Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-07 / 36. szám

lelkészeteket üdvözölhetem ; ti azonban megvagytok itt, hova őseitek települtek, s hol a mult század utolsó negyede — már több mint száz esztendő — óta, rendes anyaegyházatok, templomotok van, melyben békességgel lakozhattok, dicsérve Istent és az ő hatalmát, s örvendezve a Krisztussal való egyességeteknek s az ő evangéliumának, mely Istennek hatalma minden hívőknek idvességére. Örvendeztek-e benne csakugyan? Tudom, hogy vannak közöttetek — s talán nem is kevesen — a kik azt mondják : Örvendek, mikor nékem azt mondják', menjünk el az Úr házába. De tudom, hogy vannak olyanok is — s fájdalom, nem kevesen — a kik előtt a templom csak egy unalmas hideg ház, a melyhez sem vágy nem vonja, a melyben a lélek öröme sem tartóztatja ; a hol nem akarnak feddő beszédeket hallani, a hol nem keresik az Isten igéjének sem buzdításait, sem biztatásait, sem vigasztalásait. Sőt e sem hideg sem meleg közönbösökön túl, vannak még olyanok is, kik a mai — szerintök felvilágosodott — világban, megvetéssel néznek a templomra s azt hiszik, hogy a vallás és a vallásosság már túlélte magát. Nem kívánom, hogy az élet valamely nagy csapása térítse őket Istenhez, a kiről a jóllétben megfeledkeztek ; nem kívánom, hogy a mardosó bűntudat kergesse őket a Krisztus keresztjéhez, mely által egyedül lehet megtartatniok s a kétségbeéséstől, a lélek legnagyobb veszedelmétől, megszabadulniok. De kívánom, hogy az igének édes gyönyörűsége vonzza őket ide, az Ur házába; s a bűnbocsánat és megváltás édes Ígéretei a kegyelem e szent asztalához. Kívánom, hogy mielőtt végkép megátalkodnának, találja meg leiköket az igének egy mennyei sugára s hassa át leikök ködét. Ha a bibliát, a könyvek-könyvét forgatnák, ha az evangeliomot, abban a Krisztus beszédeit olvasnák : lehetetlen, hogy meg ne találnák azt a világító sugárt, mely leikök homályát felderítené, azt az égi szikrát, mely szivöket felgyújtaná, azt a kovászt, mely bensejöket forrongásba hozná, azt az éles kardot, mely hathatósabb minden két élű fegyvernél. A milyen a vallás, olyan az erkölcs is. Nem tagadom, lehet valaki erkölcsös vallás nélkül is, de meddig ? Míg az élet meg nem próbálja, a míg kísértés meg nem környékezi; de biztos alapja, de élő gyökere az erkölcsnek nincs a vallás nélkül. Ez az, mondja Jézus, a magvetőről szóló példázatában — mikor a mag kősziklára esik: hamar kikél, mert gyökere nincs mélyni a földben; de mihelyt a nap rásüt, menten elszárad, nem lévén erős gyökere; az ilyen emberben sincs az igének gyökere és ha háborúság vagy nyomorúság következik reá, azonnal megbotránkozik. Ilyenek közöttetek is azok, a kik nem szokván meg dicséretben és imádságban emlegetni az Isten nevét, ezt minduntalan rút káromkodásokban emlegetik ; a kik nem találván gyönyört a lelkiekben, azt a testiekben keresik, s nem részegedvén meg az ige erejétől, bortól kívánnak megrészegedni ; a kik nem ismervén a Krisztus és az ő anyaszentegyháza közötti tiszta viszonyt példázó házasság szentségét, vadházasságban, vagy családi versengésben élnek. Nincs bennök erős gyökere az igének, azért megbotránkoznak és botránkoztatnak másokat. Mint Krisztus nem azért jött, hogy valakiket kárhoztasson, hanem hogy megtartsa, a mi elveszett: úgy én, az ő szegény szolgája, mik ép mernék kárhoztatni akárkit is. Meg sem .tarthatom, a mi elveszett vala, mert nincs emberben megtartásra való ; de elvezethetem őket a Krisztushoz, s ez az én célom és hivatásom; tudván, hogy nincs földön, sem égen más név, a melyben lehetne