Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

Gusztáv emlékére tartott gyászistenitisztelet, melyen Hcindel Vilmos, kerületi főjegyző az oltár előtt imát mondott és szentírási szöveget olvasott fel, aztán az énekkar által előadott gyászének elhangzása után Sárkány Sámuel remek gyászbeszédet tartott. Székács óta nem hallottunk oly mesteri, egyszerűségében oly magasztos egyházi beszédet. A közgyűlést megnyitotta Fabiny felügyelő szintén megható remek beszéddel, melyben ritka ékesszólással emlékezett meg a boldogult püspökről s mély érzelemtől áthatott szavakban hangoztatta, hogy gyászunk két testvérkerület gyászát követte s így annál mélyebb sebet ütött szíveinken. A fájdalom hangján felemlíti, hogy ezen gyászeseteken kívül kerületünket még azon veszteségek is értek, hogy Huszág Dániel, nógrádi esperesi felügyelő, ki 50 évig szolgálta egyházát és Beniczky Gyula, ki számos éveken át zólyomi esperesi felügyelő volt, hivatalaikról leköszöntek, de itt a kerület mégis vigaszban részesült, a mennyiben nógrádi felügyelővé Laszkári Gyula, zólyomi felügyelővé Csipkay Károly alispán lettek megválasztva, kiket a kerületi felügyelő a közgyűlésnek bemutat. Báró Ambrózy Béla indítványozza, hogy a püspökre való szavazás ez évi nov. 2-án ejtessék meg, a a szavazatok pedig nov. 9-ig Fabiny felügyelőhöz küldessenek be. A közgyűlés az indítványt magáévá teszi és a szavazatszedő bizottságba kiküldi a kerületi felügyelő elnöklete alatt, báró Ambrózy Béla, Laszkári Gyula, báró Podmaniczky Géza, Földváry Mihály, Busbach Péter, Zsilinszky Mihály, Batizfalvi István, Zsigmondy Jenő, Belohorszky Gábor, Svehla János, Moravesik Mihály, Török József, Bachát Dániel, Doleschall Sándor, Horváth Sándor, Schranz János és Scholcz Gusztáv urakat. Következett a fontosabb tárgyak közül a kerületi leány-növelde kérdése, melyre nézve báró Podmaniczky Géza a tegnapi előértekezleten már érintett azon indítványát adja elő, hogy a leány-növelde az aszódi Podmaniczky-féle kastélyban helyeztessék el és támogatja indítványát azzal, hogy e célból saját felelősségére a kastélyt már rooo frttal lefoglalta s hogy e célra családja tagjai a következő pénzösszegeket ajánlottak fel: Báró Prónay Dezső, egyetemes felügyelő 2600 frt., b. Prónay Róza 500 frt., b. Prónay Irma 500 frt., b. Podmaniczky Levente 500 frt., b. Podmaniczky László 500 frt., b. Podmaniczky Géza és neje 2000 frt., b. Podmaniczky Ilona 500 frt., b. Podmaniczky Gyula 25 frt., b. Podmaniczky István 25 frt., b. Podmaniczky Károly 25 frt., ifj. b. Podmaniczky Béla 25 frt ; özv. báró Radvánszky Antalné szül. b. Podmaniczky Mária 500 frt., báró Radvánszky János 300 frt., Patay Ferenczné szül. b. Podmaniczky Gizella 300 frt., Vigyázó Sándorné, szül. b. Podmaniczky Zsuzsánna 500 frt., Aszód mezővárosa 2000 frt., a pestmegyei esperességnél eddig összegyűlt 700 frt. A midőn b. Podmaniczky Géza ezt előterjesztette, felkelt az ev. egyház ész bajnoka, nógrádi Szontágh Pál, oda ment b. Podmaniczky Gézához s szintén felajánlott 200 frtot a leány-növeidére. Mintha csak a magyar akadémia születési napját éltük volna, oly érzelmek hatották át a jelenlevők szívéit. íme, a minek létesülésén a kerület már pár év óta fáradozik, annak elérését megközelítették a nemeslelkü, egyházuk javáért buzgólkodó főuraink. A Prónayak és Podmaniczkyak nevei emlékezet óta arany betűkkel vannak beirva a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház történelmébe és ma ismét e nemes családok ivadékai nagynevű ajánlataikkal