ** Protestáns Népújság. Szerkeszti Bétiyei Gábor ev. ref. lelkész. A lap megjelenik minden hó i-én és i;-én egy folio ívnyi terjedelemben. Előfizetési ára egész évre 4 frt, félévre 2 frt. Egyes szám ára 20 kr. A szerkesztő egyszersmind a kiadó-tulajdonos is. A lap