megtartatnunk. Jöjjetek azért hozzá mindnyájan ! Ti, a kik eddig is kerestétek őt, nagy lelki örömmel; ti, a kik kerültétek, bizodalommal.)) XI. A Seregélyesen, május hó 9-én tartott főpásztori beszéd : «Forró vágytól késztve, őszinte örömmel siettem hozzátok, hogy midőn már kiszabott utam alkonyatra hajlik s a testi és lelki fáradság kezd erőt venni rajtam, körötökben megpihenhessek. Örömmel : siettem, hogy lelkipásztorotokat, esperes atyátokat, ki nekem szeretett társam az egyháznak mind szolgálatá-1 ban, mind kormányzatában — mind ez utazás fáradalmaiban — otthonában is láthassam, s láthassalak, ismerhesselek titeket is, testiképen is, kikkel gondolataimban már régóta és gyakran foglalkoztam, mert bizonyságom nékem az Isten... hogy szüntelen emlékezem felőletek .. . | mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ájándékot közölhetnék veletek, hogy ti megerősíttetnétek. S mi légyen az a lelki ajándék, melylyel megerősíthetnélek ? s miben kívánnálak titeket megerősíteni ? Bizonyára a hitben és Krisztussal való egyességetekben, az ő evangeliuma által. Az ajándék pedig : a léleknek gyümölcsei, melyek Pál apostol szerint: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, irgalmasság, jóság, hit, alázatosság, mértékletesség, mert tudom, hogy ezek közül egyikre vagy másikra mindnyájatoknak szükségök van. Mert minden búza közt levén konkoly is, s a tűzben hétszer megtisztított arany sem levén egészen salak nélkül, természetes — bár sajnos - hogy minden gyülekezetben akadnak olyanok is, a kiket ker. János ekképen fenyegetett vala : majd eljő az, kinek az ő szórólapátja kezében vagyon és megtisztítja az ő szérűjét. Mondanom sem kell, hogy ez az erős nem én vagyok, s a jók és rosszak között való kiválasztás és ítélet hatalmát nem is követelem magamnak. De tudván, hogv vannak közötttetek is, mint másutt is, ilyenek is, olyanak is : hadd szóljak mind a két részhez s mondjam meg, melyiknek mire van szüksége amaz ajándékok közül, a melyekről imént szóllottam. Mert ha átaljában véve a gyülekezetről, egészben és nagyjában el lehet mondani, hogy nagyobb erkölcsi fekélyek, úgynevezett cégéres bűnök nem uralkodnak köztetek, hogy rí munkás, szorgalmas, egyszerű nép vagytok, a családi élet szentsége és tisztasága elleni vétség közöttetek ritka, hogy ruhában vagy más külső dolgokban való fényűzésre, pazarlásra sem hajlamotok, de módotok sincsen, hogy dorbézolás, torkosság, eszemiszomok közöttetek szokatlanok, s a kik ilyenekben mégis leledzenek, azoknak sülyedése intő például szolgál a gyülekezetnek, hogy törvénytelen születés esete évenként egy-kettő ha előfordul: ha ezeket a gyülekezet erkölesi életéről átalánosságban elismerem, megengeditek, hogy még egy, szintén általános megjegyzést tegyek a népességre. Anyakönyveitek mutatják, hogy a halálozás és születés arányai szerint közöttetek folytonos, ha nem is nagy, de számbavehető szaporodás van és pedig oly mérvű, mely szerint az utóbbi püspöki látogatás óta, vagyis 75 év alatt, a gyülekezetnek körülbelől 800 lélekkel kellett volna szaporodnia, holott csak 200-zal szaporodott. Hova lett a többi ? Elköltözött — a körülfekvő uradalmakba, cselédnek, állandó letelepedéssel, vagy a városban ideiglenesen. Sőt legújabb időkben már Slavonia felé húzódás is mutatkozik. Az embernek természetében van, mindig jobbat keresni, állapotát javítani. Ebből ered az emberek elégedetlensége helyzetükkel s átalában a jelennel; szeretik emlegetni a régi jobb időket; de erről már bölcs Salamon megmondta, hogy nem bölcseségből származik az ilyen beszéd.