Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

sát, a nagyváradi püspök kívánságára 1572-ben aláirta.*) -— A kassai zsinat históriai fontosságú a felvidéken : az unitarismus bukása mellett a kalvinismus vagy is a magyar egyház diadalát is jelentette; sőt a mennyiben a kassai zsinat a felső magyarországi protestánsok közös gyűlése gyanánt tekinthető : a német protestánsok féltékenységének foszladozását is jelentette. Károlinkra nézve, ki e zsinat elnöke volt, egyházkormányzói kiválóságának bizonyítéka. Ide mutat az, hogy midőn Kassának magyar papi segédre volt szüksége 1587-ben, a megválasztott Bihari Bihary Lukács felől azt határozta a kassai tanács és választó közönség, hogy «mivel a prédikátorok olyan vallásúak, mely az ágostai hitvallással megegyezik: utazzék el vele Wedáni Ferencz lelkész Gönczre s ott aug. 12-én avattassa föl.»**) Károli tehát a lutheránusoknak is avatott papot. III. Károli Gáspár nagysága azonban főként irodalmi munkásságában nyilvánult. Műveiből egy alkalmi vallásbölcsészeti irata és biblia-fordítása maradt reánk. Somlyai Báthori István, Szatmár birtokosa 1560-ban II. János pártjára állott. Ezért I. Ferdinánd megboszszankodván Balassa Menyhértnek adományozta Szatmárt, ki meg II. Jánostól pártolt át Ferdinándhoz. II. János Ibraim budai- és Malkócz temesvári basákkal ostromoltatta Szatmár várát 1562-ben, melyet Zay Ferencz várparancsnok hősileg védelmezett. Szatmár és Németi városok porrá égtek a vár mellett; de az ostrom sikertelen maradt. Szatmár várába beszorult Károli Gáspár is, ki vagy atyafi látogatóba lehetett Nagy-Károlyban, vagy Ruszkai Dobó Domokost, Göncz egyik földesurát, az egri hős öcsét, kisérte Szatmárba. Miként jutott Szatmárba, nem tudjuk ; de azt igen, hogy Dobó Domokos, ki talán Zay mellett alvezér lehetett, sok jóval volt iránta; mert maga mondja : «Az te nagyságod hozzám való jótéteményi nagyok, melyeket sokan tudnak és csodálnak : mert mikor a pogány törökök Szatmárba szorítottak vala, ott is nagyságod engem kegyelmesen táplált. Azután is Ngod szárnya alá fogott és minden jóval meglátogatott. Ezekért irtam mostan több szorgalmatosságim között két kis könyvecskéket. Egyiket arrul : micsoda legyen országoknak és királyoknak jó szerencséjeknek, vagy gonosz szerencséjeknek oka, melyből az ember eszébe veheti az Magyarországnak is szerencsétlenségeknek okát. Másikat irtam arról, micsoda jelekből ismeri meg az ember, hogy az Istennek Ítéleti felette igen közel vagyon. Mind a kettőt azért irtam, hogy a népet inteném poenitentiára azaz az életnek jobbítására. Mind az kettőt Nagyságodnak ajánlom és az Ngod neve alatt bocsátom ki. Azért mivelem pedig ezt, hogy mindeneknél legyen nyilván a Ngod jótéteményeért való hálaadásom. Ézt mostan vegye jó neven Ngod.» (Ex Göncz die Nativitatis Domini J. Ch. Ao. 1563.***) Az országok s királyok romlásának okaiul a követ*) Kis Áron esperes : « A XVI. századi ref. zsinatok végzései.» 437 — 623. lap. és Paikos Endre: «A kassai lielv. hitv. egyház megalakulásának története.* 24. lap. **) Kassai protoc. judiciarium 1580—1596. «Sárospataki Lapok* 1889. foly. 993. lap. ***) Keet Koenyv minden országoknak és királyoknak jó és gonosz szerencséjeknek okairul: melyből megérthetni mi az oka az Magyarországnak is romlásának és fejedelmeknek szerencsétlenségeknek. És micsoda jelenségekből ismerhetjük meg, hogy az Istennek Ítéleti közel vagyon. Gáspár Cároli, Gönczi Plebanus által Döbröczömbe. Nyomtata Mihal Török MDLXHI. Egyetlen példánya a Magyar Nemzeti Muzeumban. kezőket sorolja föl Károli Gáspár: bálványimádás, kegyetlenség és telhetetlenség, részegség, dobződás, uzsoraság, csalás, országtolvajság, paráznaság, hamis és híjában való esküvés. Ezek Magyarország romlásának okai is. E tételek bizonyítására mindenütt bibliai példákat, különösen ó-testamentumi történeteket idéz. A hivő lélek fájdalma s az igaz hazafi keserve nyilatkozik e munkában, mely a nemzeti szerencsétlenségnek s az ország akkori válságos helyzetének hű tüköré. Károli Gáspár a „Két könyv1

