Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

különösen az egyházi vagyonok sokszor nehéz kérdéseiben is. Sőt épen most áll küszöbön ama régi óhaj beteljesülése is, hogy igénybe vegye a házassági ügyekre vonatkozó birói illetékességét. Baglyokat vinnék Athenébe, ha bővebben bizonyítani igyekezném azon viszás helyzetet, melybe jutnánk, ha a jelenlegi egyházi bírósági szervezet és törvénykezési eljárás integritása mellett küzdenénk! Mindkettőnek reformálása, és pedig az önkormányzati alapon nyugvó jogok sértetlen fentartása mellett való elodázhatlan módosítása többé vita tárgyát nem is képezheti. Nem kell különös szakképzettség annak megbirálásához, hogy az egyházi bíróság jelenlegi organismusa egyik legfőbb oka a valóban ólom-lábon mászó, s egyébként is nehézkes törvénykezésnek. Példák bizonyítják, hogy a legkevésbé komplikált perek is, melyek más szervezet mellett néhány hét, legtelebb néhány hó alatt érdemleges elintézést nyernének, a jelenlegi viszonyok között átlag egy pár évig elhúzódnak, s az ügyvédi képviselet által igénybe venni szokott u. n. «logások» mellett nem csoda, ha olykor-olykor évtized múlva érne meg az ügy, hogy res judicata jöhessen létre. Hogy ez legkiváltkép az egyházra mily erkölcsi veszteséggel és gyakran helyrehozhatlan kárral jár, eltekintve a fegyelmi ügyektől, legeklatansabban mutatja a megtámadott lelkészválasztások elintézéseinél tapasztalt megdöbentő késedelmeskedés és az egyházakban duló szenvedélyes harcok elmérgesedése. A bíróságok összeállítása és megalakítása tehát törvényhozási úton megváltoztatandó lesz akkép, hogy az eddigi nagy apparatust egy kisebb létszámú, de állandó, lehetőleg permanens testület váltsa fel, hogy az ügyek a kellő currentiában, szakszerű előkészítés és előadás után láttassanak el ítélettel. Itt látom helyén valónak hangsúlyozni annak kiváló szükségét, hogy legalább a két felsőbb appellatorium fórum, egyházkerületi és conventi bíróság, honnét további fellebezés nincs, oly szakképzett közeggel rendelkezzék, ki az egyház érdekeinek képviseletében nemcsak az ügyek előadója, de azoknak előkészítési stádiumaiban, különösen a fegyelmi vétségeknél, hol nem ritkán a helyi érdekeken felül álló, magasabb egyházpolitikai tekintetek elől nem lehet, legalább nem kívánatos elzárkózni, oly befolyással birjon, mely a törvény helyes alkalmazása mellett az egyetemes egyház érdekeinek is megfelelő eredményt legyen hivatva biztosítani. Nem lehet ellentmondás a tekintetben, hogy minő hátránynyal jár s mennyi bajt okoz az ügyeknek nem eléggé szabatos és gondos előkészítése; az adatok össze-vissza kuszált állapotban való feltűntetése; a lényegtelen vagy a végeredmény tekintetében csekély befolyást biztosító körülményeknek folyton előtérben tartása, különösen egy oly bíróságra nézve, mely különös szakképzettség hiányában és tudatában tartozik Ítélkezni, s szavazatáért helyt akar állani saját lelkiismerete előtt ! S viszont hogy mennyi erő és idő nyereség előnye várható ott, hol a tényállás lehető hű képe varázsoltatik az ítélkező elé; hol az együvétartozó ügydöntő mozzanatok ügyesen csoportosítva, s a szükséghez képest bizonyítékokkal támogatva jelennek meg a kellő sorrendben ; a honnét már el vannak távolítva a bonyodalmat előidézni alkalmas oly mozzanatok, melyek szándékosan vagy akaratlanul lettek becsempészve. De ehhez aztán nem elégséges a — bármily lelkiismeretes és ügybuzgó — dilletántismus; itt már nemcsak általános jogi szakképzettséggel biró, hanem úgy az egyházi közigazgatás, valamint az egyházi törvénykezés terén teljesen jártas tisztviselő folytonos tevékenységére van szükség, a ki hivatásánál és szakértelménél fogva képes lehessen a jury-szerúen alakított bíróságot a törvény mikénti alkalmazásának kérdésében tanácsával támogatni és szolgálni, s arra ügyelni, hogy a tárgyi igazság kutatása közben a bíróság nem kizárólag birói functióhoz szoktatott figyelme a fő pontról valamely mellékirányban el ne tereitessék s a perjogi momentumok kellő méltatásban részeltessenek, a mi különösen nem aiíynyira a meritum elbírálásánál, mint inkább az ezt megelőző anyaggyűjtés legnehezebb munkája közben, az úgynevezett vizsgálati eljárás közepette, mely amannak fundamentuma, soha szem elől nem tévesztendő; aki tehát jogosítva lenne a vizsgálatot teljesítő alsóbb hatósági közegeknek önállólag, fontosabb esetekben pedig a felsőbb hatóság képviseletével egyértelműleg a törvény intentiójának s az egyház magasabb érdekeinek megfelelő instructiókat megadni, melylyel nemcsak az lenne elérhető, hogy többé oly vizsgálati anyag, mint a minő számtalan esetben vaskos kötetekben dísztelenítette az egyházi bíróságok zöld asztalait, s mely annvi galimathiász tárházát képezte, nem íog zavarólag hatni a bíróság működésére, hanem a mi a legkívánatosabb: az egyházi törvénykezés és jogszolgáltatás magasabb niveaura fog emelkedni, s a jogegység — ezen magas cél — ekként