Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-02 / 44. szám

valóságban ; a mértékvonal felett igy van viszony szám­ban kifejezve : i : 75.000-hez. Mind a kézi- mind a fali-térképek a katonai tér­képekről a legpontosabban vannak felvetve (projectálva) : annálfogva egészen megbízható adatokból híven van­nak rajzolva. Hogy a helyek nevei, az utvonalak jelen állapota, a közigazgatási járások mostani határai minden hiba nélkül jussanak a nagy közönség kezébe, én a királyi tanfelügyelők segítségével, a törvényhatóság illetékes tisztviselői utján, a dolog helyes voltáról minden egyes megyére nézve meggyőződést szereztem és csak az il­letők jóváhagyása után bocsátottam az egyes lapokat sajtó alá. Ezeknél fogva mind a kézi, mind a fali térképe­ket a törvényhatóságok hivatalai, bármely testület, magá­nosok, továbbá mindennemű tanintézet, felső-, közép-és népiskolák, egyaránt biztosan használhatják. A haza földének földrajzi ismerete, az abban való öntudatos tájékozódni tudás a legbiztosabb fentartója, ápolója lévén a haza szeretetének, minden arra rendelt s erre hatni tudó hazafinak azon kellene lenni, hogy a megyék térképei lehetőleg százezrek, milliók kezéhez eljussanak s még a köznép által is megszereztessenek. De tudnivaló az, hogy ez a mint kivánhatnók, egészben majdnem kivihetetlen ; legalább arra kell töre­kednünk, hogy e térképek az iskolákba és ott lehetőleg minden tanuló kezébe eljussanak. Meggyőződésem, hogy a haza ismeretét a tan­intézetek utján lehet legbiztosabban terjeszteni, s az ifjúság emlékében megörökíteni: ugyanazért e térképek tervezésében és készítésében különös tekintettel voltam arra, hogy ezeket a tanításban a tanitók és tanárok, a tanulásban az iskolai növendékek sikerrel használhassák és a haza földét ez eszköz segélyével alaposan megis­merhessék és igy szerzett ebbeli ismereteiket maradan­dókká tegyék. Ez okból kötöttem ki a boldogult vállalkozóval a megyék kézi és fali térképeinek egyszerre való készít­tetését. Ily eszközök birtokában a tanitók és tanárok a falitérképről egész osztályokkal felfogathatjak a megyék földje emelkedési viszonait, a vizek folyásainak irányát, a helységek fekvését stb.; egyszersmind a fali térkép­nek mindenben hasomását készíttetem a kézitérképben, melyről meg a tanulók ugy az iskolákban, mint a szülei háznál felkereshetik és könnyen fel is találhatják az iskolában látotakat s megjegyzik ezáltal eszökben a hal­lottakat, a mi annyit tesz: hogy e tantárgyat kézikönyv segítsége nélkül, e jó taneszközzel alaposan megta­nulhatják. (Vége köv.) Gönczy Pál. Középiskoláink történetéhez. —• Az 1889/90. évi «Értesílő»-k alapján. — A tanító erők energiája, működésük hazafias szel­leme, az iskolák végzett anyaga, methodusa, s mindezek folytán a tanuló ifjúság haladása hévmérői az iskolák életképességének. E tekintetben a protestáns iskolák sem allanak az államiak mögött. Megjegyzem, hogy az erdélyi szász evangélikusok egynémely iskoláit nem számithatom a többi protestáns iskolák közé; ezek mindaddig, míg a Schulverein gyalázatos igáját le nem rázzák magukról, míg tankönyveikből ki nem űzik a pangermán lidércet... nem számíthatók a mi kateg­zochén magyar iskoláink közé. A tanítás anyagának beosztása, feldolgozása, kom­pakt befejezése megegyez az állami iskolák teljes taní­tástervével és tanításmenetével. Csak lényegtelen rész­letekben mutatkozik némi csekély eltérés, a mindenható Utasítások ellenére ugyan,.... de valójában