Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

alakhoz méltó emlékjel állítható, mely késő századoknak is hirdesse Szenczi M. A. nagyságát s az utódok háláját! * * * A nagyváradi és debreczeni királyi lecke ugyancsak elevenbe szaladt kath. kollegáinknál. ((Átgondolva még egyszer a történteket — irja a Religio egyik búsmagyar cikkezője — végeredményében úgy találom, hogy íme leng a protestáns zászló vígan, szabadon ; a kormán}' körülhordozza az egész országban, hogv a ki üdvözülni akar, alája álljon; dicsőíttetik a protestantizmus előbb Tisza által, mert ő protestáns, most Szapáry által, mert ő katholikus, ne hogy a protestánsok előtt gyanúba jöjjön. Luther és Kálvin felkelhetnek sírjaikból és örvendhetnek, ti pedig sz. István és sz. László, ti honalapító szent királyok, forduljatok meg sírotokban, hiszen nem ilyennek alapíttottátok ti Magyarországot, és vájjon kik mind ennek az okai?» ... Csudálatos, hogy a kedves kollega ezt még kérdezheti! Hát nem ismeri a história tanulságait? Nem látja, hogy az egész modern fejlődés világszerte hátat fordított a rozoga katholikus bárkának s a protestántizmus fürge gőzösére kapott fel ? Nem veszi észre, hogy a par excelence pápista országok folytonos politikai és kulturális válságokban vergődnek, a protestáns Német- és Angolország, a protestáns Amerika stb. rohamosan törnek elő a békés fejlődés útjain. Nem tapasztalja, hogy ujabb időben a kath. országokban is protestáns eszmék dominálnak, azok az evangéliumi örök igazságok, melyeket régebben csak a protestáns templomok és iskolák hirdettek, de ma az egész művelt világ közkincseivé lettek ? A józan szabadelvűség ezeket az önök által ócsárolt vagy hamis felfogásba burkolt evangéliumi igazságokat a mi értelmezésünk szerint vitte be a családba, iskolába, tudományba, politikába és kulturába, mert meggyőződött arról, hogy a «vergődés»-nek gúnyolt protestantizmus mindenütt a békés fejlődés utján halad előre, az önök dicsőitett pápistasága pedig kínos vergődésben nyomorgatja az értelmet és lelkiismeretet, a tudományt és kultúrát, az államot és egész közéletet. Csöndben működik, de nagy az intenzivitása ennek a protestantismusnak, mely ott is irányzó erővé izmosul, hol bevallott hívei kisebbségben vannak. Megragadja, foglyul ejti a kath. országokat, a kath. államférfiakat, sőt még a professionátus clericalis elméket is. * * * Lám a magyar állam kormányzóin is fog mára protestáns gondolkozás : fejedelmi szóval is hibáztatják az ultramontán törekvéseket. Lám a «Magyar Állam» telivér ultramontánjain is erőt vett a protestáns gondolkozás : a revizio-kérdésben úgy neki melegedtek a jó atyafiak, hogy protestáns eszméket kezdenek hirdetni. Érdekes látvány : a «Magyar Államw a protestantizmus szolgálatában ! Pedig nemcsak mi látjuk így, a Religio is észre vette s most óva inti a «Magyar Állam»-ot és gyöngéden megleckézteti a ((kérvényező katholikusokat, hogy beszédjökben sok a protestáns hang, előterjesztéseikben a protestánsok téves nyomaiba léptek.» S miért a mérsékletre intés ? Mert a «M. A.» revisionáriusai az 1868—iki vallásügyi törvény megszorító intézkedésével szemben első fölbuzdulásokban a szülék feltétlen szabad rendelkezésének visszaállítását követelték, tehát a vegyes házasságban élő szülőknek azon jog megadását, hogy gyermekeiket akár a katholikus, akár valamely