Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

irodája Veszprém, ref. templom udvar. Az új évvel indult meg ez az, egy már régen érzett hiányt pótolni kivánó új vállalat, melynek — az előfizetési felhívás szerint — célja az, «hogy az ország protestáns népeit folytonos szellemi összeköttetésben tartsa egyházunk vezérférfiaival s viszont hogy ezek a köztagok szükségeit, bajait felismerve kellő időben orvoslást nyújthassanak s védelmükre siessenek)); továbbá feladata leend a vallás-erkölcsi élet ápolása és fejlesztése, végül pedig «a hamis tudomány terjesztő álpróféták leleplezése s tőreiktől s hálóiktól a népnek a lap vezérfényével való megóvása.)) A cél, a feladat kitűzése annyira teljes általánosságban mozog, hogy részünkről az i-ső szám megjelenése után azért nem is kívántunk mindjárt a Prot. Népújságról szólani, hogy majd több szám lévén előttünk, a 2-ik vagy a 3 — ik számból már majd megláthassuk, hogy tényleg mi módon igyekszik a szerkesztő a cél felé, minő eszközökkel dolgozik, milyen modorban, mely irányzattal, hogyan konszolidálódnak lapja rovatai stb. Azt, hogy egy népújságra, a népnek nyújtandó vallás-erkölcsi egészséges táplálékra nagy szükség van, sokszor elmondottuk mi is és most midőn ez új vállalat megindult, azt a maga céljában és elvi oldaláról tekintve: csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük. Maga a vállalkozás igen nemes, a cél: népünkben a protestáns öntudatot emelni, még nemesebb és a megvalósításra mindnyájunknak közremunkálnunk szent kötelességünk. Hogy ily népújságnak szerkesztése igen sok nehézséggel jár: azt teljes mértékben méltányoljuk. írni népiesen és mégis teljes irodalmi színvonalon; fejtegetni nehéz és komoly dolgokat és mégis tenni ezt könnyedén, bizonyos kedveitető, játszó modorban; polemizálni erőteljes és mégis nem furkós botokkal, hanem a szellem könnyű parittyáival; védelmezni hitünk igazságait és azokat öntudatossá, világossá tenni, beoltani és éltető erővé változtatni; gyönyörködtetni, szórakoztatni és még ezzel is egy és ugyanazon célnak : a vallás-erkölcsi építésnek szolgálni: oly feladat, melyet csak igen kiváló tulajdonok birtokosai képesek részben is megoldani. E tulajdonok között a legfőbb azokban az Írókban, kik ily feladatra vállalkoznak: a tisztult, a nemes, a törhetlen erős, a mély vallásos kedély és az ebből fakadó hit. Az az evangéliumi magasztosult világnézlet vagy ha úgy tetszik, bölcseleti gondolkozás, mely az életnek minden jelenségeit vallás-erkölcsi szempont alá képes helyezni s abból megítélni. Ebből származik azután az a bizonyos derült komolyság, melylyel mindent tekint és itél; az a nemes egyszerűség közvetlenség, mely keresetté és confidenssé azért soha nem válik; az a finomság, mely a maga öntudatosságában ugyan elég erős és erejében mégis soha durva nem lesz. Ez sző majd mintegy égi fátylat a földi dolgokra, a legideálisabb poezissal szépítve meg a világot és az embert s emelve fel magasabb regiókba a szellemet és végül ez találja el még a szem nem látott és fül nem hallott dolgok fejtegetésénél is azt az igazi népies hangot, melylyel megérteti magát, melylyel könnyűvé válik, a nélkül, hogy felületes volna és naivvá lesz, a nélkül, hogy gyermekessé lenne. Egy vallásos népújságnál a fődolog az, hogy ha vezércikket ir (bármi tárgyról is), ha szépirodalmi dolgot hoz, ha napi eseményeket regisztrál, szóval, ha a világon bar miről ir is, még a szerkesztői üzenetében is legyen meg a vallásosság hangja; de e mellett soha ne váljék szemforgató farizeussá, hanem