Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

A ,,házassági reformu

kérdését tárgyalja Sztehlo Kornél, ki egyike a legavatottabb szakférfiaknak. A tárgy is méltó arra, hogy a Szemle J felölelje. A tárgyalás is okoss érdekes; de már azon kérdésre, hogy helyeselhető-e az eredmény, mire j fejtegetései folytán eljut, sokkal nehezebb volna egyenes feleletet adni. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy nem az elvi álláspontot igyekszik tisztázni, hanem a politikai exigenciákat keresi, író előtt az elv, hogy a házasság polgári életviszony és államilag szabályozandó, kétségen felül áll; épen ezért meg sem kisérti kifejtését és igazolását és csak azt vizsgálja, hogy tekintettel Magyarország helyzetére, a kormány irtózására, a pártokra, a klérusra, mi reálizalható, mi nem, és így eljut azon alkura, hogy a polgári házasság még halasztható, de az elválási jog állami szabályozása nem. Megtörténhetik, hogy ez nagyon is helyes és bölcs alku, de í csakis a politikai exigentia szempontjából, és így csak akkor kerülhet rá a sor, mikor a kérdés aktualissá válván, alkura kerül a dolog. De ! mielőtt ide jutnánk, addig a tényleges eldöntésre hivatott tényezőket meg kell nyernünk arra, | hogy hajlandók legyenek akialkuvás módozatainak keresésére, ez pedig csak úgy lehetséges, ha előbb meggyőzzük őket az elv igazsága felől. Igaz, hogy író előtt az elv igazsága minden kétségen felül áll, s így ránézve az igazolás felesleges volna, de vájjon így van-e olvasóival is? Én nem hiszem. Hiszen ha az volna az eset, úgy a kérdés azóta rég aktualis eldöntés alá került volna. És ha ez nem történt, az azért van, mert nemcsak a magas klérus áll útjában, hanem más, a törvényhozásra egyenes vagy mellékes befolyást gyakorló tényezőknél sem jutott az elvi meggyőződés teljes bizonyosságára. Hiszen még a mi protestáns — reformált és evangelikus — egyházi életünk vezériiérfiai is nem a felett tanácskoznak, hogy a kath. szentszékek eltörlését sürgessék, hanem, hogy az elválás feletti bíráskodás jogát a protestánsoknak is visszaköveteljék És ha ez így van, akkor nemcsak a Szemle speciális szín- ! vonala igényli, hogy benne a kérdést előbb ; elvileg, az eszme magaslatáról tisztázzuk, hanem ; még a gyakorlati szükség is azt fogja követelni, | hogy olvasó közönségünket, mely között reméljük közéletünk több irányadó férfiát is tisztelhetni, győzzük meg először az elv felől a maga eszmei tisztaságában és igazságában, és akkor azután a transactiót bátran bízhatjuk rájok, mert ehhez ők inkább értenek mint mi; ez alkudozásnak hivatott közegei pedig a heti sőt ép a napi politikai lapok lesznek. Dr. Kovács Ödön. ISKOLAÜGY. A hazai református tanítók törekvései. (Folytatás.) «Nem akarjuk mi emancipálni az iskolát az egyház befolyása alól, mert hiszen elismerjük jogosságát és szükségét annak, hogy a helyi lelkész és esperesnek joga legyen az ellenőrzés, sőt sok tekintetben az intézkedés is; de magának a népnevelés ügyének érdeke is erősen megkívánja, hogy a közvetlen felügyeletet oly egyének teljesítsék, kik huzamosabb ideig s kitűnő gyakorlati eredménynyel működve, nem csak a hijányokat rögtön fölfedezni képesek, de minden, latszólag talán aprólékosnak tetsző s eredményében mégis fontos dolgokban beható és egyéni tapasztalatuk által is jónak bizonyult tanácsolással szolgálhatnak.)) (U. ott.) «A canonica visitatiót teljesítő egyházmegyei küldöttségek a legjobb akarat mellett is, már csak azért sem felelhetnek meg egészben a szaktekintetek követelményeinek, mivel az egyházak beléletét érintő egyéb kérdések és ügyek tulságig igénybe veszik figyelmüket.)) (U. ott.) «Ezért javasolják és kérelmezik, hogy iskola-felügyelőkül a magukat előnyösen kitüntetett tani ók és az elemi népisk. oktatással huzamosabb ideig előszeretettel és szép gyakorlati eredménynyel működött lelkészek legyenek csak választhatók. Ezek tiszte lenne az iskolák időközönkénti meglatogatasa mellett, a canonica visitatio alkalmával, az esperessel közösen véghezviendő iskola-vizsgalat is.» (U. ott.) Itt az egész indokolás és a javaslat a fenntebbi 9-ik tételhez. Teljes mértékben áll, hogy a népiskolai ügyben a tanítóknak kell szükségkép a legilletékesebb szakértőknek lenni; de hogy mások is (péld. gymnas. és akadémiai pályájuk nagyobb részében privát-tanítással, nevelősködéssel, mint ez Sárospatakon, Pesten is szokás, foglalkozó papok, professorok) ne bírhassanak szakértelemmel a népoktatás terén, azt már nekem nem fogják a javaslattevők bebizonyítani soha ! Szász Károly püspök úr bebizonyította püspöki látogatásai alkalmával, hogy ő példanyszerű tanító is; a legtöbb nagy egyház papja pedig (értem az idősebbeket) egyenesen professorból iett s ezek ne lennének szakértők ? ! A canonica visitatio pedig ne félnap, vagy egy óráig tartson, s a canonicus visitatorokat a mi illeti, legyen nekik ne mellékes (nem akarom hinni, hogy az), hanem föfontosságu a népiskola, egyházunk ezen veteményes kertje. És kérdés, hogy azok kitűnő népiskolai tanítók mindvégig kitűnők maradnak-e s a másra való felügyelet mellett a saját iskolájukat nem hanyagolják-e el ? Egy püspöki látogatás alkalmával egy épen ilyen körfelügyelő-tanító iskolája is kifogás alá esett. Kérdés még az is : hogy azok a legjelesebb tanítók, kik féltékenyek is iskolájuk jó hírnevére, talán túlságosan is, kik szerény elvonultságukban szerepelni épen nem kívánnak, elvállalják-e a javasolt megbízatást?! Ismerek egy nagy ekklézsiát, a hol a szülék és tanítók között épen az iskolai fegyelmezés miatt fölmerülhető ügyek megvizsgálására egy úgynevezett fegyelmi bizottság van felállítva, és épen a legjelesebb tanítók egymásután mondtak le, úgy hogy az elvétve előfordult ilyes esetek alkalmával úgy kellett a vizsgálóka t k ö z ü 1 ö k kirendelni. Ezek után a ssak-felügyeletre vonatkozólag véleményem csak annyi : egyházmegyei népisk. körlátoga-