Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

vizsgálatra a dunáninneni kerületet. Végre is Radó K. következőleg formulázott indítványát fogadták el: «Mondja ki az egyetemes közgyűlés, hogy tekintettel a dunántúli kerület püspöke által tett békés nyilatkozatokra és arra, hogy a nevezett kerületnek jelenlevő több képviselője is igazolja, hogy az egyetem által a mult évben elrendelt előnyomozás megtörtént : az egyházkerület jelentését az egyetemes gyűlés tudomásul veszi». Prónay Dezső báró elnök konstatálja, hogy a többség ezt az indítványt a béke kedvéért elfogadja, aztán fölállva elnöki székéből az egyik széksorban meghúzódva ülő Mudrony Pál felé fordult, azt mondván, hogy abból a székből, mely az egyetemes egyház elnökének széke, még aligha hangzott olyan szózat, mint a milyent ő most mondani akar. Azért, a mit mond ő, Prónay Dezső, mindenkor elvállalja a felelősséget, de ha Prónay Dezső szava nem lesz elég nyomatékos, az egyetemes egyházi felügyelő is tudni fogja a kötelességét. Az, a mit mondani akar, nem uj dolog, csak három szóból áll s ez a három szó: «Quousque tandem abutere ?!» E pillanatban az egész egyetemes gyűlés fölállt s percekig tartó éljenzésben és tapsolásban tört ki. Mudrony pedig sápadtan hallgatta végig Prónay szavait. Sokáig tartott, míg az egyetemes gyűlés lecsillapulva, folytathatta tanácskozását. Az anyakönyvek magyar nyelven való vezetése elleni fölirata a dunáninneni kerületnek szintén éles vitát provokált. Baltik püspök társadalmi és állami szempontból maga is helyesebbnek tartaná, ha magyar nyelven vezettetnének az anyakönyvek, de ez nagy nehézségekbe ütközik, mivel az anyakönyvvezetők anyanyelve sok helyen más. Hivatkozik a törvényre, mely megállapítja, hogy az egyházkerületek maguk határozhatják el, hogy mily nyelven vezessék anyakönyveiket és az anyakönyvi kivonatokat. Hörk József kéri, hogy az egyetem erélyesen követelje határozatának végrehajtását. Kubinyi Géza gömöri küldött erősen kikel a petíció ellen. Az uj püspök előbb békejobbját nyújtotta a kerületeknek s most támogatja azt a kérvényr, mely a magyar nyelv ellen intéz támadást rejtett módon, mikor az egyetem régi határozatának az engedelmességet megtagadva, ellene peticionálnak. Radó főispán, Zsilinszky Mihály főispán és Szontagh Pál, valamint Thebusz János zólyomi lelkész hasonló szellemben szólnak, mire az elnök határozatként kimondja, hogy az egyetemes gyűlés a petíciónak helyet nem ad. A pánszláv vita a második napi ülésen délelőtt és délután is fecsérelte a gyűlés drága idejét. Az első tárgy a dunáninneni kerület ujabb felirata a konventhez a pánszlávizmusnak kánoni vétséggé történt nyilvánítása ellen. A kerület már tavaly felirt ez ügyben, de a konvent visszutasítá. Most újra felirt s lépése valóságos vihart idézett elő. Baltik szeliden, Mudrony, Dula élesen védik a kerület álláspontját. Perlaky, Radó, Prónay b. az egyetem 1882-ik évi határozatának fentartása mellett nyilatkozván, elnök zajos helyeslés között hirdette ki a végzést, hogy az egyetemes gyűlés a mult évi határozat fentartásával a pánszlávizmust kánonikus vétségnek tekinti. Csak ezután vehették elő a főbb kérdéseket, melyek között az illetéktelen keresztelés elleni miniszteri rendeletet egyhangúlag örvendetes tudomásul vette az egyetemes gyűlés. (Vége köv.) r. t. A pesti egyházmegye közgyűlése. Budapesten t. é. szeptember 23-án a ref. főgymnázium dísztermében tartatott meg, igen élénk részvétel mellett.