Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-09 / 6. szám

lelkesen készülnek az «uj honfoglalásra)) : erős várul az eget választva ... «Te paizsodat ragadd elő, Én segedelmemre állj elő» ... A «magyar vallás»-hívei a hitet vallják legjobb fegyverüknek a magyar kultúra létharcában ; a szabadkutatás tanának követői a bibliában találjak a lelki szabadság védpaizsát. Itt még visszhangozza a szél zendülése a Rákóczy kardjáról szétvillant jelszót : pro Deo, pro patria et pro libertate ! Hogy miként fáradoznak a háromszékiek az Isten, haza és szabadság termőföldének munkálásában, tanulságos példában tárja azt föl a sepsi tanítókör illyefalvi gyűlése. Ne kicsinyeljék azért e lap t. olvasói, hogy csak egy kis tanítói járáskör gyűlésének ismertetésével bajlódom és cikkemnek még olvasását is kérem. A háromszékmegyei tanítótestület sepsi járóköre f. hó 25-én Illyefalván tartott gyűlést. Megjelent 5 lelkész, 25 tanító, a kir. tanfelügyelőség egész személyzete, s még számosan a helyi elöljáróság, presbyterium és a közönség köréből. A napirendet a községház szép nagytermében rendezett gyermekistentisztelet nyitotta meg. Több mint 100 gyermek öszhangzatos egyházi éneke után tiszt. Kiss Albert illyefalvi ref. lelkész úr mondott alkalmi imát és beszédet a szülők iránt feltétlen engedelmességről és mindnyájunk édes atyjának mindenek fölé kiterjedő szeretétéről, a Moz. I. k. 22. r. 1—13. verse, az Izsák feláldoztatása példája nyomán. A kicsinyekre és nagyokra mély hatással volt beszéd és záró ima végeztével a gyermekek eltávoztak; a tanító-gyülés pedig a lefolyt ünnepélyt mint vallástani mintatanítást vette tárgyalás alá, s annak nevelő hatását oly kiválónak ismerte el, hogy elhatározta vándorgyűléseit mindenütt a fölkérendő helyi lelkész gyermek-predikációjával s a gyermekek harmonikus egyházi énekeivel kezdeni meg. (Sub rosa megjegyzem, hogy e határozatot a vallástalansággal vádolt állami és községi iskolai tanítók hozták, a jelen volt lelkészekkel példás egyetértésben.) Ezt tették pro Deo. Pro patria az iskolai milléniumoknak évről évre miként való megülését, ez iskolai ünnepek rendezésének módját állapították meg a tanítók. Es hogy itt se maradjanak csak elvi kijelentésnél, elhatározták, hogy a tavaszszal Sepsiszentkirályon tartandó vándorgyűlés alkalmával testületileg részt veendnek az ezeréves iskolai ünnepélyben. Az akkor tartandó gyermek-istenitisztelet és a millennium hálaünnepe lészen. A templomból az iskolások, a tanítók és az egész falu népe kivonulnak az erdőbe, hol az ezredéves ünneplés a tanító bevezető beszédével, a ((Honfoglalás ezer év előtt és ezer év multán» című iskolai-színjátékszerű tanköltemény elszavalásával, eljátszásával, a Szózat és Hymus eléneklésével és «az áldozás után áldomással)) foly le. Egyháznak és hazának egyaránt szolgáló isko • Iáink történetének megírásával is foglalkozik a háromszékmegvei papság és tanítóság. Az adatokat a lelkészek és tanítók gyűjtik össze és küldik meg Berecz Gyulának, ki e megyei népoktatási monográfia megírására vállalkozott. A sajtó alá rendezendő könyv szűk keretébe nem fér a sok részletes adat: hogy a kimaradó rész se veszszen a jövendőre nézve el, a lelkészek és tanítók által aláirt kéziratok teljesen összegyűjtve, a megyei Tanszermúzeumban fognak külön szekrényben megőriztetni. Ajánlom ez eljárást monográfiák szerkesztésére is hivatott tanító-egyleteink figyelmébe. Ebből a készülő értékes munkából olvasott néhány mutatványt föl az illyefalvi gyűlésen szerző, bevezetésül előbocsátván tanügyi monográfiái irodalmunk kritikai ismertetését, és a szerkesztésnél szem előtt tartandó irányelveket. Érdekes lesz az egyik falusi iskola történetéből közölnöm pár vonást. Léczfalva, most 1100 lakost számláló kisközség Villa Beze név alatt már 1332-ben, majd egy évvel később Lezofalva néven följegyezve van, 28 kapuval; ebből következtetve jelentékenyebb helye volt 500 év előtt, mint most, s így bizonyára volt phárai iskolája. De erről, valamint az 1550 körül megalakult ev. ref. egyház iskolájáról nincsenek 1780-ig adataink. Ez időben Szabó Lajos a kántor-tanító, s már alatta elválasztva folyt a két nembeli ifjúság tanítása. 