1

előszavában még több irodalmi munkát is ígért; de ha igéretét tán beváltotta is : nem ismerünk a «Két könyvön» kívül más irodalmi termékét, mint az első magyar teljes szent írást, a vizsolyi Bibliát. Ez az ő ércnél maradandóbb alkotása. Soká, lelkiösmeretes gonddal készült erre Károli Gáspár s kiadására nem hiúság vezette, hanem ama szomorú tapasztalat, hogy sok lelkész volt, kinek még (latin) Bibliája sem vala, hogy az Erdősi, Méliusz és Heltai, Benczédi biblia (t. i. zsoltár) fordítási darabjai sem ismeretesek mindenütt és csak részei képezik a teljes szent Írásnak ! De elsőben is főúri pártfogókat kelle keresnie, kik a kiadási költségeket fedezzék, aztán nyomdászt és a nyomdának biztos helyet s raktárt a nyomatandó példányoknak. És Isten e nemes törekvésében megsegíté. Megnyerte ugyanis Göncz egyik hatalmas földesurát, Thurzó Eleket, ki prot. iskolát állított vala Galgóczon, mely mellett Mantskovith Bálint nyomdája működött s Thurzó Elek beleegyezett, hogy a nevezett nyomdász Galgóczról Abaujba költözzék. Mantskovith lengyel eredetű ember volt és Krakkóban működött. Látva ott, hogy menynyi magyar könyvet visznek ki oda nyomatni, Galgóczon telepedett meg ; de Galgócz vidékén kevés magyar könyvre vala szükség és így szívesen jött a magyarabb tájékra. Nyomdája, melynek tulajdonkép Károli Gáspár volt felügyelője, mintegy főigazgatója, teljesen fölszerelt nyomda vala. A másik hatalmas pártfogó, a theologiai képzettséggel biró s győzelmes csatákat is vívó dúsgazdag országbíró, Ecsrdi Báthory István és ennek neje Homo/inai Drugeth Eufrozina volt. Báthori István birtokán, a hadak útjától távolabb, de a Gönczhöz még is közeli Vizsolyban állították fel a nyomdát, mely több munka mellett az teljes első magyar szentírást nyomta vala. A kiállítási költséget fedezték még: Felsővadászi Rákóczy Zsigmond, több megyék főispánja, szendrei és egri várparancsnok, majd erdélyi kormányzó s 1607-ben fejedelem; Mágócsy Gáspár a dúsgazdag főúr stb., több felvidéki főúrral és urasszonynyal, városokkal és egyházakkal együtt. Biztosítva levén a kiadás : a legnagyobb lelkiösmeretességgel a fordításhoz látott. «Az Istennek nevét segítségül híván, jámbor tudós atyafiakkal, kik nekem a munkában segítségül voltak, meg nem szűntem addig — mondja a vizsolyi Biblia előszavában —- míg nem véghöz vittem a Bibliának egészen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel 3 esztendeig nagy fáradtsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillanatig ezt a munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálódtam, míg nem elvégeztem.)) Károli Gáspár nem csak maga tesz tanúságot a bibliafordításban való lelkiösmeretes forgolódásáról, hanem tanuja egykorú Szenczi Molnár Albert is, kit «akkori gyermekségségében — vizsolyi tanuló korában — gyakorta a vizsolyi nyomtató helyre kiküldötte Károli, az tőle irott levelecskékkel» — kikorrigált ívekkel. «Jól emlékszem reá — mondja Szenczi M. A. —