Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

nak fölemlitése főbb vonásokban. Igy is a jobbak közé tartozik ! A XC. zsoltár más átdolgozást kiván. Hangulatteljes költemény s az ember muland ós ág át az örök Istennel szemben megható példákkal igazolja. Bizonyára a zsoltárok között legmagasztosabb; de ilyen átdolgozásban sem a dallam, (a mi itt fő) sem a fentebb hangsúlyozott szabályok kellékeinek meg nem felel. A bizottság véleménye szerint a CXXVI. zsoltár kimarad. Itt azonban két átdolgozásban van s figyelmet érdemel kivált a második, a LXVI. zsoltár dallamára. Véleményem szerint az utolsó versszak törlésével fölvehető az uj énekes könyvbe. A hazafias gondolatok hévvel, lelkesültséggel, magas szárnyalással vannak itt előadva. S ha nézzük kedves hazánk ezer éves történeiét, abban a küzdelmeket, szenvedéseket : lehetetlen, hogy e hálaadó ének szivünkhöz ne szólna s hidegen hagyna bennünket például nemzeti ünnep (márt. 15.) alkalmával. Ajánlom észrevételemet a bizottság szives ' figyelmébe! Kétféle átdolgozásban van a CXXVIII. zsoltár is, mely gyönyörű idylli költemény a szorgalmat és hitet tekinti a boldogulás alapjának. Az első költészeti szempontból felette áll az utóbbinak , de terjengős, magyarázó, miáltal sokat veszt erejéből. Az utóbbi csak rimpengetés. A CXXX. zsoltár első átdolgozásában szerintem a jobbak közé tartozik. A megfelelő választott dallam, a szép felfogás s szerencsés kidolgozás mind előnyére irandó. Utolsó versszaka is hű ugyan az eredetihez ; de egységesebb a költemén}?

, ha az első személyesités mindvégig meg van tartva. Szivhez szóló bűnbánati ének lesz kis igazítással! Helyes szempontok szerint van átalakítva CXXXV. zsoltár, mely int, figyelmeztet Isten dicsőségére. íMegszokott dallamú ének s nem igen van templom, melyben ismerős ne volna. Kár, hogy az eredetinek tömörsége itt nincs meg 1 Javítva jöhet. A CXXXVI. zsoltár is két átdolgozóra talált. Első tekintetre üres éneknek látszik, pedig egyike a tartalmasabbeknak. Röviden adja a választott nép történetét. Az első átalakítás szerencsésebb nemcsak felfogás, de költészet szempontjából is. A főbb eszmék itt legalább érvényre jutnak, míg az utóbbinál ellaposodva igénytelen formába folynak szét. Következik erre a CXXXVIII. zsoltár, mely ugy tartalmi, mint dallami szépségeire nézve a magasztosabb énekek között foglalhat helyet. Keresztyén felfogás szól minden sorából. Átdolgozása sem rosz ; de szerintem a kitűnőbb énekek megérdemlik, hogy mind belső mind külső kidolgozásukban kifogástalanok legyenek, hogy fölemelő épitő hatással legyenek gyülekezeteinkre. Ez még messze jár a középszerűtől is ! Legtöbb átdolgozása van a CXXX. zsoltárnak. Isten mindentudósága van itt rajzolva gyönyörű vonásokban. Legterjedelmesebb a középső, legrövidebb de legkifogástalanabb az első átalakítás, melyben hév és erő, magas szárnyalás és kellemes hangulat nyilatkoznak, elárulva minden sorában, hogy hivatott költő a munkás. Kár, hogy dallam nincs; különben igazítás nélkül is jöhetne uj énekes könyvünkbe. A CXLVI. zsoltár Istenben vetett bizodalomra int, buzdit. A bizottság ennek dallamát is kihagyta ; pedig ennél megszokottabb alig van vidékünkön. Az átdolgozás