érezzék ki minden sorából az őszinteség. Ha most már ez elvi szempontokból vesszük bírálat alá a Prot. Nép- j újság előttünk levő három számát: épen ezt a fődolgot I nélkülözzük benne. A többi gyöngéje mind ebből következik. Az a nemes komolyság hiányzik belőle, a mely vonzani tudna. Bizonyos frivolitás vonul át alig néhány kivétellel minden közleményén. A három számban alig van egy-két közleménye, mely a teljes őszinteség és igazi, tudatos vallásosság jellegét viselné magán és alig van egy-két cikke, a mely csak irodalmi színvonalon is állana. Teljesen meglátszik mind a három számon, hogy nem a szerkesztő igyekszik kitűzött, meghatározott elvek szerint azzá és olyanná tenni a lapot, a minek és a milyennek ő akarja, hanem az valójában wolyan lesz, a minővé a munkatársak teszik», a mint ezt egyik bírálójának adott feleletében ő maga kifejezi, E$y lap lassanként mindég olyanná lesz a minővé azt a szerkesztő teszi, vagy ha olyan nem akar lenni, mint ő akarja, hát megválnak egymástól. A szerkesztő feltétlen ura annak a lapnak s vagy az történik, a mit ő akar, vagy ha bármi miatt nem az történhetik, akkor, ott hagyja. Ezt az elvet tartsa szem előtt a szerkesztő s akkor a neki adott tehetségekkel hasznára válhatik lapja népünk fejlesztésének. Az az unitáriusok ellen intézett polémia minden kritikán alul áll s a legpóriasabb kifejezések gyűjteménye. Cáfolatai a leggyarlóbbak; argumentumai meg egyáltalában nincsenek. Eszesen irt, világosan tárgyalt s irodalmi színvonalon álló dolgokkal, mint a minő az a kis unitárius röpirat is (természetesen egészen más rovatba esik, hogy osztozunk-e tanaiban és egyébbként milyennek tartjuk?), nem lehet ily durva eszközökkel csakúgy egyszerűen elbánni. ízetlen viccek halmaza az az országgyűlési tudósítás a 3 —ik számban. Újdonságaiban is azok az ízléstelen megjegyzések egváltalában nem felelnek meg az irodalmi hangok. Ontudatosibban, határozottabb céllal, jobb Ízléssel, több komolysággal és mindenek fölött mélyebb vallásossággal, nemesebb világnézettel kell a lapot szerkeszteni, jövője csak úgy lehet s a célnak csak úgy szolgálhat sikerrel. Ezt kívánjuk és várjuk, s ha most sine ira et studio elmondott nézeteinket nem oly «öklelő dárdával)) akarja a szerkesztő visszaverni, mint azt Czinke István bírálatával tette, (mert ily hangra részünkről soha sem is reflecktálnánk), hanem megcáfolandja a lap szellemének, irályának s tartalmának megváltoztatásával és az összeállításnak gondosságával : akkor mi leszünk a legelsők, kik a legnagyobb örömmel teendünk bizonyságot jósága és életrevalósága mellett. Addig várakozó áilásba helyezzük magunkat! r ' KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Az alsó-baranya-bácsi egyházmegye gondnoki székére, mely a buzgó Gál Péter lemondása által üresedett meg, a gyülekezetek szavazatával Cseh Ervin szerémmegyei íőispán, az egyházmegye áldozatkész tanácsbírája és több ízben egyházkerületi képviselője választatott meg, kit midőn teljes örömmel üdvözlünk a gondnoki széken s a pesti theol. akadémiának igazgató választmányában, egyszersmind gratulálunk az egyházmegyének a sikerült választáshoz. —- Szabó Péter pirosi lelkész az alsó-baranya-bácsi egyházmegye tanácsbirájává választatott. — Szöts Sándor dévai lelkész újólag beválasztatott Hunyadmegye törvényhatóságába s tagja lett a központi, az igazoló, az egészségügyi és a kórházi bizottságoknak. — A dunáninneni evang. egyházkerületben az uj püspök megválasztásáig Baltik Frigyes liptószentmiklósi lelkész és esperes fogja a püspöki