Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

kordhoz viszonyítva, nagy lélektani tapintattal berendezett zárdai áhitatoskodásokban ; ha naponként szemlélni kénytelenek az őket számító szeretettel leikökre ölelő «kedves testvérek)) vonzó példáját; ha alá vannak vetve a kultusz keretében ható művészies látványosságok szemkápráztató hatalmának, s ha mind azok hatását még a fölvilágosító jó tanácsok is naponként fokozzák: ki menti meg a hitükben való megtántorodástól azokat a gyenge prot. növendékeket, a kik még nem képesek felfogni azt a mélyen fekvő igazságot, hogy mind e sok jóság csak politika, s az a szép valami, mely őket elbájolta, csupán csak megjelenési alakja annak a valódi jelentőségéből kiforgatott vallásos eszmének, melynek fogyatkozásait eltakarja. Hozzak-e fel szomorú példákat ? Im egy prot. lelkész a felvidékről, ki midőn bement zárdai nevelésbe adott leánykájának látogatására, s keblére akarta ölelni szíve gyermekét, az elnevelt zárda-növendék e szavakkal utasítá el őt: «Távozz tőlem sátán-!» A másik, itt az alföldön levelet írt szüleinek s kijelenté, hogy áttér a pápista hitre; mert azt akarja, hogy vallása is legyen. A harmadik pedig református atyja kebelére borult nagy síránkozással, s fuldokolva mondta: «jaj kedves jó apám! nincs nyugalmam mióta megtudtam a zárdában, hogy te el fogsz kárhozni menthetetlenül.)) Im a zárdai nevelés áldásai, siralmai, veszélyei ! De hát kárhoztathatjuk-e azokat a szüléket, a kik megfelelő prot. intézetek hiányában inkább zárdákba viszik leányaikat, mint magán vagy nagyvárosi nyilvános intézetekbe, melyekben a felügyelet nem oly megnyugtató ? Az az egy-két prot. nőnevelde, melyekkel rendelkezünk, csak egyes vidékek szükségeinek is alig felelhet meg! És egybe vannak-e kötve ezek is internátussal; vagy csak bejárnak a növendékek s tanórákon kívül, minden intézeti felügyelet nélkül töltik szabad idejüket? Hejh! nagy dolog az, mikor egy serdülő leánykát kell kiadni a szülei háztól; és szinte természetes, ha még tudva is, inkább hitéletét vetik sokan koczkára az ily gyermekeknek, mint erkölcsi életét, azon gondolatban, hogy hátha talán nem is fogja őket érni semmi veszedelem ! Hát akármint gondolkozunk ez ügy felett, oda jutunk, hogy nincs vesztegelni való időnk. Össze kell szedni magát a magyarhoni protestantizmusnak, s mindent elkövetni arra nézve, hogy minden vidéknek legyen internátussal egybekötött nőtieveldéje. Miskolcz és Szatmár nagy áldozatokat hoznak e téren, s az ev. atyafiak is nagy buzgósággal indultak meg. Debreczen pedig most alakítja át felső-leányiskoláját, illetőleg tervezi az internátussal egybekötött nőnövelde felállítását. De itt én nagy bajt látok abban, hogy az intézet községi jellegű lesz, s nem határozottan református, saját érdekünkben. Szép az a felekezetiesség fölé emelkedett szellem; de holmi divatos áramlatok eshető beálltával, nagyon könnyen engedelmessé is válhatik. Abban, hogy Debreczent kálvinista Rómának szokták nevezni, s hogy itt remélhetőleg életerős protestantismus érvényesítheti jövőben is a befolyását, én még nem látok teljes biztosítékot. Egy városi képviseletben oly ellentétes elemek harcza állhat elő, melynek döntő csatájában a legjózanabb és legbiztosabbnak látszó számítások is elbuknak és megsemtnisülnek. Nekünk első mindenek felett a saját érdekünk, mikor azt látjuk, hogy éppen napjainkban, nagyon is élükre állíttatnak mindenfelé a felekezeti érdekek! De ne bántsuk