Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-07 / 36. szám

És óh hányan megcsalódtak reményeikben, mikor el­mentek hazulról, hogy jobb hazát keressenek magoknak, s tört reményekkel, testben lélekben megtörve, jöttek vissza, vagy rogytak össze fele uton. Ezt csak figyel­meztetésül kivántam adni. De visszatérve az ajándékokra, melyekről szólottam, a lélek ama gyümölcseire: szólok először is hozzátok, kik e gyülekezetnek számban és súlyban java részét alkotjátok, kik a templomot szeretitek, örömmel láto­gatjátok. Tudom felőletek, hogy nem csak szájjal s szivvel keresitek egyházatokat, hanem tettekkel, sőt áldozatokkal is bizonyítjátok szeretetöket. Mert örömmel s készséggel hordozzátok az egyház terheit s teljesiti­tek az iránti kötelezettségeteket. Hadd jegyezzem itt meg : hogy e teher aránylag épen nem nagy. Néz­zetek el egyszer Baranyába s lássátok meg, micsoda terhet visel ott a református nép és pedig szegénye, gazdagja egyformán. Ezt is mellékesen s csak arra nézve mondom, hogyha esetleg, bármi okból, az egy­ház több áldozatot kívánna tőletek, ti azt is megbírná­tok s remélem, meg is adnátok. Vájjon reméljem-e, remé!hetem-e ? Nem tudom; mert az egyházát szerető, érette áldozni kész több­séggel szemben egy kisebbség áll, mely — mint a kisebbségek rendesen, harcra készebbek, elevenebbek, háborgásra hajlandóbbak levén — megfélemlítía jám­bor békeszeretőket s a maga akaratát keresztül viszi és meggátolja a jót, megakaszt minden haladást. — Emlékeztek a virágvasárnapi s nagypénteki törté­netre Atyámfiai! Hogy lehet az, hogy ugyanaz a nép, mely virágvasárnapján Hosannát kiált a Dávid fiának s azt mondja: Áldott a ki jött az bmak nevében, ugyanaz a nép öt nap múlva azt ordítozta: feszítsd meg! s bosszúszomjasan kiséri vesztőhelyre az istenfiát ? Hogy lehet ez ? Ugy Atyámfiai ! hogy a nép átaljában véve jó ; de gyenge és határozatlan a jóban ; a lázitóknak (a kik rendesen bátrak és szájasok), nem tud ellenállani, ragad­tatja, sodortatja magát s még ellentmondani sem mer. így volt ez Krisztus idejében ; így van ez ma is, mert az emberi természet nem változik. És hogy ez nálatok is így van, ezt, fájdalom élő példák bizonyítják. Mert a gyülekezetnek az a mindennel elégedetlen, min­dig háborgó kisebb része, nemcsak a templomot nem látogatja, nemcsak egyházi adóját nem fizeti, vagy csak zúgolódva, késedelmesen és végrehajtást várva, de a presbyterium üdvös kezdeményezéseinek is ellene szegül s így az egyházalkotmány alapjait,a képviseletet, aláássa; vakmerő fellépéseivel nemcsak háborúságot szít, de si­kerül neki a jóra hajlandó többséget is megfélemlíteni s így a legüdvösebb határozatokat is meghiúsítani. így buktatták meg a heti vásárt, mely az iskolának évenként legalább ioo forintot jövedelmezett volna ; így buktat­ták meg az egyháznak szép jövedelmet adó virágzó takarékmagtárt ; így támasztottak elégületlenséget, há­borúságot, visszavonást, az egyház javára teljesített épít­kezések és javítások miatt, a melyeknek örülniök kellett volna. így hiúsították meg, nekem is nagy lelki fájda­mamra, az egyházi épületeknek, a püspöki látogatásra szándékolt rendbehozását, a melyre bizony szükség is lett volna! Mert lássátok Atyámfiai! a ti püspökötök örvend annak, ha gyülekezetei szívesen látják ; a ven­dég elébe pedig, a kit szívesen látnak, még az egyes háznép is tisztogatni, rendezkedni szokott; s a püspöki látogatások egyik haszna: hogy ilyenkor