Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

midőn hazámba visszaérkezve, levelet kapok tőle, mely­ben nemcsak az evangeliom ügye iránti lelkesedéséről, de hazánk s a magyar nemzet iránti jóindulatáról és őszinte szeretetéről is bizonyságot tett. Elmondja, mily nagy örömmel töltötte el szívét a szeretetnek ama jele, mely „aus dem edlen Ungamlande" hozzáérkezett s áldást kér mindazokra, kik a magyar nemzet körében a Jézus Krisztus evangeliomának terjesztői és harcosai. Egyébiránt jól esett azt tapasztalnom, hogy a német ev. prot. egyház legkiemelkedőbb alakjai közt sokan vannak, a kik míg hazájokban szó és cselekedet által igyekeznek a lelkek igaz javát munkálni, a magyarok iránt is őszinte barátságot táplálnak szivökben. Ilyen Bodelschwingh, a királyi szenvedőnek, a harmadéve elhunyt Frigyes császárnak barátja, a bielefeldi óriási terjedelmű jótékony intézetek igazgatója, a ki mikor meg­látogattam, keresetlen szivélyességgel fogadott és így szólt : „Ach, ein lieber Ungar/" Ilyen volt Gerok Károly is, „der schuabische Chrisostomusmint a „Prot. Kirchen-zeitung" nevezi, a ki jan. 14-én költözött jobb hazába, s a kiről nekünk magyar protestánsoknak is illő megemlé­kezni. Gerok Károly Vaihingenben, 1815-ben jan. 30-án született. Tehát majdnem 75-ik évét töltötte be, mikor a végső álomra hunyta szemeit. Az az év, melyben Gerok világra jött, a Waterlooi híres ütközet éve volt, mely Napoleon hatalmát teljesen megsemmisítette. Az emberiségre úgy, mint a német népre különösen fontos idők voltak azok. A lelkek kezdtek a rationalismus igá­jából kibontakozni s a népek a vallási jelszavak helyett mindinkább a nemzetiségi jelszavak körül csoportosulni. Gerok magasra szárnyaló lelkét is megragadta a német nemzeti törekvések tüze, de úgy, hogy ama határt nem lépte át, melyen túl a nemzet iránti szeretet igen köny­nyen más népek iránti gyűlölettől fojtatik meg. Az akkoriban erősödni kezdő mélyebb evangeliumi irány­zat vonta Gerokot is és mutatta meg néki az utat, melyen egyéniségének megfelelőleg az evangeliumi egyház ügyének jó szolgálatot tehetett. Középiskolai tanulmányait Stuttgartban végezte. Költői hajlamai már itt nyilvánultak, s később a bibliából kiáradó égi tűz által, mint Eisaiás ajkai, megszenteltetve, őt az evan­geliom i egyház egyik legkitűnőbb egyházi költőjévé tették. A kik a vallásos költészetet mivelik, igen sok­szor abba a veszélybe esnek bele, hogy a megtalált vallá­sos anyagot úgy, a mint az van, versformába öntik. Magyarán mondva: rigmusokat irnak. Az igazi vallásos költő úgy tesz, mint Gerok. A mint az ő „Palmblátte?u -je (Stuttgart 1857.), „Pfmgstrosen"-je bizonyítják, ott él a ! vallásos eszmék körében. *) Együtt szomorkodik Máriá­val, a ki a Krisztus holttestét kereste. Együtt ér^zi Péterrel a bűnbánatot, a kitől az Úr háromszor kérdi: „Szeretsz-e engemet." Megyjegyzem itt, hogy az e tárgy­ról írt „Hast du mich lieb című gyönyörű költemé­nye megfelelő, erőteljes és zengzetes dallamra téve, egyike a leghatásosabb énekeknek. Szóval Gerok el- • mélyed a vallásos tárgyakba. Lélekben ott jár kel a szem hegyeken és szent vizeken, ott a keresztyénség küzdelmeiben s az objectivet subjective is átélve, kölr, szól, zeng és alkot. Különben a nyelvvel is mesterileg tud bánni. A természet szépségeiben is tud gyönyör­ködni. A hazafiúi húr is megrezdül szivében. Ügy, hogy mint „Unter dem Abendstern„Der htzte S'rauss1 és más címek alatt kiadott költeményfüzérei mutatják, nem­csak vallásos, más tekintetben is számottevő költő. A költészet babéra mellé különben megszerezte az egyházi szónok koszorúját is. A papi pályára szánta el magát. Theologiai tanulmányait Tübingában végezte. 