ezt tovább ; hanem e helyett fordítsuk inkább figyelmünket két oly jelenségre, melyeknek számbavételét el nem mellőzhetjük. Ezek közül az első az, a mit magas műveltségű prot. emberek is hangoztatnak, hogy t. i. a menynyire ezt evangyeliomi álláspontunk engedi, adjunk mi is a nőnevelésnek valami kis zárdai jelleget. Első tekintetre ez óhaj felett szinte megütközünk. De kiengesztelődünk azonnal, a mint meggondoljuk, hogy ez óhajban tulajdonképpen csak arról lehet szó, hogy a prot. elv iránt való hűségnek ugyanazon odaadó buzgalma legyen meg a mi intézeteinkben is, leszámítva az elnevelést, a mi megvan, saját érdekük szempontjából, a zárdákban. Es hogy legyenek a tanítónők között olyanok is, a kik hivatásukat nemcsak az ez ügynek szentelt önfeláldozás buzgalmában, de az ezen buzgalomnak megfelelő rendszer alakiságában és a külső viseletben is kifejezik. A «forma dat esse rei» példabeszédnek itt, a helyzet viszonyai között nagyon komoly és mély jelentősége van. A másik pedig az a jelenség, mely a prot. középosztály égető szükségét tárja elénk. E szükség kielégítésének kérdése még nem képezte il}7

szempontból soha beszéd tárgyát, holott pedig ez is főben járó dolog. Ha csak gyors vonatok járnak, mondá valaki még a zónarendszer behozatala előtt, melyeket a szegényebb osztály nem használhat, mi haszna van ez intézkedésnek a nagy közönségre nézve ? Éppen így, mit ér az, ha csak az úri családok leányainak neveléséről gondoskodunk, a nélkül, hogy a középosztály gyermekeinek szükségét is figyelembe vennők? A kinek pénze van, annak tehetsége is van arra, hogy oda vihesse gyermekét, hol feltalálja azt, mire szüksége van. De mit tegyen az a szegényebb sorsú szüle gyermekével, ki községének határán túl nem is gondolhat? Komoly kérdés ez nagyon és méltó, hogy felette gondolkozzunk annyival, is inkább, mert el kell ismernünk, hogy a protestantismus életfeltételének tulajdonképeni súlypontja határozottan a középosztály, illetőleg a nagy közönség öntudatos hitéletében van. Nemcsak a művelt osztály számára fénynyel berendezett nőnöveldékre van tehát nekünk szükségünk, hanem oly szerényebb intézetekre is, melyeknek falai között a középosztály, a nagy közönség leánygyermekei is feltalálhassák azt, a mire ezeknek nagy szükségük van. Im az ország területén legnagyobb népességű békésbánáti egyházmegye folyó évi szept. 23-án tartott gyűlésében a következő indítvány tétetett: «Azon alkalomból, hogy Debreczen városában egy, az egyházkerületi közgyűlés által egyházmegyénk támogató pártfogásába is ajánlott, internátussal egybekötött nőnevelde, illetőleg felső-leányiskola felállítása terveztetik, indítványozza, hogy terjeszsze ki egyházmegyénk figyelmét a diakonissza-intézmézményre, s igyekezzék legjobb erejével oda hatni, hogy ezen a valláserkölcsi nevelés szempontjából, egyházi igaz érdekeinket tekintve már eddig is oly áldásosnak bebizonyult evangyeliomi intézmény a mi magyar ev. ref. egyházunkban is meghonosittatván, ez által necsak a napjainkban prot. csaladok által is megdöbbentő mérvben keresett apácza-zárdák káros hatása ellensúlyoztassék, de egyszersmind a vidéki népesebb egyházaknak is segédkéz nyujtassék arra nézve, hogy , főként a polgári osztály szerényebb kívánalmainak megfelelő, s így sokkal kevesebb költséget is igénylő kisebb növeldéket, illetőleg ily szellemben működő felső-leányiskolákat saját köreikben ezek is állíthassanak.)) Midőn a hivatok egyházmegye ez indítványt