Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

a mi« papságunkban, a mely bármelyik füzetnek csak futólagos megtekintése esetében is meggyőzödhetik, arról, hogy a Szemlénél tartalmasabb és olcsóbb prot. szellemi terméket nem igen kap. Kérve kérjük e helyütt is papságunkat, indítsa meg a hálás agitátiót a Prot. írod. Társaság s annak Szemléje és kiadványai érdekében a szószékről, a gyűléseken, szóval ott, a hol arra csak alkalma nyilik és meg ne restüljünk egy percig sem saját égetően szükségessé vált dolgaink fölkarolásában. Tanulhatnánk e téren Rómától, mely tőlünk kölcsönzött fegyverekkel fordul ellenünk, és a kígyónak okosságával igyekszik urbi et orbi tért foglalni, illetve bennünket összes positióinkban meggyengíteni! A jelen füzet «tanulmányainak» sorozatát dr.Bartha Béla eperjesi jogtanárnak ((Statisztikai tanulmányok a magyar protestantismusról» (587—645. 1.) c. befejező cikke nyitja meg, mely az előbeni füzetek hasonnemű fejtegetéseinek méltó záróköve, és az anyagi állapotokat, az iskolaügyet és emberbaráti intézményeket tárgyazza. Bartha éles megfigyelő képességgel írott cikke egy tükör, egy «hű fényképe, a melyben erőinkkel és gyengéinkkel Önmagunkra ismerünk. Igazán «forrásműi becsű, sőt irányjelölő dolgozat.)) E nagyérdekű tanulmányt közelebb külön lenyomatban is veszi az olvasó közönség, a melynek szíves figyelmét előre is fölhívjuk reá. Ismerjük a tanulmán}* genesisét, annak intentióját, gondos és sok utánjárással szerzett megbízható adatait az összeállításnál. Százakra meg százakra megy azon esperesi és lelkészi leveleknek a száma, a melyekből adatait merítette, s rövid idő múlva teljes képét kapjuk a hazai protestantismus legújabb statisztikájának. A 2-dik cikk dr. Szász Béla kolozsvári egyetemi tanárnak «Az akarat szabadságáról)) címmel tartott jeles rektori székfoglalója (646. 675. 1.), a melyben Korányi Frigyes fölolvasását az emberi akarat szabadságáról, és Schlauch Lőrincz püspök ismeretes nagyváradi elnöki megnyitójának pápistás izű evolutió-elméletét veszi bírálat alá. Anélkül, hogy a tudós rektor székfoglalójának kitűnőségéből csak valamit is levonnánk, kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy az sem nem tanulmány, sem nem értekezés, tehát a Szemlének nem e rovatába való. E mellett rendkívül elvont és nehézkes, még a philosophiailag iskolázott olvasónak is gondot ad a megértése. Alkalmi fölolvasások bírálati megvitatásának szerintünk legfeljebb a ((Könyvismertetésben)) van helye. A 3-ik cikk Csengey Gusztáv eperjesi theol. tanárnak műve «Egy remekmű a héber irodalomból)) (675—700 1.) címmel, mely ezúttal befejezése az előző füzetekben megkezdett dolgozatának. Jób könyve compositiójának «megitéléséhez nem theologusnak, hanem asthetikusnalo) kell lennünk, a melynek főthetnája «az igazak próbája s az ebből származó megtisztulás.)) Szerinte Jób ((költött alak)), a mi különben «a mű ihlettségére nézve teljesen közönyös s tisztán a mű írod. természetére vonatkozik)). A szerzőség és szerk. idő megállapítása után a költemény műfaji meghatározására áttérve, azt «egy óriás parábölánaks, a legvegyültebb fajta költeménynek mondja. Az emelkedett fejtegetésekért, a melyekben sok finom exegetikai és kritikai érzékkel és Önálló felfogással találkozunk, elismerés illeti meg az ismert nevű munkás szerzőt. «A korinthusi gyülekezet megalapításáról)) (700 — 720. I.) dr. Masznyik Endre pozsonyi theol. tanár, a Szemle egyik