1844-ben segédlelkész lett, 1849-ben jött Stuttgarba. Beköszöntő beszédében azt mondta : „Ha az Isten akarja, ez az utolsó állomásom, a melyen megmaradok az Ur­nák í az ö egyházának szolgálatában. Az Ur választott el az ő dicsőítésére. Nem keresek más dicsőséget, mint azt, hogy az ő szolgálatában hü sáfárnak találtassam Azóta 40 eseménydús év telt el, Gerok mindvégig úgy munkálkodott, mint hű sáríárhoz illik. Egyházi beszédei mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a Krisz­tust prédikálta. Beszédein is átvonul a költői lelkesedés, de azért nem phrásisokból állanak azok, hanem a szív­nek teljességéből jövő meleg szeretettel áthatott igék. Gerok a beszédeiben úgy jelen meg, mint a pásztor, a ki kellemes szóval hívogat, int és megnyugtat. Nem lehet rajta csudálkoznunk, ha oly kitüntetések érték, milyenek keveseknek jutnak osztályrészül. Praelatus, con­sistoriumi tanácsos, sőt — tudnunk kell, hogy a würtem­bergi udvar protestáns — főudvari pap lett. Még többet ér azonban az a kitüntetés, mely híveinek s az általa tanítottaknak — mert a confirmatiói oktatás vezetése által is sokakra hatott jótékonyan — őszinte szereteté­ben állott. Gerok azonban nemcsak beszéd, hanem cselekede­tek által is igyekezett az Úr országát terjeszteni. Családi élete példás és boldog volt; s a keresztyén családi élete hatalmas eszköze az evangeliom terjesztésének. Azonkívül a Németországban most már nagyon kifejlődött egyleti és keresztyén intézeti munkálkodásban is tevékeny részt vett. Különösen a Gusztáv-Adolf-egylet és a diakonissza ügy felvirágoztatására tett sokat. Vajha az ő általa s mások által is megmutatott eredmények bátorítanának minket is arra, hogy ker. egyletek és ker. szellemű intéze­teknek bármily kicsi magvait is hintenők el, s az Úr erejére támaszkodva haladnánk tovább, nemzedékeket nevelve, melyek a Krisztus szeretetétől áthatva igyekeznének nemcsak a testi, hanem a lelki nyomor megszüntetésén is fáradozni. Még csak azt kell megjegyeznem, hogy Gerok lelkészi teendői közben talált időt arra is, hogy irodalmi téren is hagyjon áldásos nyomokat. E tekintetben emlí­tett művei"" közül nevezetesebbek a következők : „Das Gebet des Herrntovábbá „D/e Apostelgeschichte in Bibelstundenmelyek alapos bibliai készültségéről s nagy hiterejéről is tesznek bizonyságot. A halál is — úgy szólva — munka közben találta. Fetzer kereskedelmi tanácsos temetésén, vízkereszt napján szolgálatot végzett. Nemsokára tüdőgyuladásba esett. Halála napján reggel az Úrvacsorát vette fel, majd övéi­vel buzgón imádkozott. Délután két órára már kiszen­vedett. Temetése jan. 16-án ment végbe. Ez alkalommal a király s a királyné, a trónörökös és neje is képvisel­tették magukat, s koszorúkat küldtek koporsójára. A gyászkocsi urán diakonisszák, asszonyok és leányok mentek. A férfiak közt ott voltak a közoktatásügyi minisztériumnak s a consistorium tagjai, sőt a kathohkus lelkészi kar z>. A gvászbeszédet Dr. Braun udvari pap tartotta a 84. zsoltár 6. és versei alapján. E versek valóban rá illenek Gerokra. O rá vonatkozólag is el lehet mondani : ,,Boldog ember az, kinek az Ur az ő e'őssége" Szabó Aladár. *) Az alább közölt költemény is a «Palmblatter»-ből van fordítva.

Next

/
Thumbnails
Contents