protestáns vallásban szabadon nevelhessék. Ez elv van kifejezve a képviselőházhoz benyújtott legelső kérvényben, melyet most a Religio kimutatja, hogy protestáns hang van benne. Igen, protestáns hang, mért mint a Religio helyesen magyarázza, az igazi kath. álláspont csak az állammal szemben követeli a szülők szabad rendelkezési jogát, de az egyházzal szemben nem enged a szülőknek szabad rendelkezést, (mely eshetőleg ugy rendelkezhetnék, hogy a protestáns vallásban nevelné a gyermekeket), mert a házasság szentségével szembjn nincs szülői természetes jog és szabadság / Oh dicső papizmus, mely hitvány borodat, rejtett ultramontanismusodat így akarnád a lelkiismereti szabadság tetszetős cégére alatt államnak és protestantizmusnak árulgatni ! Mi felismerjük rajtad protestáns vignettánkat, mert bizouy-bizony nagyon lerí rólad ez a modern cég! Urbánus. KÖNYVISMERTETÉS. Egyh áss történelmi korrajzok. A polgári felsőbb és a középtanodák alsóbb osztályai számára. Weber Samu bélai ev. lelkész ,,Bilder aus der Kirchengeschichte" cimü tankönyve szerint második teljesen átdolgozott kiadás. Készítették Csiskó yános és Bogsch Albert. Kassa 1890. 83 l. Ára 66 kr. Csakugyan ((teljesen átdolgozott)) és bővített, alakilag és tárgyilag előnyösen változott kiadással van itt dolgunk az 1882-ben megjelent első kiadással, mint Weber fordításával szemben. Sok § összevonatott, helyenkint kibővíttetett; egészen uj az I. részben a 2., 5-ik és 15—ik, a II-ikban a 4-ik, s csak eüsmerés illeti meg a derék kassai szerzőket azért, hogy a szünidőt e korrajzok átdolgozására fordították ! Köztudomású dolog, hogy a vallástanítás ügye a hazai protestantizmusban gyenge lábon áll. Sokan vannak a hivatalosak, de igen kevesen a választottak, s ennek az árát épen a mi egyházunk adja meg; innen a sok közönyösség ; a vallásos érzület s az egyházias gondolkozás hanyatlása. A vallásos érzület fejlesztésére pedig nem annyira a káté vagy a bibliai szöveg betanulása, hanem a válogatott bibliai történetek s az egyháztörténet buzdításokban gazdag rajzai képesek, lévén régi igazság, hogy az egyháztörténet a keresztyénség szent ügyeinek legjobb apologiája. E célnak a mi tankönyvünk a címlapon jelzett polgári és gymn. alsóbb osztályokban teljesen megfelel. Szebbnél szebb képeket találunk itt anyaszentegyházunk múltjából és pedig úgy, hogy az egyetemes egyháztörténeti I. részt Csiskó, a hazai, a II-ik részt Bogsch készítette. De azért még sem mozaikmunka az egész, a mint az a mű címéből s a tárgyalás külső menetéből kitűnnék, sőt ellenkezőleg egységes egészet képeznek az egyes korrajzok, a mint hogy Weber emlitétt művéről is, a mely után a szerzők dolgoztak, a kritika igen elismerőleg nyilatkozott, s mi is csak melegen ajánlhatjuk ez egyháztörténeti képeknek a mondott osztályokban való használását. Különösen megragadta figyelmünket az a sok buzdító elem, mely az egyes §-okban található, s igen helyes és üdvös dolog volt az egyes §-okat megfelelő szentirati helyekkel és találó énekversekkel látni el. Tárgyilag véve csak néhány megjegyzésre akarunk szorítkozni. A Csiskó által átdolgozott első rész 8. §-ábau «a kiváló egyházi atyák» között nem volna szabad hiányoznia a nyugaton Tertulliánnak, a keleten pedig Alex. Kelemennek és Origenesnek. Előbbinek küzdelmes és tevékeny egyházirodalmi élete, s utóbbiaknak