Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-28 / 52. szám

Szárazságkor mondandó és egy «Estvéli ének» is van e füzetben, mint eredeti. Az elsőnek dallama ismeretlen előttem. Azon bánat és kétségeskedés, mely erőt vesz a föld népén hosszas szárazság alkalmával, találóan van rajzolva, kérvén Isten segitő áldását. Gazdag tartalmú ének, de nem ment az ismétlésektől. Kevés javítással jöhet! Szebb, magasztosabb az estvéli ének. Az a csendes homály és borongás, mely az estével nehezedik a szívre, meghat, de a hit derült világánál a homály eloszlik s égi fényben ragyog a reménység. Kedvesebb, költőibb éneket keveset olvastam; pedig ennek mérete, rimelhelyezése igen nehéz s mégis csaknem hibátlan formája. (Égi bájjal helyett égi lánggal !) Örömmel íöl lehet venni uj énekes könyvünkbe. S mert nem hosszn, szívesen közlöm e kitűnő dicséretet mint mutatványt: Estvéli ének. — Dallam : «Krisztus ki vagy stb.» —O én Uram! este van már, Szép nappalod múlik mindjár, A fáradtra nyugalom vár, Te viraszsz majd álmainknál. Ha az alkony majd beárnyal, S csillag gyul ki égi bájjal, — O Uram ! mit lelkünk fájlal — Enyhítsd az ég nyugalmával. Mint ki a végperezbez ér el, Es bevonják szemfedéllel, Ugy alszunk el minden éjjel, Kelts fel Uram, hajnal fénynyel ! Felvirasztál minket mára, Oh ne hagyj el éjszakára! Nappal ki jó uton jára, Óh küldj békét nyugalmára. Jó Atyánk, ha időnk telve, Eljutunk a vég éjjelre, — Agyunkat a sírba vetve — Ébreszsz fel majd — szebb életre! Az átdolgozott dicséreteket is olyan szempontok szerint itélve meg, mint a zsoltárokat: a bírálatban semmi ujat, semmi feltűnőt nem lehet mondani. A «Karácsoni ének» az erdélyi énekes könyvből van át irva. Nem ismervén az eredetit : igen bajos helyes véleményt alkotni róla. De mint örömöt hirdető karácsoni ének az alkaiom nagyszerűségéhez mért. Eszméi tárgyhoz illők, magasan szárnyalók. Legfeljebb kidolgozása esik némi kifogás alá, de ezen még lehet javítani. A «Nagypénteki ének» szerencsés átdolgozása a 13-ik dicséretnek. Régi, ismerős de, tartalmas gondolatai csiszolt formában vannak. Megható ének e szép alkalomra, megtartva az eredetinek gondolat-menetét, felfogását és külső szépségeit is. A még hátralévő átdolgozott 8 dicséret közül legszebben kiemelkedik a 140-ik ének (első) tárgyilagos eszméivel, kitűnő felfogásával, csinos ruhába öltözött alakításával. Utánna következik a 160-ik köznap estvéli ének, mely szintén jöhet kevés javítással. Gyengébbeknek kell mondanom a 153. 164. 162. 85 (a + b) és 140-ik dicséreteket, melyek a középszerűségen felül nem tudnak emelkedni. Pedig a gazdag tartalom megvolna, de egyiket a nehéz forma bilincseli le, a másikat a helytelen felfogás rontja el, ugy hogy vigasztaló, megnyugtató hatással nem lehetnek a bűnt megvalló s kegyelmét epekedő lélekre. Gyökeresen javítandó mindenik ! Ime e részletes, tárgyilagos ismertetésből látszik, hogy a bizottság által kiadott I. füzet tartalmi értékénél fogva is méltán megerdemli a vele való komoly foglalkozást. Igaz, hogy kevés örökbecsű ének van a sok között; igaz, hogy általánosságban szólva több azokban a jóakarat és igyekezet, mint a tehetség és szerencsés alkotás ; de azért haladást jelez s a programm alapján tovább fejleszthető azon fontos munka, mely r.ok költőnek legnemesebb iróL ambitióját képezheti. Ittott ismertetésemben talán szigorú is voltam : de igy kívánta tőlem az ügy fontossága s azon boldog reménység, hogy várhatunk mi még szebb alkotásokat is kortmjc vallásos érzésű költőitől. Nekem annyira kifejlett szépészeti érzékem, tanulmányom nincs, hogy véleményem irányadó lehetne ; de ha egy két homok szemecskét vittem az ügy oltárára: örülök az én szivemben, mert Isten segedelmével megtettem kötelességemet 1 Vajha az igazán hivatottak támogatnák e szent ügyet! Vajha azon költők raknák le szebbnél szebb áldozataikat az Úr oltárára, akiknek dalai bejárták a dicsőség szárnyain etdős, völgyes szép hazánkat! Hiszen Isten a legfenségesebb eszme! Hadd szárnyaljon hát a magasba az a vallásos érzésű s költői erejű lélek, s zengjen Berzsenyivel örök időkre ilyen szépen: . Isten ! kit a bölcs lángesze fel nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt. • — Léted világit mint az égő Nap; de szemünk bele nem tekinthet! Szuhay Benedek, ev. ref. lelkész. BELFÖLD. Törvényjavaslat. A lelkészválasztási törvényszakasz módosítására készítették Szász Károly és Szilády Áron a zsinat előkészítő bizottság tagjai. I. Az egyházak osztályozása. 1. §. Az egyházak a lelkészi javadalom mértéke szerint négy osztályba soroztatnak. Ez osztályok határait mindenik egyházkerület, helyi viszonyai szerint (az egész kerületre, vagy egyes vidékenkint) maga határozza meg. Az osztályozás tiz évenként állapittatik meg. — Időközben valamely egyháznak felsőbb vagy alsóbb osztályba sorozása, az egyházmegye indokolt javaslatára, az egyházkerület által eszközölhető. II. A lelkészek minősítése. 2. §. A lelkészek (lelkész minőségű tanárok, helyettes- és segédlelkészek), tekintettel a képesítő vizsgálataikön nyert érdem-fokozataikra, — bel- vagy külföldi egyetemeken végzett tanulmányaikra s nyert fokozataikra — s gyakorlati és szolgálati éveikre, — valamint működésük által a gyülekezet lelki gondozásában s építésében szerzett különös érdemeikre, — szintén négy osztályba soroztatnak s e minősitésök szerint választhatók ennek megfelelő (vagy alantabbi) osztályzatú egyházakba rendes lelkészekül. 3. §. A minősítési osztályzatok mind az öt egyházkerületben ugyanazok. A minősítő évek mindig a második képesítő vizsgálat teljes és sikeres befejeztétől számíttatnak.