*) Sajnosan nélkülöztük a ritka szívósságú Sípos Pál esperes elnöktársát, a buzgalomban méltó con currensét, Várady Károly gondnok urat, ki tekintettel aggkora és súlyos betegségére tisztéről is lemondott. Lemondása nem fogadtatott el, s egyhangúlag felkéretett, hogy ha Isten egészségét visszaadja, vigye tovabbra is hivatalát. (Azóta elköltözött az élők sorából. V. K.) A világi elnöki széket Ballagi Mór tanácsbiró úr, egyházmegyénk egyik dicsekedése foglalta el. Nagyon éreztük hiányát közügyekért lelkesedő, közkedvességű főjegyzőnk Szilágyi Benő gyömrői lelkésznek is, kit betegség tartott vissza a megjelenéstől. Ésperes úr buzgó fohásza után először is jelentését olvasta fel. A nagy gonddal kidolgozott előterjesztésből meggyőzödtünk egyházmegyénk kedvező anyagi és szellemi fejlődéséről, csak az éjszakon fekvő egyházak, melyek lakóit a filoxera vész koldusbotra juttatá, mutatnak gyászos hanyatlást. Pár adatot lássunk a jelentésből : Az összes népesség 54.625 lélek. Urvacsorával éltek 25.536-án. Született fi 1347, nő 1239 összesen — 2586. Meghalt fi 969, nő 892 összesen = 1861. Confirmáltatott fi 368, nő 337 összesen = 705. Hozzánk áttértek fi: 76, nő: 57 összesen = 133. Kitértek fi 19, nő 17 összesen = 36. Szaporodás születés által: 725; áttérés által 97, összesen — 822. Egyházi és iskolai czélokra áldoztak egyházak rendes kiadásokon felül és az egyesek 20,400 frt 11 krt. Leikészjelölő bizottsági tagokká választattak : Szilágyi Benő, Váry Sándor egyházi és Mattyók Bencze világi rendes ; Szánthó János egyházi, Segesváry László világi póttagokká. Kerületen az egyházmegyét képviselni fogják : Vargha László, Vörös Károly, Mattyók Bencze, Segesváry László. Érdekes eszmecsere fejlett ki a n.-karolyi ((Emlékirat)) felett «a magyarországi ev. ref. lelkészek fizetésének jav itásatárgyába 11». Az eredményt a már kinyomott jegyzőkönyvvből szórólszóra ide kiírni nem tartom felesleges dolognak ; mert ebből kitünőleg — habár hivatalból nem vett is részt a mozgalomban, egyházmegyénk főbb vonásaiban azon állaspontra helyezkedett, melyet egy hét múlva, az országos értekezlet egyhangúlag elfogadott: «a mozgalom célját, r. i. szegénysorú lelkészek szomorú helyzetének javítását, a legmelegebben óhajtja megvalósíttatni az egyházmegye, ám az utat és módot nem követi, a f. hó szept. 30-ára országosnak tervezett gyűlésen magát nem képviselteti ; de igenis kifejezést ad azon nézetének, hogy az államháztartás rendezésével, eljöttnek látja az időt miszerint ezen oly nagy horderejű kérdéssel, az illetékes körök mielőbb behatóan foglalkozzanak; felkéri azért az egyházkerületet és ennek útján a conventet, esetleg zsinatot, vesse mérlegbe befolyását eme kérdés kívánatos megoldására. A sanyarú sorban sinlő lelkészeknek adjon az állam —• a felsőbb egyházi hatóságok közbejöttével, s így az önkormányzati elv legkisebb sérelme nélkül, oly mérvű javadalmat, hogy nyomor és gondtól mentve működhessenek a magyar nemzet, és az egyházi élet előbbvitelén. Törvény alapján állva, hívja fel az államot, hogy a magyar nemzetiségnek a múltban létfentartó, ma is elsőrendű szolgálatot telje*) E tudósítás a mult számba lcésc'ín érkezett. Szerk.