Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-16 / 46. szám

egyhangúlag elfogadta, s egy kiszemelt helyhez kötött viszonylagos tervezet készítésére küldöttséget is nevezett ki, kétségtelen dolog, hogy megtette és átérezte a helyzet komolyságát, megtette az első lépést arra nézve, hogy a zárdai elnevelés legbiztosabb ellenszere a hivatalos egyház körében is közfigyelem tárgyává tétessék. Veszélyessé vált helyzetünk kényszerít bennünket, hogy e nagyfontosságú tárgy felett beható komolysággal gondolkozzunk és minél előbb actióba lépjünk. Garzó Gyula. A dunamelléki egyházkerület népiskoláinak állapota 1889—90-ben. A dunamelléki ev. ref. egyházkerület nyolcz egyházmegyéjében kimutattak: 351,439 evang. ref. lelket, 6—12 évig 40,646 tankötelest; 13—15 évig 13,620-at. A tankötelesek közül iskolába járt 6 — 12 évig: 39,554; nem járt 1092; 13 —15 évig: járt 12,029; nem járt 1591. — Az összes mulasztási esetek száma 276,103, a melyből megintve volt 162,192, bírságolva 8015 s figyelmen kívül hagyva 105,896. — A tankötelesek a népességnek 6—12 évig ir56°/0

-át; 13—15 évig 3-870

/0

-át teszik. — A tankötelesek közül feljárt: 97'2°/0

a 6—12 éveseknél s 88'3°/O A

I

3 — r

5 éveseknél; nem járt: 6 és 12 évig 27%, 13 — 15 évig 11 *7°/0

Tanterem volt 455. Ebből teljesen megfelelt a törvény kívánalmainak 317, részben 119, épen nem 19. — A szorgalom-idő kevesebb volt 8 hónál 24 tanteremben, legalább 8 hó 431 tanteremben. 80-ig vannak a növendékek 273 tanteremben, 80-011 felül 182-ben. Külön vannak a fiúk s leányok 102, vegyesen 353 tanteremben. Taneszközökkel fel vannak szerelve 380 és nincsenek 75 tanteremben. Minden rendes tantárgyat tanítottak 380-ban és nein tanítottak 75-ben. A tanítás eredménye jeles volt 110, jó volt 164, kielégítő 176, nem kielégítő 5 tanteremben stb. A statisztikát nem folytatjuk tovább, az alábbi összehasonlításban, mit a mult évi adatokkal teszünk, ugy is előkerülnek azok jó részben. Az 1889—90-ik évi adatokat az 1888—89-kiekkel összehasonlítottuk és ennek alapján konstatálható, hogy népiskolai oktatásunk most is fejlődött sőt haladt. Ezt igazolja, hogy a tankötelesek száma a 6 —12 éveseknél 613-at, együttesen 247 szaporodott; az iskolába járók száma a 6—12 éveseknél i'5°/0

-al, a 13 —15 éveseknél szintén i*5°/0

-kal. Ellenben már a mulasztási esetek száma 46,068-al emelkedett. A tantermek száma is szaporodott 11 -el s ezek között a törvény kívánalmainak meg nem felelőké fogyott 5—el. Szaporodott a jeles tanítási eredmény 10-el, a nem kielégítő eredmény pedig fogyott 3-al. Sajnos ellenben, hogy még mindig sok túlnépes iskolával találkozunk, jelesül 50 egyházban 97 tanteremben, így 2-vel több egyházban 36-tal több tanteremben, mint tavaly ; továbbá, hogy a mindennapi iskola 37 egyházban kevesebb hat osztályúnál, a mult évben 34-ben volt csak kevesebb. Ismét örvendetes, hogy az iskolák száma szaporodott, jelesül szaporodott az egyházi iskolát fentartó gyülekezetek száma 14-el. Örvendetes, hogy azon egyházi vagyon összege, mi gyülekezeteinknél népiskolai célokra szolgál, (1.606,626 frt 55 kr.) 284,333 fr

t

45 krral több mint 1889-90-ben. Kiadása iskolai célokra (281,870 frt 45 kr) is 16,850 forinttal szintén több. 449 tanítónk közül 9 van megemlítve, kik a lefolyt tanévben kitüntetést nyertek. Képesített 404, s nem képesített 45. Ezen utóbbi szám azonban jelentékenyen alább szállt már a valóságban, a mennyiben a statisztikai táblázatok kitöltése óta 9-én letették a tanítóképesítő vizsgát. Lehet továbbá, hogy vannak közöttük olyanok is, kik már 1868 előtt is tanítóságot viselvén, a képesítettek közé írandók lettek volna. Örvendetes, hogy a tanítói fizetések 400 frtig emelkedtek a mult évben 13 egyházban, de sajnos, hogy még mindig van 97 egyház, melyben kevesebb az 400 forintnál. A fizetéssel hátralékos egyházak száma fogyott 23-al; de 15 egyházban, 15 állomáson 4797 frt 77 kr. van most is hátralékban. Az egyházkerület a tapasztalt hiányok orvoslására meghozta a hozható határozatokat; de a tanügy felvirágozásának bizony igen-igen nagy akadálya a szegénység. Itt volna az ideje, hogy a magyar ref. egyház, mely soha sem volt és nem is lesz más, mint tősgyökeres magyar, ne lenne mostoha gyermeke a magyar államnak ! Hány magyar falu lett tóttá, németté a róm. kathol. főpapság kormánya alatt és ők dús javaiban osztakoznak Magyarországnak; mig a legmagyarabb egyház folyvást szenved és nyomorog l TÁRCA. Kálvin. Sírhalma mellett állok, álmodozva, Körültem ősz van, vagy tán kikelet Beszélget hozzám a fenyőfa lombja, Én hulló könyjeimmel felelek. .... O áll előttem, — se nagy látomásba, Úgy inganak be a bokros füzek : Hogy ámuló lelkem reszketve várja, A felcsapódó szózatos tüzet. Mert Mózesé volt magas elhívása, Midőn bujdosná Hóreb ormait S Saulusé, kit egy villámcsapása, Jeruzsálemből Damaskusba vitt. Kis szalma-kunyhó jelzi indulását, S míg itt, e sírnál megpihenhetett : A Níluson kitett bölcső csodáját, Átéli a szegény, bányász gyerek. Az ifjú egy ábránd fényoszlopával, Bolyong kietlen pusztaság felett. Egy csillagot lát, bágyadó sugárral Már — már letűnni, — s lelke megremeg. Fényében egykor, Bethlehem határán, A föld minden reménye egyesült.... Szegény csillag, már csak a felleg árnyán, — Mint egy csalódás bús könycseppje —- ült! S milyen világ lent?! Bűn let t az imádság ; A föld rút lelki szolgaságba nyög; A haldokló hit összevonta szárnyát; Nincs áldozattűz az oltár fölött. S ha van, ha szítják a körülte forgók : Annál melegszik e farkas-karám Kemencze-tűznek nézik a bitorlók, Rómában, — a pharahók udvarán!