legszorgalmasabb munkása értekezik. Sok melegséggel és kritikai érzékkel ismerteti azt a történeti talajt a maga fény- és árnyoldalaival, a melyen Pál apostol nehéz küzdelmek között hírneves gyülekezetét megalapította. Bár ((sokféleképen elnyűtt)) a tárgy, de azért nagyon érdekes és tanulságos; de a hazai régebbi és ujabbi irók e tárgyára vonatkozó dolgozatainak megemlítését tőle is meg vártuk volna. Szívesen várjuk és kérjük a római gyülekezet történeti ismertetését is. Az az élénk felfogás és tárgyalás, mely szerző öszszes dolgozatainak egyik charismatikus tula jdonsága, e tanulmányában is észlelhető. Az 5—Ik és 6-ik tanulmány dr. Kvacsala János pozsonyi gymn. tanártól «Kalinka Joachim superintendens első vizsgálati fogsága Pozsonyban)) (721—743. 1.). és TJníry Etelétől; «Siboltt Demeter élete és munkái)) (744—754. I.) Mindkét fiatal iró nagy szogalommal és sok sikerrel forgolódik a hazai egyházi történetírás terén, a miért nekik köszönettel és elismeréssel adózunk. A Szemle különösen az efajta tanulmányokból, az egyház történet fontos időszakai köréből hozzon mennél többet és mennél többször. Kvacsalánál csak a stylus kissé nehézkes voltát, Thúrynál pedig a sok — különben feldolgozott — latin citátiót kifogásoljuk. Kenessey Dezső befejezi az első füzetben megkezdett tanulmányát «Az egységes középiskolákról)) (755 — 771. 1.), melyben sok figyelemreméltó szempont található, s a klasszikus humanisztikus műveltség jogosultságát és szükségességet vitatja. Derék dodog , hogy a titkár ilyen dolgokra is ldtesereszti körültekintő szerk. figyelmét és szívesen várnánk efajta cikket a népiskoláról is. A hazai prot. népiskolai ügy története 1868 óta méltó tárgy volna a feldolgozásra a Szemle számára. A ((Könyvismertetés)) rovatában klasszikusan, erős prot. tudattal és hivő érzékkel ismerteti m. p. dr. Schlauch Lőrincz püspöknek Bunyitay Vincze által kiadott beszédeit, ezúttal az egyházpolitikai beszédeket. Mennél többet kérünk ily természetű könyvismertetésekből ! Igaza van a derék ismertetőnek abban, hogy a «kath. autonómia valóságos contradictio in adjectow, valamint abban is, hogy Schlauch püspök egyes állásfoglalásai (p. o. katholikus=keresztyén; a katholicismus a magyar monarchia ősvallása; a protestantismus vergődése a léleknek a következetlenségben stb.) nagyon kihívják, szinte kötelességünkké teszik a kriti kat.w A c(misszióügy» rovatában «a belmissziói levelekben)) Csiky Lajos debreczeni theol. tanár a külföldi diakonissza intézményt, Szabó Aladár pesti theol. tanár pedig «a protestantismus s a külmisszió» történetét ismerteti világrészenként. E rovatok is sok tanulságos és épületes dolgot foglalnak magukban. Utóbbi cikkben fájdalmasan esett olvasnunk, «hogy a küimissziói munkálkodásban a magyar protestánsok eddig jóformán semmi részt nem vettek, sőt arról általában tudomást sem igen szereztek)). Ez azonban — sajnos — indokolható, hiszen belmissziónk is alig van ; pedig nagy a mező, de igen kevcs a munkás ! A «hazai)) és a ((külföldi irodalmi)) rovatok öszszeállításában is haladás észlelhető. A körültekintő figyelem, kellő érdeklődés s a munkások megválasztása itt is megtalálja a maga jutalmát. Nekünk az önfeláldozó munkásságú titkárhoz csak az a szíves kérelmünk van, ne nyújtsa ki a jövő évfolyamtól kezdve, a melynek füzetei már a rendes 7—8 ívnyi terjedelemben fognak megjelenni, egynémely egységes jellegű cikknek 3 füzetre való megszakítását. Gömöri.