Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

Tehát a szervezkedés, a mi legüdvösebb az eszme megvalósítása, a siker elérhetése végett, megtörtént, az ügy a fejlődés utján van s az intézők buzgalma biztosít, hogy Dunántúl a felső leány nőnevelő intézet az 1891—92. iskolai évben megnyittatik. A dunántúli egyházkerületi közgyűlésen tapasztalt lelkes felbuzdulásnak második és talán még lelkesebb, lélekemelőbb jelente tárult fel a szemlélő előtt az ág. evang. bdnyakeriileti közgyűlésen f. évi október hó 3-án Budapesten. Erről a szemtanú tudósító így irt: (Prot. Kgyh. Isk. Lap : 1890. évi 41. sz.) «Mintha csak a magyar akadémia születési napját ültük volna, oly érzelmek hatották által a jelenvoltak szívét A Prónayak és Podmaniczkyak nevei emlékezet óta arany betűkkel vannak beírva a magyarhoni ág. evang. egyház történelmébe és ma e nemes családok ivadékai nagybecsű ajánlataikkal ismét új életet öntöttek egyházunknak már-már csüggedő szívébe. . . Legyen azért az aszódi kastély.... elenyészhetetlen emléke a Prónayak és Podmaniczkyak egyházunk körül szerzett dicsőségének!» Az esemény részletei pedig a következők : a kerületi leánynövelde kérdésében báró Podmaniczky Géza azon indítványt terjeszti elő, hogy a kerületi leánynevelde az aszódi Podmaniczky-féle kastélyban helyeztessék el, melyben több, mint száz helyiség lévén, a nagyobbak tantermeknek, a kisebbek lakószobáknak rendezhetők be s még ekkor is egy szárnyat az épületből és a melléképületeket ki lehet adni bérbe, miből évenként 1500 frt jövedelem nyerhető. Indítványát azzal támogatja, hogy e célra családja tagjai közel 12 ezer frtot már tényleg fel is ajánlottak. *) «Szünni nem akaró éljenzés fogadta a nemes báró örvendetes jelentését, a közgyűlés pedig a bizottság eljárását magáévá tette, s egyhangúlag elfogadtam; tehát Aszódon is lesz már egv prot. nőnövelde. (Vége. köv.) Görömbei Péter. *) Névszerint b. Prónay Dezső egyet, felügyelő 2000 frt, báró Podmaniczky Géza és neje 2000 frt, Aszód mezőváros 20C0 frt, b. Prónay Róza 500 fit, b. Prónay Irma 500 frt, b. Podmaniczky Levente 500 fit, b. Podmnniczky László 500 frt, b. Podmaniczky Ilona 500 frt, b. Podmaniczky Gyula 25 frt, b. Podmaniczky István 25 frt, b. Podmaniczky Károly 25 frt, b. ifj. Podmaniczky Béla 25 frt, báró Radvánszky An talné, b. Podmaniczky Mária 500 frt, báró Radvánszky János 300 frt, b. Podmaniczky Gizella, Patay Ferenczné 300 frt, Vigyázó Jánosné szül. b. Podmaniczky Zsuzsanna 500 frt, a pestmegyei esperességnél gyúlt 700 fi t; az ev. egyház ősz bajnoka nógrádi Szontagh Pál 200 frt, továbbá b. Podmaniczky Ilona k. a. 200 frt, Brünauer Mór kereskedő ioo írt, összesen = 12,000 frt. G. P. TÁRCA. Református egyház az orosz birodalomban. — Vonatkozással Balogh Ferencz «Egyháztörténelmé»-re. — Balogh Ferencz ur egyháztörténelmének imént megjelent füzetében az orosz birodalomban letező ref. egyházról szóló közlemény oly hézagos, hogy kiegészítéséül kötelességemnek tartom úgy személyes tapasztalataim, mint ismereteim alapján némelyeket elmondani. Mindenek előtt kijelentem, az igazság érdekében csupán, hogy a hírlapok minden rendű tudósításai orosz viszonyokról legalább háromnegyed részben mese, kivált ha német forrásból erednek; azonban a mi a levonások után még megmarad, elég, hogy szánalmat keltsen. Továbbá, vallási üldözésnek, de még zaklatásnak sem, nincsenek kitéve az «idegen vallásúak.® De jól számítanak a tudósítók, midőn híresztelik, hogy nem hagyják békében a lutheránusokat; ép úgy, mint a mi tótjaink között is lesznek, kik állítják, hogy vallásukért üldöztetnek. Én hatarozottan állítom, hogy nálunk nincs oly mérvű szabad vallásgyakorlat, mint az orosz birodalomban. Mindenki háborítlanul élhet hite szerint, míg ezt ürügyül nem használja a közrend ellen való akcióra. Végül a reformált egyház teljesen önálló független kormányzattal bír és semmi összefüggésben sincsen a lutheránus egyházzal. E függetlenséget, miután a század elején, rövid időre, a «luth. egyházcsiny» folytán elvesztette, nehéz küzdelmek árán visszaszerezte s azóta annál féltékenyebben őrzi a kincset. Innen van, hogy a luth. egyház bármily sorsa nincsen visszahatással a mi egyházunkra; ezt alig érinti ha ott elkeseredett viták folynak s rendesen csak külföldi újságokból értesül az u. n. üldöztetésekről. De van ennek még másik oka is. A ref. egyháznak nincs oly türelmetlen terjeszkedési ösztöne, mint a lutherinek; megelégszik kicsiny körével, ezt igyekszik betölteni, míg a luth. egyház, az orosz birodalomban nem egy helyen határbontó munkálkodást végez. Önálló a ref. egyház azért is, mert mint közegyház nem létezik, hanem vannak egymástól teljesen független, presbyteriumok által igazgatott egyes gyülekezetek. Igy volt ez kezdettől fogva. Lehetetlen is volt a százados, nagyobbára bevándoriott s a fővárosokban letelepült kereskedőkből álló gyülekezeteket, melyek angol, francia, holland és német koloniákat képeztek, központilag szervezni. Ahány gyülekezet, annyi nemzetiség és speciális nemzeti egyház, más-más kultuszformákkal és társadalmi szokásokkal, azonfelül üzleti fontosságuk szerint külön szerzett privilégiumokkal. Egyik miniszter közvetlen felügyelete alatt békében fejlődhettek. Ettől eltérő volt némileg a századunk elején bevándorolt s a birodalom déli vidékein s jó részben a Volga mentén letetelepített német protestánsok helyzete. Kétszázezer lutheránus között mintegy negyvenezer ref. vallású telepítvényes lakott. A legszebb egyetértésben éltek ; a luth. hitűek nagyobbrészt Würtenbergből származtak, hol sohasem viselkedtek gyűlöletesen a ref. hitűek irányában. A bevándorlottak istentisztelete hasonlított a ref. szertartáshoz. Mindössze az volt köztük a külömbség, hogy az egyik a Heidelbergit tanulta, a másik pedig a Brenc kátéját. Az igehirdetők választásánál sem voltak tekintettel az illető felekezeti hovatartozására, csak azt követelték, hogy a gyülekezet kátéját s urva-