Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-14 / 50. szám

Harmincharmadik évfolyam. 50. sz, Budapest, 1890. deczember 14. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23. szám (Csávolszky-ház), Előfizetési ára: Helyb«n házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 30 kr. T ARTALOM : V e z é r c i k k. Készülő egyházpolitikai reformjaink. Futásfalvi. Iskolaügy. Középiskoláink' a kiütuszminiszteri jelentésben. Dr. Bakonyi Lajos, — Tárca. Az éj. (Költemény). Kosa Ede. — Ima a halálos ágyon. (Költemény). Barsy László. — Könyvismertetés. Komoly gondolatok. Tiidös István. — B e 1 f ö 1 d, A katholikus autonomia kérdése, r. t. — Régiségek. Adatok a barsi református egyházmegye, történetéhez. Szentkút'y Károly. — Legátusi pátens Losonczról a mult századból, jBarthnlos Dezső. — Irodalom. Megjegyzések Balogh Ferencz Ker, Egyháztörténelméhez, Dr. Szlávik Mátyás. —Különfélék. — Hirdetések. Készülő egyházpolitikai reformjaink. Egy jelszó alatt egyesül ma minden gondolkozni szerető ember, egy eszmétől dobog minden szív, s a jelszó, az eszme ez: reform. A régi patriarchalis- viszonyok utolsó maradványainak is modern jogállapottal, a hagyományok nyűgeinek liberális haladással való felcserélése. Napi sajtó, politikai brosürök, államkormánv és ellenzék egyértelműleg hirdetik, hogy nagy átalakulások küszöbén állunk; egy új korszak hajnala dereng felettünk. A történelem arról tesz bizonyságot, hogy a nagy állami átalakulások soha sem hagyták érintetlenül a haza területén élő egyházakat; r • minden fordulat, minden fontosabb lépés előre vagy hatra az állami élet terén, visszahatással volt ezekre is; egyiket feltolta, a másikat leszorította a cselekvés szinterén, aszerint amint az áramlat egyiknek vagy másiknak kedvezett. A történelem ezen tanulsága kötelez arra, hogy most is számot vessünk a hazánkban készülő reformok természetével, lényegével, azok várható hatásával s a helyzettel, melybe ezek tenni fognak bennünket mostani megszokott állapotunk helyett. Ezekkel jóeleve tisztába jőnünk most annyival szükségesebb, mert a reformok egy jó része közvetlenül az egyházakat, ezeknek az államhoz s egymásho. való viszonyát érinti legmélyebb gyökerükben s minden bizonynyal kihatással lesznek azoknak a társadalomhoz, a hívőkhöz való viszonyaikra is. Teljesen uj helyzetet készülnek ezek teremteni az egyházak számára, melyet, hogy irányában állást foglalhassunk s annak idején rázkódás nélkül bele helyezkedni tudjunk, már most tanulmányoznunk kell. A mozgalom, melv most uralkodik, bevallottan liberális irányzatú s emellett erősen nemzeties jellegű. Amaz alakjában szabadságot, egyenlőséget követel, emebben erős nemzeti államot kíván, melynek érdekei előtt a szabadságnak s egyenlőségnek is meg kell hajolniok s áldozatokat hozniok. E két alapelv, a liberalismus s nemzeti állam, nem uj találmány: a század elején láttak napvilágot, a 40-es években lobogtatták zászlóikat legmagasabbra. Az akkor bekövetkezett szerencsétlen viszonyok azonban nem engedték meg, hogy gondosan szervezett intézményekben nyerjenek megvalósulást. Az is nagy vívmány volt akkor, hogy törvénvhozásilag szentesittettek; az utókorra maradván teljes kifejtésök, az állami élet minden ágában való alkalmazásuk s intézményekben megszilárdításuk. De ez mind e mai napig nem történt meg teljesen. Nem nyertek ez alapelvek soha a nemzeti lét minden nyilvánu-Lását átható, mindenütt domináló vezérszerepet. Az újra lélegzés korában is csak irányelvekül mondattak ki, a jövőt híva fel az eszmény megvalósítására; s amellett, hogy akkor már nagyban megcsappant az a lelkedés, mely a mélyreható reformok létesítéséhez mulhatlanul szükséges s mely forradalmak árán is kész keresztül vinni elvei diadalát: gátul szolgált még a rázkódásoktól való folytonos félelem is, mely nem akarta a nehezen elért eredményeket kockára tenni, attól remegvén, hogy egyszerre mindent megnyerni akarva, mindent elveszíthet. Ma elérkezettnek látszik az idő, érettnek a nép s erősnek az állam arra, hogy a liberalismus által követelt átalakulások egy ujabb hatalmas lépéssel előbb vitessenek. Hogv ez az idő valóban elkövetkezett, azt legélénkebben mutatja az, hogy maga a kormány sem fél többé nyilt sisakkal fellépni a cselekvés szin-