uj életet öntöttek egyházunk már-már csüggedő szívébe. Nem veszünk ! Egyházunk ma is, mint hajdanban, megmentőit, védőit, fentartóit birja főuraiban. Igen, legyen ama kastély Aszódon, melyben annyi egyházáért lelkesülő, minden áldozatra kész szív dobogott, elenyészhetetlen emléke a Prónayak és Podmaniczkyak egyházunk körül szerzett dicsőségének! Soron kívül itt megemlítem, miszerint báró Podmaniczky Géza meghívása folytán e hó 5-én délután a felállítandó kerületi leány-növelde ügyében kiküldött bizottság Aszódra rándult ki a kastély megszemlélésére. A kastély bejárata előtt Moravcsik aszódi lelkész kiváló szép beszéddel fogadta a küldöttséget, melyben felemlítette, hogy a Prónayak és Podmaniczkyak elődei, kik védangyalai voltak egyházuknak, eme kastélyban laktak, s így ez szent hely, s hogy egyházunkra nézve az maradjon, e nemes családok egyik hitbuzgó sarja meghívta a kerület bizottságát, hogy őt egy általa kezdeményezett, egyházunk fen maradására oly fontos és nélkülözhetlen vállalat megvalósításában támogatta. Földváry Mihály, pestmegyei alispán a meghatottság hangján megköszönte a lélekemelő fogadtatást. Azután a bizottság megszemlélte a kastélyt és e hó 6-án a kerületi gyűlésnek eljárásáról jelentést tett, kiemelvén, hogy alkalmasabb helyet kedvezőbb feltételek mellett a leány-növelde számára a kerület nem találhat. Van a kastélyban több mint száz helyiség, a nagyobbak tantermeknek, a kisebbek lakszobáknak rendezhetők be. A két zárt folyosó télen, a szép park nyáron alkalmas sétányul szolgálhat. A berendezésre egyszer mindenkorra 4000 frt szükséges. A kastély jobb szárnyát és a melléképületeket ki lehet adni bérbe, miből évi 1500 frt jövedelem nyerhető. Ajánlja a bizottság hathatósan és alaposan indokolva a kastély megszerzését. Megfigyelendők voltak különösen Fabiny Gyula miniszteri tanácsos, mint a bizottság elnökének és Földváry Mihály alispánnak erre vonatkozó felszólalásai. Báró Podmaniczky Géza pedig jelenti, hogy az adakozások máig szaporodtak. Nevezetesen felajánlott Podmaniczky Ilona kisasszony 200 frt és Brünauer Mór aszódi kereskedő 100 frtot. Szűnni nem akaró éljenzés fogadta a nemes báró örvendetes jelentését, a közgyűlés pedig a bizottság jelentését egyhangúlag elfogadta s felhívja az esperességeket, hogy saját körükben az ügyet késleltetés nélkül tárgyalás alá vegyék, úgy, hogy a javaslat felett a kerület még ez év folytán a leendő püspök beiktatása alkalmából összehívandó közgyűlésén végérvényesen határozzon. A mi pedig a nemes és evang. egyházunk körül szerzett érdemekben oly gazdag Prónay és Podmaniczky család tagjainak és a többi adakozóknak nemeslelkű pénzáldozataikat illeti, a közgyűlés azokért legmélyebb háláját jegyzőkönyvileg kifejezni szent kötelességének tartja, s nem mulaszthatja el, azon hő óhaját és kivánatát is nyilvánítani, hogy a kegyelem Istene a nemes lelkű adakozókat ev. egyházunk boldogítására gazdagon áldja meg kegyelemadományaival. Bizonyos, hogy a Bányakerület nagy örömmel és mély hálával tekinthet vissza az ez évi közgyűlésére. Hosszú évek során nem merített annyi reményt egy szebb jövőre nézve, mint ez alkalommal. Küzdve és csüggedve folytatta gondteljes életét. Most valahára hajnalodni kezd pályafutása; vajha megáldaná az Isten a teljes, fényes nappallal is. De ezzel még nem fejezem be közlésemet. Volt még két kiváló fontosságú tárgya a közgyűlésnek. Zsilinszky Mihály két indítványa, hogy a püspököket törekedjünk felszabadítani a papi szolgálat, az egyházhoz