az éveken át elhanyagolt állapotok rendbe hozatnak, nem a látogatás napjára mutatóul, hanem az egyház javára, hogy el lehessen mondani: mindenek ékesen és jó rendben vannak. De a minek a külső rend és ékességnél még sok­kal jobban örülnék, ha ezek a visszavonások, a mai nappal és örökre megszűnnének közöttetek ! Ha a sere­gélyesi egyház régi rossz híre, hogy konok, engedet­len, hogy közötte egy lelkész sem tud békében maradni, ha — mondom — ez a régi rossz hír csak egy rossz; álomban látott mesévé változnék, s a belső békesség,, a lélek gyümölcseinek e legdrágábbika, állandó tulaj­donává válnék e gyülekezetnek. Ne essék nehezetekre, hogy ezeket beszélem : kötelességem azokról szólni — s vajha eszetekbe vennétek, melyek a ti békességetekre valók! Oh Atyámfiai! ha nem szeretnélek, ha-javato­kat nem kívánnám, nem beszélnék így; könnyebb volna nekem édes szavakat mondani s hízelegni a ti gyöngesé­geiteknek; de én azt nem akarom, sőt inkább imádkozni akarok érettetek, ha akarjátok veletek, a ti békessé­getekért !» (Folyt, köv.) Közli: Lévay Lajos. IRODALOM. ** Élővizek. Egyházi beszédek és agendafélék. Irta Jancsó Lajos maros-ujvári ev. ref. lelkész. A 185 lapra terjedő mű 21 ünnepi és közönséges alkalomra való pré­dikációt és 5 «agendafélét» tartalmaz. A beszédek közül négy Schwarz után van dolgozva, a többi eredeti. Addig is, míg bővebb ismertetésére sort keríthetnénk, megem­lítjük, hogy a munka ára 1 frt és kapható Kókai Lajos könyvkereskedésében Budapesten és szerzőnél Maros-Ujvártt. ** A pap, a nő és a győntatőszék cimű, angol­ból fordított, munkára bocsátott ki aláírási ívet Révész Mihály tiszaföldvári s. lelkész ki egyike a tanultabb és tehetségesebb fiatal egyházi íróinknak. A mű, mint címe is sejteti, a katholikus dogma egyik fattyuhajtásának ismertetését és bírálatát tartalmazza, azon evangeliumi komoly szellemben, mely az angol egyházi irókat jel­lemzi. Az eredeti mű 27 kiadást ért s 135 ezer pél­dányban látott napvilágot. Szerzője Chiniguy amerikai lelkész. Most, a mikor a clericalismus és ultramonta­nismus hydrája nálunk is felütötte fejét, actualis érdek­kel is bír a gyóntatószékek kinövéseinek ismertetése. Különösen a nőnevelés szent ügye az, mely a maitól eltérő felfogással bíráltatik meg a könyvben, mely ez oldalról is szőnyegen forgó fontos kérdést fejteget. A mű aláírási ára 1 frt, 10 példány után tisztelet példány küldetik. Az aláírási ívek szeptember 20-ig a fordító nevére Tiszaföldvárra küldendők. — Mai és következő számainkban mutatványt hozunk a munkából, melyre itt is felhívj uk olvasóink figyelmét. ** Képes olvasókönyv, az evang. népiskola II. és III. osztalya számára. Szerkesztették : Kapi Gyula, Bakó Samu és Papp József. Ára 32 kr. Mehner Vilmos ki­adása Budapesten. Előgyakorlatképen csoportosítva ismé­telteti az első osztályban tanult nyomtatott kis és nagy betűket (mért nem az írottakat is ?), mindegyik csoport alatt 3— 5 soros gyakorlatot olvastatván. Á tulajdon­képi olvasmányok első osztálya (túlnyomóan leírások) a ((természet és népélet»-ről szólnak, még pedig ősz­szel kezdve évszakok szerint; a 2-rész elbeszéléseket (bibliai, mese, monda), énekeket, imákat, gyermekjáté­kokat s talányokat közöl; függelékül rövid nyelvtani s helyesírási utasítások, mértékek s pénzek és az egyszer­egy fejezik be az olvasókönyvet. Az olvasmány-anyag általában kielégítően van megválogatva s rendezve, úgy

Next

/
Thumbnails
Contents