eléggé hű ; de hiányzik belőle az eredetinek meggyőző ereje és költői szépsége. Javítandó ! Utolsó itt a CXLVIII. zsoltár átdolgozása. A világon levő összes teremtettség intetik ebben Isten dicséretére. S mert névhalmaz az egész ének; átalakítása sok nehézségbe ütközik. Szerző azonban szerencsésen munkálkodott. Más dallamra áttéve a jobbak között foglalhat helyet! III. Az előmunkálatok I. füzetének második részét képezik a dicséretek, melyek két csoportra oszthatók u. m. átdolgozottak és eredetiek. Ezek sem érnek többet a zsoltároknál ; de azért lehetetlen egynémelyikéről a legnagyobb dicsérettel nem szólni. Az a rendületlen mély hit, az az Istenben vetett erős bizalom épugy jellemzik ezeket, mint a régi dicséretek legjobbjait, hol pedig a vallásosság költői fényben ragyog. De más oldalról vannak bőszámmal gyengék is, melyek sem hitet, sem boldogitó megnyugvást nem tudnának varázsolni az énekelni és imádkozni szerető gyülekezet szivébe. Az átírások közepesek, átlag szólva. Az eredeti dicséretek sorát a ((Bűnbánati ének» nyitja meg. Egy bűnét beismerő töredelmes lélek vallomása. Lelkiismerete nyugtalan, háborgatott, űzi bűnének tudata. Menedéke nincs sehol, csak az Isten, kinek irgalmához fordul a megváltó Jézus érdemeért. Alapgondolata, felfogása kifogástalan, eszméi illők e tartalomhoz, kidolgozása sok költőiséggel bir. Véleményem szerint két szó javítással (Födve van... Megácsolni) mint egy megható bűnbánati éneket örömmel föl lehet venni a dicséretek közé. Sajnos, hogy megnevezve nincs a dallama ! Nem mondható ilyen sikerültnek a következő, 4 különböző alkalmakra irt eredeti ének. Átolvastam többször, hogy találjak benne valami jobbat a középszerűnél. De hiába volt minden fáradozásom, siker nem koronázta! Pedig itt mi sem kötötte meg a szárnyaló lelket. Istennek zeng dicséretet. Egyes versszakok meg is állják helyöket; de az egész széthull, nem levén egy fő-eszme, mely összetartsa a részeket. Nem ilyen lelkesedéssel, nem ilyen szárnyalással emelkedtek a régi vallásos költők Istenhez, hanem a többek között igy is szóltak : «En ha a napfénybe mártanám is ecsetem, Felséges voltodnak árnyékát sem festhetem !» Ez fölemelő, kicsinységünket gyönyörűen példázó s csak ugy ragyog a keleties költészettől ! De az efféle kifejezések : őrködöl te, el nem alszol, mondhatlan Istenség ! Szent nevedet én is áldom, Uram áldva! hatástalalanul puffognak el ! Az ünnepi énekek között 4 van eredeti, három húsvéti, karácsonyi alkalomra irva. Mindenikre bátran lehet mondani: se jó se rossz ! Még az elsőben (51. 1.) legalább csinos verselés üti meg fülünket, az alkalmi gondolatok dicséretesen csoportosulnak; de már az 53. 61. és 63. lapokon olvasható ünnepi énekek semmi vigasztaló hatással nincsenek a bánatos szívre s a győzelem, az öröm, a diadal boldogító eszméje ugy a születés, mint a feltámadásnál üres szavakba vész el. íme Ízelítőül : Keresztyén hívek 1 most a hí! szívek. Énekeljenek s örvendezzenek. Ilalál s enyészet im elenyészett, Most Jézusunk él : a hit fényénél Tis/.lán látjuk őt, halált legyőzőt ; A nagy viadal már lett diadal. Igaz, hogy nehéz a választott forma : de költői erővel és ügyes színezéssel lehet uralkodni a formák felett !