Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-23 / 47. szám

csorai szokását tartsa tiszteletben. Tényleg meg volt tehát köztök az 1817-ben a reformatió 300-dos jubileuma alkalmából az istenfélő kegyes cár által elrendelt unio. De csak 1833-ig tartott a béke. Ugyanis ez évben készült el az egyházi törvény. S lám, a közakarat szerint, a viszonyok által megteremtett, s a cár akarata folytán létrejött uniáls protestáns egyház, mely törvény és gyülekezeti öntudat szerint pusztán evangélikus volt, most «ev. lutheránus egyház törvényei)) c. codexet kapott. E név megütközést keltett. Még nagyobb felháborodást szült az egyidejűleg megjelent s a törvény által használatra elrendelt ágenda, mely miként maga a törvény, a tiszta luth. lakosságú Keleti tenger tartományokra való tekintettel készült. A szigorún lutheri liturgia, a hosszadalmas oltárszolgálat, a feszületek, a iényes nappal égő gyertyák, a lelkész által az oltár előtt háttal a gyülekezetnek térdhajtások közben énekelt imák, a reformátusoknak eszökbe juttatták, hogy a törvény, miután az «ev. luth.» egyháznak adatott, reájuk, kik mint reformátusok költöztek a birodalomba s mint ilyenek kaptak a cártól szabad vallásgyakorlatot, nem vonatkozik. E hitökben megerősíttettek az új papok ált.'l is. Eddigelé papjaik is honfiaik voltak ; velők jöttek, vagy utánok költöztek s ismerték jellemüket, szokásaikat, miként a hívek, a papok is evangélikusok voltak. De a negyvenes években a régiek közül már senki sem volt közöttük, s az ifjabb papi nemzedék Dorpatban neveltetett, hol a legridegebb lutheri felekezetiség és szűkkeblűség meleg háza létezett, Sartorius és Philippi tanítványai lelkiismeretük elleni bűnnek tartották a heidelbergi tanítását, mely «eretnekkönyv)) s az Úr testének meggyalázását látták abban, hogy a kenyeret a hívő kezébe adják. Nem lehet feladatom itt a ref. vallásúak különválásának történetét megirni. Miután a lutheiánusok részéről hihetetlen módon zaklattattak s a politikai hatóságoknak, sőt a cárnak is mint forradalmárok jelentettek föl, megsürgették, hogy •— mint egyik gyülekezet kérvényében olvasható — «Gewissens halber frei und ungezwungen entschieden von der lutherischen Kirche geirennt sein wollen, und jetzt, da wir schon Vieles habén erdulden müssen, noch mehr der lutherischen Kirchen abgeneigt sind, dass wir eher bereit sind Gut und Blut, Haus und Hof, Weib und Kind dahinzugeben, als von dem jetzt betretenen Wege zu weichen.» Kérelmök meghallgattatott. Azóta vannak Déloroszországban falusi ref. egyházak is, melyek mint a régebbi városi gyülekezetek saját hatóságuk alatt állanak. De miféle hatóság ez? Balogh ur azt mondja: «Magában az orosz birodalomban a Volga vidékén vannak nagy református gyülekezetek s a lutherán, főegyháztanács alá rendelvék.)) Hát ez igaz, amennyiben a Volga vidéki gyülekezetekre vonatkozik, de ép ezekről nem is engedi a lutherán főegyháztanács állítni, hogy reformátusok volnának, mert de facto bár nem, de jure már rég annektáltattak, s a luth. Generalsuperintendent Laaland által kiadott «Personalstatus»-ban, mely előttem fekszik, e gyülekezetek, dacára hogy legjobb tudomásom szerint ott még ma is a heidelbergi van használatban, a luth. egyházhoz tartozóknak említtetnek. 