Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-21 / 51. szám

kapcsolandók össze az érettségi vizsgával, hanem egy vagy két osztálylyal lejebb helyeztessenek és az egyéves önkéntesi vizsga ezekkel kapcsoltassék össze. Csak a tanulók számának az egyes osztályokban való csökkentése által juthatnak ismét érvényre a nevelés és a jellemképzés mozzanatai. De nem volna szabad, hogy olyan fiatal egyének oktassanak, a kiknek saját jellemük szorul gyakran kiképzésre. Hintzpeter (a császár nevelője) jelszava : «a ki nevelni akar, magának kell neveltnek lennie», nem alkalmazható átalánosságban a jelenlegi tanítókra. Fődolog az, hogy a tanitó neveljen. Elő kell készíteni az ifjúságot a mai praktikus életre. Felsorolva a tanulók számára, a heti oktatás óraszámára, az iskolai betegségekre és rövidlátók számára vonatkozó statisztikai adatokat, ismételten hangsúlyozta a császár az egészségügyi kérdést. így ez tovább nem mehet ; az embereknek nem volna szabad szemüvegen át nézniök a világot, hanem saját szemeikkel és kell, hogy a hazában és annak intézményeiben örömüket leljék. T A R C A. Karácsonykor. Köszöntve légy, csodás Kelet, Forrása fénynek és melegnek ! Az ég alatt, a föld felett Ma hálás szívek emlegetnek. Botját a koldus elveti Es a király is koronáját; A bölcs sok könyvét neveti, Látván az ünnep szent csodáját; A gazdag gyöngyein tapos, Mosolyg az özvegy és az árva; Az égre néz a bánatos, A gyermek a karácsonyfára. Köszöntve légy, csodás Kelet! Mind, a mi szép, jó, a mi fényes, Mesés országodból ered — Hallgat az ajk és a szív érez. Keletről jő az a világ, Mely fényt sötét rejtélyre vet, S Keletről amaz égi láng, Mit így nevezünk: szeretet! Oh eljövendő Messiás, Üdvözítője a világnak : Te vagy csupán és senki más, Kit az apák epedve vártak. Meglett, mit Isten megigért, — Hiába bűn és fondor álság — Megtestesíté az Igét S a mért sohajtánk, kész a váltság. Oda Rómának nagy hatalma, Oda Hellásznak büszke fénye : Áll a kereszt és diadalma Az uj világnak uj reménye. Terjed a fény, fut a homály, Pogány bálványok romba dőlnek, Az ó helyén uj templom áll, Fuvallma jő egy szebb időnek. Mind-mélyebben ver gyökeret, Aíagasra nyúló fád, igazság; Gyümölcse béke, szeretet, És koronája a szabadság. S mig rég csak Garizim hegyén, S Jeruzsálemben állt az oltár, Ma mindenütt kigyúl a fény, Isten, a te áldozatodnál. Oltár ma minden tiszta szív. És templom a roppant mindenség, S ég-föld ezer csodája hív Imádásodra, égi Felség! A szeretet a népeket Egy szent családba vonja össze, S száz ajk röpít egy éneket Az ég felé, közelbe', mesze. Szív égi czélért feldobog : «Excelsior!» a zászlóra írva; A híven küzdők boldogok, Mert nem rogyhatnak ők a sírba. Emeld föl büszkén, por fia, Izzó fejed és könnyes orczád : Sátánnak meg kell buknia, Angyalival itt a mennyország ! Sántha Károly. Karácsony este. — Ajánlva Kiintő Pál barátomnak. — Isten hozott nyájas karácson ! Várva várt kedves ünnepem ; Szívemet előtted kitárom És zendül vígan énekem. Zeng ajkamon hő ima s hála.... Az Örökkévalóhoz szállva ; «Ki szent Fiát küldé ér'tünk Hogy Megváltónk lenne nékünk !» Házam templom mindig ez estén S lelkem gyönyör közt andalog ; Jézus bölcsőjét felkeresvén, Zengnek körültem angyalok. Fejem fölött csillag világol.... Ének hallatszik messze távol: «Nagy örömöt most hirdetek, Melyen örvend ti szívetek!» Áldott Jézus! jöjj be vendégnek, Szerény lakomba s légy velünk ; Igaz ! — csillárok itt nem égnek, Tömjénünk s myrhánk sincs nekünk. Halld meg imáit gyermekimnek, Vedd el keservét szíveinknek, «Jövel csinálj csendes ágyat, Szívünkben magadnak házat !» Isten hozott, nyájas karácson ! Várva várt kedves ünnepünk. Áraszsz áldást szét e világon, Uj szívet s lelket adj nekünk. Terjeszd köztünk a békességet, A hitet és a reménységet.... Mert «ha igaz hitünk lészen : jézus miénk lesz egészen !» Jármi. Kosa Ede.