Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-21 / 51. szám

Karácsonyi ének. — A LXXlI-ik zsoltár. — Uram, a te lelked erejét Adjad e királynak; Igazsággal koronázd fejét A Dávid fiának ; Ugy járjon el minket, te néped, Te nagy seregedet; S tegyen köztünk minden szegénynek, Igaz Ítéletet. Lesz béke már és lesz igazság, Halmok, hegyek felett. A gonoszok rettegni fogják, Ha tart Ítéletet. De az igaz, a jó ne féljen, O örök védelem ; Mert elmúlhat nap, hold az égen, Az ő országa nem ! Uralja majd a föld határa, Tengertől tengerig. Nevét, mely száll mind a világra, Királyok rettegik. Ls leborulnak mind a népek, Előtte szótlanul; Jtis végéig a földnek, égnek, O lesz, csak ő az Ür! O lesz az Úr, az elhagyottak, Szegények gyámola, Ki a hozzá folyamodókat Nem hagyja el soha. Ád enni a szűkölködőnek, A sebre balzsamot Ti gonoszok, csalárd szivűek, Lejárt uralmatok ! Él e király; arany, s aranynál Drágább kincs jut neki : Népek szive; — s a föld, uralmán Áldást fog termeni. Arany kalász reng szerte, mint a Libánus erdeje; És méz csorog, és róla zeng a Népek dicsérete. Neve ragyog, mind egyre szebben, A napnak jártáig. O benne lesz áldott az ember, A hol csak egy lakik. — Dicsőség, óh Isten, te néked; Háláadást neked Zengjen örök, győzelmi ének, Mind a világ felett ! Genf. Szabolcska Mihály. KONYVISMERTETES. Előmunkálatok a magyarországi ref. egyház megújítandó énekes könyvéhez /. füzet. A boldogult Nagy Péter által kibocsátott három füzetből bírálatra alkalmasnak talált darabok. Kiadta Fejes István, az egyetemes énekügyi bizottság elnöke. I. Igazi benső örömmel lehet üdvözölni az egyetemes énekügyi bizottságot, hogy reábizott kötelességéhez hiven nemes buzgalommal, odaadó lelkesedéssel igyekszik megvalósítani a kitűzött czélt, a megújítandó énekes könyv nagy munkája keresztül vitelét. Alig féléve, hogy kibocsáttatott a programm s ime azon igéret, hogy a boldogult Nagy Péter püspök által kinyomatott 3 füzet darabjaiból a bírálatra érdemeseket kiszemelve közrebocsátja a bizottság, csakugyan ideje korán beteljesült, a füzet kiadatott. Az a lelkes felhívás, mely a programm végin áll — én hiszem — hogy nem marad pusztába kiáltó szó, hanem megtalálva az utat a szivekhez, korunk vallásos érzetű költői készséggel fognak a szent munkába, hogy dalaikat ezer meg ezer templom boltozata viszhangozza. Az a programm egy fontos lépéssel már előbb vitte az énekügyet. Már maga azon irányelv, hogy nem lesznek lekötve az egyes kerületek a rájok szabott énekek átdolgozására s az Összes munkára nyilt pályázat hirdettetik: feloldozta a lenyűgöző kötelékeket, szabadságot adott a hivatottaknak. Nem kevésbé fontos azon határozat közzétele, hogy melyek azon zsoltárok és dicséretek, melyeknek átdolgozása vagy kihagyása kívánatos, ugy a szöveg, mint a dallamra nézve. E pontnál azonban bölcs dolog volt végérvényesen nem határozni; mert például — magam részéről — nem szeretném, ha a zsoltár dallamokból kimaradna a 104-ik, melynél szebbet, magasztosabbat keveset lehet találni, s népünknél nem is szokatlan dallam. De mindenesetre e kiválogatás nagy haladást jelez s megkönnyíti a munkát az átdolgozóknak. Részletes szabályokat az átdolgozásra nézve a programm sem ad; de nem is adhat! Hiszen amennyi az átdolgozó, annyiféleképen gondolkozik, annyiféle irányelveket jelöl meg, s a szárnyaló lélek annyiféleképen nyilatkoztatja meg a szent zsolozsmákat. Szükség volt azonban általánosságban annyit mondani, hogy az átdolgozásnál főtekintet fordítandó a Szenczi Molnár-féle fordításra és a bibliai szövegre — a mi azt teszi — «hogy a zsoltárban levő eszmét nem lehet elejteni vagy kicserélni, sem uj paraphásist nem szükséges ahoz készíteni, hanem a meglevőt és ismeretest lehet összébbvonni, rövidíteni s a nyelv ódon zamatának lehető megtartásával ezen és a verselésen jobbítani.» Részemről azonban a főfigyelmet a bibliai szövegre fordítanám, mert az a régi fordítás is átlátszóbb, világosabb mint a sok helytt gyarló rímekre szedett, körülírásokkal bőven ellátott Szenczi Mólnár-féle fordítás, melyben az alapgondolatot ritkán lehet tisztán föltalalní. Az volna ugyan kívánatos, ha az énekköltők az eredeti héber szöveget teljesen értenék, mert ekkor nem a másod és harmadrangú forrásból merítenének, hanem a kútfőből, hol bizonyára legtisztábban csergedez a lélek itala. Ez azonban csak jámbor óhajtás ! Mielőtt a kezem alatt lévő «Előmunkálatok» I-ső füzetét részletes bírálat alá venném, szükségesnek tartó