Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

mányt szerezhetett a könyvek könyvéből a legfelségesebb örök igazságokról, vigasztalást az élet minden viszontagságai közt, hitet a láthatatlanokban, és reményt az örökké valóságra : mert «az élet vize csergedez itt)).1

) S mit teve a végett Károli Gáspár, hogy e bibliát a magyar hívek ily közkincsévé tehesse ? Itt Gönczön, e török-tatár, német s magyar hadak útjába vetett védtelen városkában, vagyon és könyvnyomó intézet nélkül mily élő-ható lelkesedéssel fordult ő városa egyik hatalmas földes urához, Turzó Elekhez, mint buzdította és lelkesíté fel ezt, hogy Manschkowitth Bálint nyomdászt bocsássa Galgóczról segítségére; mint eszközölte ki Ecsedi Báthori Istvántól, hogy a hadak útjáról kissé távolabb, de Gönczhöz közel eső birtokán Vizsolyban Manschkowitthal nyomdát állíthasson és szerelhessen fel, melynek maga volt mind felügyelője, mind igazgatója. Mily hü utánjárással, fáradsággal kereste fel és nyerte meg Felső-vadászi Rákóczi Zsigmond elébb erdélyi kormányzót, később fejedelmet, a dúsgazdag Mágócsi Ferenczet, több felső magyarországi fő urat s úrnőt, köztük Báthori Istvánnét Flomonnai Drugeth Eufrozinát, sőt több felvidéki magyar várost és lelkes polgárt, míg az akkor roppant nyomatási költség elő állott, a nyomda működni kezdett és 3 esztendei fáradságos munka után a teljes szentírás hazai nyelvünkön megjelent. Mint Károli maga írja, nem köté magát a római egyház hivatalos biblia fordításához, «a latin Vulgátahoz, hanem jámbor tudós embereket s azoknak fordításait és e 70 magyarázóknak görög nyelven fordítását s más tudós fordítókat is tekintetbe vett» így előkészülvén és Istennek nevét segítségül híván, jámbor tudós atyafiakkal, kik neki a fordításában segítségül voltak, meg nem szűnt addig, mignem végbe vitte a bibliának egészen való megfordítását, melyben munkálkodott közel három esztendeig, nagy faradsággal és testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy egy szempillantásig ezt a munkát el nem unta, hanem nagy szerénységgel és szeretettel munkálkodott, míg ei nem végezte.2

) Szenczi Molnár Albert, az egykori zsoltárfordító, volt az a kis tanuló-küldönc, ki serdülő korában, a fordítás kijavított íveit a Vizsolyi nyomdába hordta. O is azt jegyzé fel a biblia hánaui kiadása előszavában : ccJól emlékezem rá, mily isteni félelemmel, becsületességgel kezdett a biblia első kibocsátásához; mert előtte állottam egykor, midőn tanácskoznék Pelei Jánossal, a gönczi iskola igazgatójával, az ő széniorságához tartozó atyafiaknak összegyűjtése felől a közönséges könyörgésre az elkezdett dolognak jó előmeneteléért.)) S hogy a biblianyomtatás közben is egy néhányszor hallotta, hogy fohászkodván eképen szóla : «Csak az Isten addig éltessen, míg a biblát kibocsáthatom, kész leszek meghalni és a Krisztushoz költözni.)) És e kívánságát megnyervén az istenes vén ember, két esztendővel az után elköltözött a szentek lelkeinek tőpásztotához és püspökéhez, kinek dicsőségét öregbíteni e könyvek kibocsátásával is kívánta.» Oid le saruidat lábaidról, ki nemes igyekezetét, töredelmes fáradságát, kitartó buzgóságát s ezekkel létre hozott bibliaforditói nagy munkáját mérlegeled, mert a hely hova lépsz, szent föld ! szent az emlékezet, méltó, hogy maradjon áldásban közöttünk Károli Gáspár emléke. Es ezeket nékem, ez igénytelen aggnak kell-e előttetek erőtelen szavaimmal tolmácsolnom, annyi nagy, hivatott bölcs szónokok között ?! Igen! egy nagy kerület betegsége miatt távol maradni kényszerült kormányzójának bi') Tompa Olajág. 2

) A vizsolyi biblia előszavában. zodalma küldött ide és ti fogadtatok testvérszeretettel, nekem pedig jőnöm kelle, mert jöttem onnan számos ifjabb testvéremmel a Keleti-kárpátok lejtőjéről, Szatmárból, a hol ő is született, melynek várában őt egykor Isten tűzzel vassal pusztító török hadak ostroma alatt is, egyháza vezetésére s sz. irása lefordítására megoltalmazta, nekem kelle jőnöm, hogy álljak előtökbe mint talán legrégibb bizonyság, ki lelki tanítói palástomat már egy félszázad óta hordom, ki egész éltemen keresztül tapasztaltam, hogy e teljes szentírás, melyet ünnepelt Károli Gáspárunk hazánk édes nyelvére lefordított, sokat próbált lelkemet állandó béketűréssel felövedzte, gyarló szívemet Krisztusom váltsága, az üdv vigaszával betöltötte, hosszú földi vándorlásom alkonyán is egyetlen boldog reményem, megnyugtatóm; melyekért ha épen a vén Simeont utánzólag nem mondhatom is, hogy bocsásd el uram szolgádat békével, mert látták az én szemeim a te idvezítődet x

), elmondhatom: hiszem, hogy meglátják s áldom az Istent, hogy itt is bizonyságot tehettem !az ő idvezítéséről Ámen. Kiss Áron, porcsalmai lelkész s s zatmári esperes. KONYVISMERTETES. Bonifas Dogmák történelme. (Historie des dogmes de I'églíse chrétienne par Francois Bonifas, professeur á la fakulté de thélogie de Montauban.) Ime egy theologiai tudomány, melynek ide haza épen nincs irodalma, de külföldön is csak most formálódik ki. Bonifas montaubani volt theol. tanár halhatatlan érdemet szerzett, midőn e tudományt ily rendszeresen és terjedelmesen kidolgozta, megírta, és kollegái elismerésre méltó dolgot cselekedtek, midőn e munkát a derék tudós kora halála után kiadták. A «dogmák történetét)) egy szép előbeszéd nyitja meg dr. Ch. Bois-tól, a montaubani theol. fakultás dékánjától, amelyben korán elhunyt kollegájának és barátjának theologiáját jellemzi és lelkületét rajzolja. Magát a két vaskos kötetre terjedő művet egy 62 lapra nyulóbevezetés előzi meg, melyn ek rövid átnézete kellő fogalmat ad az egész munka becséről és tartalmáról. I. A dogma szó, mondja Bonifas, az egyház tanítására alkalmazva kettős eszmét foglal magába : az embereknek onnan felül kijelentett isteni igazság eszméjét ; és egy tudományos formula eszméjét, amelynek segítségével az egyház ezt az eszmét, mint hitének és tanításainak tárgyát kifejezi. Van hát a dogmában egy objectiv és isteni elem : a bibliai kijelentés által nyújtott tények vagy jigazságok, melyek a hit tárgyai, és egy subjectiv és emberi elem: az ezen tények vagy igazságok kifejezésére szolgáló formula. E két elem közül az első nem változik, de a második folyvást fejlődik, mint maga az emberi szellem. A bibliai kijelentés az üdvnek minden tényeit és igazságait magába foglalja: ez teljes. De a mi korlátolt szellemünk nem foghatja fel első tekintetre se összes gazdagságát, se egész harmóniáját. J) Luk. 2. 23.