Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

Harmincharmadik évfolyam. 40. sz Budapest, 1890. október 5. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTOSEG és KIADÓ-HIVATAL: Pipa-utca 23. szám (CsávóIszky-íiáz). Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel '"félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben akiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 80 kr. TARTALOM : Vezércikk. Zsinati teendők az egyházi törvénykezés terén. Kálosi József. — A flilbegyónás dogmája. Révész Mihály. — Tárca, Egyházi beszéd a Károli Gáspár emlék-ünnepélyén. Kiss Áron. — Könyvismertetés. Balogh Ferencz Egyháztörténete és Zoványi Jenő Coccejanismusa. Dr. Szlávik Mátyás. — Belföld. A református lelkészek országos értekezlete, r. t. — Gyakorlati lelkészet. Szász Károly püspök egyházlátogatási beszédei. Lévay Lajos. — Nekrolog. Nagy Frigyes. Biky Ferencz, — Irodalom. Lutheránus tót naptár. Csepregi György. — Különfélék, —• Hirdetések. Zsinati teendők az egyházi törvénykezés terén. A debreczeni zsinat előtt az egyházi törvények codificatiójáról szó sem lévén, az egyházi bíróságok, a jogegység érezhető kárára, a nem is egyesített szokásjogok alapján Ítélkeztek mindazon — gyakran a legvitalisabb érdekeket érintő — fontos kérdésekben, melyeknek törvényes megoldása hatáskörükhöz tartozott. Az ebből származott zűrzavarok és anomaliák megérlelték az eszmét, hogy egy rendszeres törvénykönyv alkottassák, mely magában foglalja az egyházi élet ezer és ezer változatban nyilvánuló jogviszonyainak szabályozását; feltüntesse a jogok határát és a kötelmek rendszerét. Még a legtökélesebbnek látszó törvény is elavul egy bizonyos idő multán; a rohamosan haladó kor követeimenyei és vívmányai a jogszolgálatási intézmények fejlesztését indokolják. Hát még egy törvényhozási mű, melynek megalkotására aránylag csak nagyon kevés idő állott rendelkezésre, nem csoda ha a lázas sietség, hogy ne mondjuk elhamarkodás — jellegét viseli magán! S a mi a bajt növelte, nem egyébb, minthogy az egyházi bíróságok szervezete különösen megkívánta azon régi elv alkalmazását, hogy: a törvények tökélye abban áll, hogy azok a legegyszerűbbek és lehető legátalánosabbak legyenek. A minek eredménye törvénykezési tekintetben az lett, hogy a szűk korlátok közé szorított jogszabályok az eddiginél még sokkal nagyobb mérvben zavarólag hatottak az egyházi jogéletre ; a tájékozatlanság egyre szélesebb tért foglalt, mert minden zavart jogviszony kulcsát a törvényben véltük feltalálhatni ; mindenki mindig a törvényre hivatkozott, holott annak rendelkezéseiről a legtöbbnek csak homályos fogalmai lehetnek. A mai kor szelleme immár parancsolólag megköveteli, hogy a jogok és kötelességek oly tüzetesen és részletesen szabályozva legyenek, hogy az előbbiekkel tudatosan avagy akaratlanul visszaélők, s az utóbbiaknak épen nem, vagy nem kellő mértékben megfelelő egyének felelősségre vonathassanak, s a megtorlás hatalma velük szemben érvényesíttethessék. Szükséges tehát minden testületnek úgy a közérdek, valamint a saját jól felfogott érdekének szempontjából az alkotmány alapelveit az élet követelményeivel oly szoros öszhangzásba és kapcsolatba hozni, hogy a mindenütt rést törni igyekező önkény azt tetszése szerint félre ne magyarázhassa; hogy a törvény ismerete folytán mindenki már előre tisztában lehessen az iránt, hogy cselekményének minő jogkövetkezményei lesznek, s kiváltkép azért, hogy az egyéni jogok biztosítása a hatalommal szemben is a törvény ótalma alá legyen helyezve. A bírói arbitriumok ideje lejárt! Pótolni kell ezt oly szerves egységnek örvendő rendszerrel, mely a jogélet útvesztőjéből — idő és fáradság megkímélése mellett — biztosan kikalauzolni képes. A kinek jogok vannak kezére bízva, s ezen jogait feladni nem akarja, hanem azzal élni kíván : annak elutasíthatlan kötelessége azon kívánalmaknak megfelelni, melyek biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a kor igényeihez és szükségleteihez alkalmazkodni akar. A magyar protestáns egyház feltétlenül ragaszkodik bíráskodási jogosultságához nemcsak a fegyelmi (disciplinaris) vétségek felett, hanem az enyém — tied kérdésében, tehát magánjogi,