Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

mily isteni félelemmel és becsületességgel kezdett az eiső kibocsátáshoz. Mert előtte állottam egykor, mielőtt tanácsko zék Pelei Jánossal, az ő schola mesterével, az ő szé niorságához (egyházmegyéjéhez) tartozó atya­fiaknak (lelkészeknek) összegyűjtése felől a közönséges könyörgésre, az elkezdett dolognak jó előmeneteléért. «És mikor már az első teljes magyar Biblia nyomattat­nék s egy néhányszor hallottam, hogy fohászkodván eké­pen szóla : «Csak Isten addig éltessen, míg e Bibliát kibo­csáthatom, kész leszek meghalni és a Krisztushoz köl­tözni. És e kívánságát meg is nyeré az istenes vén em­ber.)) Károli által fordított első magyar teljes szent írás, Vizsolyban jelent meg 1590-ben és épen ezért «Vizsolyi Bibliának)) is nevezzük. Megjelent pedig három részben úgy mint: I. «Szent Biblia, az az Istennek ó- és új­testamentumának próféták és apostolok által megíratott szent könyvei. Magyar nyelvre fordíttatott egészben és újonnan, az Istennek Magyarországon való anyaszent­házának épülésére Károli Gáspár által. Vizsolyban nyo­matott Mantskovith Bálint által MDXC. Boldogasszony havának 10-ik napján.» Elül 8 számozatlan levél, aztán 686 számozott ívrét. II. «A Szent Bibliának Második Része. Melyben vannak a próféták irási, mind az Makkabeusok könyvei; És az a mi Urunk Jézus Krisztusnak Uj Testámentuma.» 275 számozott levél. III. Uj cím-lappal: «Az mi Urunk Jézus Krisz­tusnak Uj Testamentuma. Melynek első részében az evan­gélisták könyvei, a másodikban az apostolok levelei vannak.» 236 számozott levél. Károli a Biblia fordításánál, nem köté magát a róm. kathol. egyház hivatalos fotdításához, a latin Vul­gatához, hanem jámbor tudós embereket és azoknak fordításait s a 70 magyarázóknak görög nyelvre fordí­tását, és más tudós fordítókat, mint Munterus, Tre­mellius és Vatablius — is megkérdezett az eredeti zsidó és görög szöveg mellett. Károli a Vizsolyi Bibliánál, az Olvasókhoz1* is inté­zett nehény sort, mondván : «Szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni, egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drága köveket: én azt viszem, a mit vihetek, t. i. magyar nyelven az egész bibliát".. . És e kincs ott van ma is templomainkban, talán házainkban s vajha volna: szíveinkbeti ; mert ebben örök eletünk vagyon> Miután Károli Gáspár «magyar nyelven az egész Bibliát felvitte Isten házába)), még két évig élt. «E kíván­ságát megnyervén az istenes vén ember — mondja Szenczi Molnár A. — két esztendővel azután elköltö­zött a szentek lelkeinek főpásztorához és püspökéhez, kinek dicsőségét öregbíteni ez könyvnek — a Bibliának — kibocsátásával is kivánta.» A hagyomány szerint hívei a templomhoz, mely ma római kathol. templom, közel temeték el. Epitaphi­umára ezt irták : «Patria Carolium, Hospitium Witteberga, Cathedra Et tumulus magnó Gönczia terra viro est» — mit Tóth Ferencz «Magyar Prot. ekl. histor.» 342. lap. így magyarított: «Károly volt a hazám, W itten bergában tanultam, Pap voltam Gönczön, itt temetének is el.» Szatmárvármegyének egyik legnagyobb fia, a ma­gyar egyháznak egyik megalapítója s a magyar iroda­lom egyik nagy és legnemesebb alakja bizonyára soka pihent, míg a közfigyelem reáfordult ; pedig aaz hála­datlanság Isten előtt is utálatos ; de az embernél sem szerelmetes.)) Törökéry Kálmán. A fülbegyónás dogmája. (Folytatás.) Először: «És monda nékik: Elmenvén mind e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtménynek. Aki hiend és megkeresztelkedik, üdvö­zül ; aki pedig nem hiend, elkárhozik.)) (Márk. XVI. 15. 16.) Mily különös emlékezetbeli hiba volt a világ Meg­váltójában ! Egészen megfeledkezett arról, hogy a ((fülbe­gyónás)) is szükséges az üdvösségre a hit és keresztség mellett ! Krisztus felhatalmazta az apostolokat és az egyházat, hogy azoknak, akik hisznek és megkeresz­kednek, így szólhassanak : «Ti üdvözültök! a ti bűneitek megbocsáttattak; én megtisztítlak titeket.)) Másodszori «Ha pedig a házba bementek, köszönt­sétek azt. És ha a ház méltó lészen, a ti békességtek szálljon rá; ha pedig nem lesz méltó, a ti békességtek térjen vissza rátok. És aki titeket be nem fogadand, sem pedig beszédeteket nem hallgatandja, kimenvén abból a házból, vagy városból, lábaitoknak porát is verjétek le. Bizony mondom néktek, tűrhetőbb lesz Sodorna és Gomora földének dolga az Ítélet napján, hogy sem azé a városé.» (Máté X. 12—15.) Itt ismét azt mondja a nagy orvos tanítványainak, hogy mikor a poklosság elmúlik, a bűnök megbocsát­tatnak, a bűnös megtisztul. Ez pedig akkor történik, ha a poklosok, a bűnösök szívesen fogadják az O küldöt­teit, meghallgatják és elfogadják az üzenetet. A fülbe­gyónásról egy hang sincs : világos tehát, hogy a pápá­nak ezen egyetemes gyógyszere (panacea) Krisztus előtt ismeretlen volt. Harmadszor: «Mert ha megbocsátjátok az embe­reknek az ő vétkeiket; megbocsátja néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok, az embereknek az ő vétkeiket: a ti mennyei Atyátok se m bocsátja meg a ti vétkeiteket.)) (Máté. VI. 14—15.) Lehetett-e megkapóbb és egyszerűbb szabályt adni az apostoloknak és tanítványoknak, minek folytán meg­ítélhessék, hogy mikor mondják a bűnösnek : ((Megbo­csáttattak a te bűneid», vagy ((Megtartattak a te bűneid ?» Ez adja Ádám gyermekének kezébe a menny kettős kulcsát! Amily bizonyos, hogy van Isten és hogy Jézus a bűnösök váltságáért halt meg: épen oly bizonyos, hogy, ha valaki megbocsátja felebarátja vétkeit az édes Üdvözítőért, hívén O benne, az ő bűnei is megbocsát­tatnak. Hadd mondják tehát Kr. tanítványai a bűnös­nek: ((Megbocsáttattak a te bűneid, nem azért, hogy nekem meggyóntál, hanem a Krisztusért; amiből az a tanúság, hogy bocsáss meg azoknak, akik tégedet meg­bántottak.)) Negyedszer: «És ime egy törvénytudó fölkele, kisértvén őt, és mondván: Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem ? O pedig monda annak : A törvényben mi vagyon megirva? hogyan olvasod? Amaz pedig felelvén monda: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint tenmagadat. Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cse­lekedd és élsz.» (Lukács X. 25—28.) Mily kiváló alklalom lett volna ez az Üdvözítőnek a «fülbegyonásról» beszélni, mint általa adott üdvözítő eszközről! De Kr. itt ismét megfeledkezik a pápának csodálatos orvosságáról. Jézus épen úgy nyilatkozva, mint a protestánsok most ő szerinte, megparancsolja, hogy követei hirdessék a bűnbocsánatot, nem azok szá-

Next

/
Thumbnails
Contents