1711-ben nevezte ki Nagy Péter cár az első superintendenst; de sem ennek, sem utódainak hatósága alá nem tartoztak a reformátusok. Ezeknek minden gyülekezetében a presbyterium, élén a lelkészszel mint moderátorrá!, képezett consisteriumféle hatóságot, mely mindennemű vallási és gyülekezeti ügyben függetlenül intezkedett. Ivanovna Anna cárnő rendeletéből 1734-ben valamennyi külföldi felekezet a ((birodalmi igazságügyi kollégiuma alá helyeztetett; Katalin cárnő azonban 1778-ban e kollégium hatáskörét csak gazdasági ügyekben felmerült viszályokra szorította úgy, hogy «semmi szín alatt ne elegyedjék a hittanra vonatkozó dolgokba.)) 1810-ben teljesen felmentetett a kollégium az egyházi felügyelettől s helyéb e a jura circa sacra megóvása végett s mint administrat iv hatóság lépett «az idegen felekezetek egyházi ügyeinek főgondnoksága.» Ezen gondnokság csak 18 17-ig volt önálló, innen 1832-ig a népoktatási minisztériumhoz tartozott s ez időtől kezdve a belügyminisztérium részét képezi. A belügyminisztérium alatt áll a luth. Generalconsistorium és ez alatt a consistoriumok, superintendensek, esperesek. Azonban a reformátusoknak sem esperesük, sem superintendensük, sem consistoriumok nincsen ; ők tényleg az 1832-diki törvény által nem érintetnek. A Generalconsistoriumtól függetlenül közvetlen a belügyminiszter alatt állanak. A litvániai ref. zsinat és a lengyel ref. egyház önnálló szervezetet képeznek s egyenesen a miniszterrel közlekednek. A birodalomban lévő ref. egyházak pedig, mert csekély számuk óriási területre oszlik s ezért is minden szervezés kétséges eredményű lenne a Pétervár ott, Moszkvában, Mitauban és Rigában létező lutheránus consistoriumok irodáit használják ügyeiknek a miniszter elé terjesztés végett. S ez így történik : a nevezett városokban létező ref. egyházak lelkészei és számú knak megfelelő világi tagjai a ref. presbyteriumnak, valahá nyszor ref. egyházi ügy merül fel, a lutherán consistorium elnöke alatt s világi jogtanácsosaival együtt «reformált üléssé» alakulnak ; ref. egyházi ügy azonban, mely e zen «ülés» elé kerülne nincsen más, mint házasságok felbontása. Az egyházak beléletével, vagyoni állapotával, iskoláival a presbyteriumon kívül senki sem törődik, joggal nem is teheti. A «ref. ülés» határozatát, peres ügyekben, nem lehet felebbezni, nincs generalconsist orium (főegyháztanács), de a cár parancsára egy másik «ref. ülés» előtt a per megújítható. Az egyházak teljesen szabadon választják lelkészeiket, de a választást a belügyminiszter erősíti meg a «ref. ülés» ajánlatára. A gyülekezetek egymás között is semmi néven nevezhető összefüggésben nem állanak. A legrégibb ref. egyház a moszkvai. Már 1616 ban I említtetik. Utána következik az archangeli, melyről 1649-ben történik említés. 1701-ben alakultak Mitauban a ref. hívek gyülekezetté. A Libauban 1750-ben alakult gyülekezet most Mitaunak filiája. 1722-ben jött letre a rigai egyház. Révaiban is keletkezett 1837-ben egy gyülekezet, de a lelkész távoztával megszűnt. 1842-ben váltak külön a lutherán egyháztól a ref. hívek Odessában. Szt. Pétervárott 1703 óta vannak reformátusok, kik az idő folytán három gyülekezetté szaporodtak s ma is léteznek mint hollandi, franczia és német gyülekezetek. Ezeken kívül van minden nagyobb kereskedelmi városban angol gyülekezet. Déloroszországban vannak még a következő gyülekezetek : Chabag íranczia nyelvű hívekkel, Neudorf, Glücksthal, Cassel, Rohrbach, Worms, Waterloo német nyelvű hívekkel. E helyeken a ref. hívek tömegesen laknak; de mintegy húszezer él a luth. gyülekezetekben a diasporában. Mindezek függetlenek s nem tartoznak lutheránus hatóság alá. Á Vol ga vidékén levő gyülekezetek már évtizedek óta nem kaphattak sehonnan ref. lelkészt s így lutheránus hitű lelkészek vezetése alatt lassan kivetkőznek jellegükből. Ha a heidelbergi, mely még ma is az isko-