1817-ben Sándor István követi, ki azonban már csak a fiúkat tanítja, még pedig nem csak az elemi tantárgyakra, hanem világhistóriára, sőt latin nyelvre is. A gyermekek «bonus vesper domine paterw üdvözléssel köszöntötték apjukat. Hazamenet egy latin szó adatott a gyermekek fülébe, melyről másnap számot kellett adniok. A palatáblát deszkalap helyettesítette, mit ha teleírtak, üvegdarabbal tisztították ismét fehérre. Később a fövénybe irás lépett életbe ; a padok felső lapja rámával volt ellátva s megtöltetek fövénynyel. A lénia egyik fele berovatott a kellő mérték szerint, s ha végig húzták a lesimított porondon, mint az irka lapja be . lett az vonalozva, és seprű-galylyal folyt rajta az írásgyakorlat; csak a nagyon gyakorlott fiúk írtak azután papírra. Sándor Istvánnak majdnem 40 éves működésé| hez a legszebb emlékek fűződnek. A leányok tanítását ! a harangozó végezte ; ilyen volt ott majdnem fél századon át Bene Elek, kinek eredményes működése mindenkor kielégítette feljebbvalóit; ő volt az utolsó harangozó tanító. A szorgalomidő Léczfalván is, mint legtöbb máshelytt novemberben kezdődött és áprilisban ért véget. A tanítás hajnalban vette kezdetét; a tanulók az iskolában tanyáztak, nyáron húst, szalonnát sütvén, s a tüzelőfát is magukkal hozván. Szerdán, szombaton nem volt tanítás, de azért föl kellett menni az iskolába, még pedig ajándékkal; a tanító szemlét tartott az ajándékok fölött, mi ha nem volt kedvező, szigorú kikérdezésre fogta a dolgot. Ez ajándékvitel műnyelven sabatariának hivatott, és állott egy cső kukoricától s tojástól, fel egész a disznólábig. A vizsgái jutalom «kakas» (pattogatott kukorica), dió, aprópénz volt; ezt nem az egyháztanács osztotta ki, nem is a legérdemesebbek, hanem a legfürgébbek kapták, mert a pátronusok szétszórták a templom pódiumára vizsgálat után, és hajrá ! kapta a ki érte. Az iskolaépület, mely 1862-ben s részben 1868-ban épült, nem felel meg a követelményeknek : most van tervben díszes és tágas iskola építése két tanteremmel és tanítólakkal stb. (A történeti vázlatot a most működő tanítók életrajza és az iskolaszéki tagok felsorolása zárja be ; megelőzik pedig a hivatalos statisztikai adatok.) Végre pro libertate a szabad kutatás és bírálat fegyvereit forgatták meg a gyűlésező tanítók. Vizsgálódásuk tárgyát első sorban az erkölcs-viszonyok s az általuk provokált társadalmi intézmények képezték. Gál Károly tanító szép tanulmány felolvasása után az «erkölcsnemesítő egylet»-re hívta föl pályatársai figyelmét. Egyhangúlag elhatároztatott ily egyesülés ismertetése és létrehozatalukban községenként való fáradozás. Azután László Lukács, járásköri elnök vezette be a következő vitatételt: aVisszamarasztandók-e az elemi iskolai tanulók elégtelen osztályzás esetén ?» A vita azon elvi kijelentésben nyert megoldást, hogy osztatlan iskolákban csak a II. osztály oly növendékei utasítandók osztályismétlésre, kik írni és olvasni nem képesek; osztott iskoláknál osztályismétlés már nem is korlátolt, de főleg a II. és IV. osztály végén indokolt. Kiválóan érdekes, és, didaktikai becsű volt Váncsa