a tanítás sikerének előnyére. Ilyen jótékony eltérés pl. az, hogy a magyar irodalomtörténetét és a filozófia propedeu­tikáját két osztályra bontja legtöbb — a legkisebb di­daktikai haszonra is figyelmes — középiskolánk. Három középiskola pedig «a helyi viszonyokkal s az iskola tradícióival)) okolván meg a dolgot, a német nyelvet már az első osztályban kezdi meg. Dicséretére válik középiskoláinknak, hogy a nyelvtanulást teljesen a ma­gyar nyelv sikeres tudására, «szóban és írásban való fo­kozatosan tökéletesedő kezelésére)) fektetik, hozzá szab­ván az idegen nyelvek oktatását. Hogy a protestáns iskolák e tradicionális erénye mennyi jónak kútforrása, azt irodalmunk legnagyobbjainak szellemi remekei bizo­nyítják. A nyelvtanítás külső technikájában azonban hiány­zik az egységes terminológia. Mennyire égető szükség ez, nem kell bizonyítgatni. A gyermek-ész nevekkel szerzi is­mereteit, s nem alkot logikai fogalmakat. A logikai egybe­hasonlitást, főkép abstrakciót önmaga nem képes végrehaj­tani. S ha önkénytelenül is segítségére vagyunk a nevek jelentésének sokszor fárasztó magyarázatával, szükség­képen s első sorban a nevek tartalmával kell megismer­tetnünk. Sok tévedéstől megóvjuk így, sok felesleges fá­radságtól megkíméljük; idejét pedig mindenesetre szüksé­ges tanulmányaira fordíthatja. Terminológiánk pedig any­nyira nem egységes, hogv nemcsak középiskoláink szerint különbözik, de ugyanegy intézet osztályaiban is eltérés mutat. Okát is megtaláljuk: a fokozatosan haladó nyelvta­nításra használt iskolakönyvek kölönféleségében. Csak egy példát említek. Egyik evang. középiskola első osztályában Király Pál, II-ikban Szinnyey, a III-ikban pedig Simonyi magyar nyelvtana volt használatban. Az egyöntetű el­járás segíthet ugyan ez anomálián, de először szükség­telen jegyzésekkel terheli a tanulót, másodszor a kevésbbé figyelmesek — tehát szórói-szóra tanulók — fáradságos munkájának sikerét veszélyezteti. Annak a sokszor han­goztatott, de az Értesítők adataiból egyik-másik közép­iskolánkban nem látszó ((együttműködésnek)) első sorban az iskolakönyvek megválasztásában kell nyilvánulnia ! Az egyöntetű eljárás hiányát különösen a felső osztá­lyok írásbeli dolgozatai panaszolják. Van középiskolánk, mely túllő a célon sűrű írásbeli dolgozataival. A havi dolgozatok terminusa 4 hét. Tehát még az állami is­kolák főigazgatóinak skrupulózus számítása szerint is legfelebb 10 esik egy iskola-évre. A hol tehát 16-ra felszaporodik, ott vagy nem felel meg a felsőbb osz­tályok józan követelményeinek; vagy ha igen, ugy jogtalan megterhelése az amúgy is elfoglalt tanulónak, s elvétele a más tárgyra is szükséges időnek. Megvallom, a dolgozatok tárgya szempontjából több alapos kifogás érheti egyik-másik középiskolánkat. Az iskolai dolgozatok ügye napisajtóban és szakközlö­nyökben annyiszor meg volt beszélve, hogy felesleges dolgot művel, a ki tartalmi s alaki sajátságaikról, nívó­jukról s méginkább arról értekezik, hogy első sorban a tanuló egyéni gondolat- és ismeretvilágával kell arányos­nak lenniök. Kommentár nélkül is bizonyos, hogy hibá­sak a következők, s a hozzájuk még idézhető hasonlók': «A föld vonzóerejét a felületén levő testekre az embe­rek minő esetekben és miként használják fel?» (VIII. oszt. Csurgó.). «Egy tolvaj védelme.)) (VI. oszt. Miskolcz.) ((Gondolatok a böjtről.)) (VIII. oszt. Kolozsvári ev. ref.) «Mit értünk egyházi autonómia alatt ?» (u. o.) «Név,

Next

/
Thumbnails
Contents