Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

Minél jobban érzi a hivő hitének becsét, annál inkább óhajt abba behatolni és annak tárgyát birtokába venni: egy biztos ösztön tudtára adja, hogy minden haladás az ismeretben, haladás lesz az életben is. Hitének ismeretében való növekedés a hivőre nézve, erős vágy, kötelesség, szükségesség. Az egyház, mely a keresztyének társasága, ugyanazon vágyat érzi, ugyanazon kötelmet teljesíti, ugyanazon szükségességnek enged. Az is hit által kezdődött: előbb voltak hívői, vértanúi, mint theologusai. De jött egy idő, midőn szükségét érezte annak, hogy hitének tárgyát analysalja, minden mélységeit megvizsgálja, felfogja annak különböző elemeit fenségökben és élő egységűkben : vállalkozott hát az összehasonlítás és rendszerezés nagy munkájára, mely rá nehezült. Arra hivatva, hogy az embereket a hit életére vezesse, hogy fejleszsze és tökéletesítse az életet azoknál, kik már az által élni kezdettek, nem elég, hogy az egyház proklamálja és erősítse az igazságot, mely megtart; szükség, hogy azt meghatározza, a legteljesebben, a legtökéletesebb módon formulázza, hogy azt minden megtámadások ellen védelmezze és azt erélyesen fenntartsa azokkal szemben, akik azt kétségbevonják vagy tagadják. A dogmatikai formulák a szentély körül emelt védművek és azon oltalmazó edények voltak, melyek az evangelium nemes borát tárták fenn és megakadályozták, hogy az megváltozzék vagy elveszszen. Nagyon balgatag lenne az, aki e falakat le akarná rombolni azon ürügy alatt, mert azok mintegy korlátúi állanak. A védtelen maradt tér azonnal meg lenne támadva minden felől. Nagyon esztelen volna az, aki ez edényt összetörni akarná azon ürügy alatt, mert annak anyaga durva, alakja kellem nélküli. A becses folyadék tüstént kiömlenék és oda lenne örökre. Nem lehetünk el többé dogmatikai meghatározások és bizonyítások nélkül, mint nem nélkülözhetjük a szót a gondolat kifejezésénél ; azok ép oly nélkülözhetlenek, mint az algebrában a jelek és a mértanban a képletek. Mindenesetre a mi fontos, j az nem maguk a formulák, hanem a nagy igazságok, a a hit tárgya, a lelkek életének forrása. De az igazságoknak szüksége van arra, hogy világosan, értelmesen legyenek formulázva, hogy értelmünkre nézve hozzáférhetők legyenek és szívünkre hassanak. A formulák csak az evangeliom üdvös igazságainak megőrzésére és fentartására szolgáló eszközök, de olyan eszközök, melyeket nem lehet eldobni annélkül, hogy az igazság is, mely megszentel és megtart, megfoghatatlanná ne váljon és füstbe ne menjen. Az egyház állításait általában véve az eretnekek idézték elő tagadásaik vagy állításaik által. Az eretnekségek a keresztyénségnek bizonyos tényeit vagy lényeges eleimeit félreismerték, másokat, melyek addig mellőzve voltak, kiemeltek és napfényre hoztak. Ez által eddig észre nem vett pontokra irányozták a figyelmet és arra indították az egyházat, hogy az igazság mindegyik elmének jogosult helyet készítsen. Hagenbach nem ok nélkül hasonlította az eretnekségek szerepét a dogmák fejlődésében bizonyos betegségek szerepéhez, melyek az organismus fejlődésénél üdvös válságot okoznak. Az élet-erők ez által mintegy megujulnak. Ez egy ostorcsapás, egy hathatós ösztön, mely termékeny lökést ad és mintegy újabb hevet kölcsönöz a fizikai fejlődésnek. Az eretnekség is ily szolgálatokat tett az egyháznak az által, hogv azt folyton sarkalta és kényszerítette arra, hogy dogmatikáján a javítás és revisió folytonos munkáját teljesítse és azt mindig újabb haladásra ösztönözze, mely vagy abban állt, hogy proklamálta azokat a tényeket vagy igazságokat, melyek még nem voltak világosságra hozva, vagy hogy magát a dogmát világosabban formulázta. Haladás van a dogmában, mihelyt az igazságnak különböző elemei, melyeknek formulázásáról szó van, teljesebben vannak előszámlálva és analysalva ; mihelyt jobban felfogjuk a tényeknek láncolatát, az igazságoknak egymás közti kapcsát és harmóniáját ; mihelyt a formula precisebb, átlátszóbb lesz ; mihelyt közelebbről mutatja fel a tényt vagy igazságot, melyet kifejez, mint a ruha, mely a testnek minden körvonalait rajzolja, melyet takar. E haladás azonban nem folytonos : hanyatlás állhat elő az egyházi dogmában vagy úgy, hogy fontos igazságok mennek feledésbe, vagy úgy hogy a dogmatikai formulák változnak. Néha a theologiai túlhajtás viszi arra a lejtőre: az abstrakt formulákkal való visszaélés száraz intellectualismust szül és holt és meddő orthodoxiát; majd üres szók és merev formulák foglalják el a hit szent igazságainak helyét; most egy fagyos szellemi ragaszkodás a kívülről rátukmált igazságokhoz és a száraz scolasticai definitiokhoz, melyek az élő hitet helyettesítik, amely pedig a szívnek munkája és adománya. Az egyházi tan fejlődését elbeszélni, a fejlődésnek egymásutáni állomásait megjelölni, eredményeit megállapítani és kellőkép méltatni, im ez a dogmák történetének feladata. A dogmák történelmét tehát így határozhatjuk meg: «A keresztyén igazságok fokozatos rendszerezésének és megállapításának története, az egyház által hivatalosan közzétett hittcikkek formája alatt.» Baksay László. BELFÖLD. Az ág. hitv. ev. bányakerületi közgyűlés. Mióta a Bányakerület eddigi püspöke, néh. dr. Szeberényi Gusztáv elhalálozása folytán elárvult, nemcsak a Bányakerület hívei, hanem az egész magyarhoni evang. közönség, sőt mondhatni, az egész ország érdeklődéssel várta a Bányakerület ez évi közgyűlését. És méltán, mert a kérdések kérdése az volt : ki lesz a bányakerületi püspök ? A kérdés minden várakozáson felül kedvezően, közörömre dölt el. E hó 3-ka fényes, nevezetes napja volt a Bányakerületnek. A küszöbön levő püspökválasztás még pár nap előtt aggodalommal töltötte el a kedélyeket. Nem azért, mert sok jelölt volt emlegetve, hanem azért, mert a szakadás veszélye fenyegette |'a kerületet. Az e hó 2-án tartott értekezlete az esperesi felügyelőknek és a főespereseknck és az e hó 3-án végbe ment kerületi közgyűlés ezen aggodalmakat teljesen eloszlatta. Imponáló egyetértésben tömörült a Bányakerület és lelkesülten sorakozott Sárkány Sámuel pilisi lelkész körül, ki már most bányakerületi püspöknek tekinthető. A Banyakerület büszke lehet főespereseire, kik bár egytől-egyig méltók lennének a püspökségre, nemes lelküleg meghajoltak a kerület ez idő szerint legnagyobb szüksége, az egyetértés s az ezt képviselő püspök-jelölt előtt. A gyűlés lefolyása maga igen sok szép, fontos és megható mozzanatot mutatott fel. Mindenek előtt felemlítendő, hogy a közgyűlés előtt végbement a boldogult püspök, dr. Szeberényi