Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

s tanítóné kezdik meg: lesz is foganatja. Most azt hiszik : a templomban énekelni nem úrias, nem scbick ! Követi őket aztán a gazda ember lánya, felesége sib. Az imádságra nézve óhajtja, hogy azt a lelkészek maguk készítsék és összhangzó legyen prédikációjukkal. Bizony az elő- és utó-imádságok és a prédikáció összhangzata elengedhetetlen kellék ; de az össz hangzatot el lehet érni, hogy ha pl. Révész Bálint imádságaiból választjuk is ki prédikációinkhoz az imádságot! Imádságot írni nem mindenki tud, s én 14 év múlva is, mióta mint fungens pap nem szolgálok, úgy vagyok a R. B. imáinak hallasával, mint midőn áldásos permeteg hull az elepedt növényzetre. Kívánja szerzőnk a káté magyarázat fenntartását és nagy helyeken is, de nem kezdő tbeologusok által, a biblia-magyarázat gyakorlását; a házasulandók hirdetésének az éneklés utánra való hagyását, hogy a kultusz összhangját ne zavarja; a köznapi istenitiszteletek fenntartását, a hol szokásban van. Mind ezeket aláírjuk, azon figyelmeztetéssel, hogy a hol kevesen járnak is, nem kell eltörölni, mint fajdalom van reá nem egy példa. A sákramentumok, illetőleg az úrvacsora kiszolgáltatásánál az agendai beszédek megrövidítését, s a tiszántúli szokásnak, az agenda egy részének a szószékből való mondásának megszüntetését indítványozza. Törlendőnek tartja az Urvacsoraosztásnál (erdélyi szokás szerint) egyes szent irati helyek mondását is. Az esketésnel a közönség felállását, a confirmálásnál a confirmandusokkal való kézfogást helyesli. (Hát a hol 200 confirmálandó van egyszerre?) A temetésnél ellene van a sok harangozásnak, a halotti prédikációnak, búcsúztatónak, s leghelyesebbnek tartja az imádságot. «A halotti imádság nagyon jól készíthető úgy, hogy abban — és ezt hangsúlyozva óhajtja mondani — mindig Istenhez beszélvén elmondjuk az illetőnek élete főbb vonásait.)) De már ezt nem helyeslem! A halott feletti ima egyátalán nem életrajz. Olvastam, hallottam elég esetben ilyenforma imát; kinyomatva is van elég. Bizony sem a szertartást nem emeli, sem a buzgóságot, sem vigasztalást nem nyújt, hanem kifárasztja, a közönséget. És hadd mondjam el itt, a mit már egykor mondtam: «A hallotti prédikáció elhagyása kár... Hányan vannak, elfásult lelkek, kik felé se jőnek a templomnak ; de a temetésre elviszi őket a kíváncsiság, vagy a vérség, külső illem, és ilyenkor hánynak hathatna lelkére az a szöveg, melyet a lelkipásztor a bibliából reá olvas.» A mi ref. egyházunk hturgialis ügyét illeti, bizony ideje volna, ha a konvent a zsinat által e tekintetben reá bízott feladatát teljesítené. A 96—100. lapokon Hörk József igen érdekesen ismerteti «Az állam viszonyát az egyházhoz az északamerikai egyesült-államokban)) — Köstlin, Schaff és Thompson művei után. Ismertetésünk már is hosszúra nyúlván, elégnek tartjuk csak annyit mondani, hogy az Eszakatnerikai egyesült államok törvényhozásában, kormányában, egész szervezetében valóságos keresztyén szellem lüktet. Schaff az állam és egyház közötti viszonyt az unióban így jellemzi: «Szabad egyház a szabad államban, vagyi egy önmagát fenntartó, önkormányzattal biró keresztyénség, függetlenségi, de baráti viszonyban a polgári, az államkormányhoz.)) A no—130. lapokon Thúry Etele «Adatokat közöl a veszprémi ev. reform, egyházmegye történetéhez.)) A balatonhennyei-, köveskáli- s monoszlai ev. ref. egyházak történetére vonatkozó feljegyzések ezek e század elejéről, a közlő megjegyzéseivel kisérve. Inkább a ((Történelmi emlékek)) rovatába illő cikk. ' A ((Könyvismertetés)) című rovat alatt Pulszky Ágost, Fraknói Vilmos (fErdődi Bakócz Tamás életét)) ismerteti (132. stb. lap.) Találólag mondja, hogy mintaképe Bakócz az egyházi élet terén annak, a mik a polgári életben a condottierik voltak; alacsony állásból küzdve fel magát, minden tekintetben önző... Mátyás király terveit, a mennyire tőle telt, kijátszotta Beatrix kedveért; Beatrixot a legrútabb szentségtörő csalással feláldozta Ulászlónak, hogy nélkülözhetetlen államférfiúnak tartassék ; Magyarországot és a Jagellóház érdekeit elalkudni kész Miksa császárnak, hogy ennek támogatását nyerhesse ki a bíborra s a pápai székre, ugyan e célból egyenesen eladja magát Velenczének; politikai folytonos emelkedésének minden fokát az erkölcsi süllyedés egy-egy újabb tényével vásárolta meg. Magyarországon belül is csak oda terjed befolyása, hogy az országgyűlési törekvéseket és törvényeket kijátsza, de sem az állam pénzügyi, sem szervezeti, sem társadalmi felbomlását fel nem tartóztatja, maga pedig nem az egyház, vagy eszményi célok érdekében, hanem csaladalapítás kedvéért szertelenül gazdagodik. Kortársai és utódai hasonlók voltak s mentül inkább vergődtek politikai hatalomra, annál inkább vesztették erkölcsi befolyásukat, így elősegítve a reformatio diadalát. A 140 — 159. lapokon Kenessey Béla, a szerkesztő ismerteti Ziegler, liegnitzi prédikátor «Der alte Gott lebt noch» című munkáját, «A régi Isten él még!» cím alatt. E munka a harc és a béke szava. A harcé, mely az üres vallástalanság ellen küzd s a maga tudományos sikereire büszke nemzedéknek mint egyedüli urat az élő Istent hirdeti. A harc szava a vallásosság terén az emberi tekintélyek ellen. De egyszersmind a béke szava is azok számára, a kik komolyan keresik az Istent. E kettős célnak megfelelőleg a munka nyolc fejezetében az egy Istenről, az élő Isten tagadóiról, az Isten létének bizonyítékairól, a vallásos bizonyosságról, a megfeszített Krisztusról, a vallási kis- és nagykorúságról, a jövő életről és az ember belső eleséséről szól, bizonyítva : j «hogy a történelemben, a természetben, a társadalomban, a saját énünkben a régi Isten él és csüggedésre egy pillanatig sincs okunk.» Irodalmi szende rovat alatt (160 —168. lap.) a) a hazai irodalomból 32 (legtöbbnyire prot.) művet sorol fel és röviden ismertet Kenessey B.; b) 99 külföldi | munkának címét közli. A történelmi emlékek rovata alatt (a 178—203. lapo, kon) Zoványi Jenő «A magyarországi ifjak névsorát)) közli az «Ödera melletti frankfurti egyetemen.)) Ez az egyetem 1506—181 i-ig állott fenn, a midőn Boroszlóba tétetett át. Anyakönyveit a porosz állami levéltárban őrizik s ezeknek publikációiból irta ki Zoványi a magyarok (értve az erdélyieket is) névsorát. Összesen 650 nevet közöl, melyeket szóról szóra, betűről betűre irt ki. Nem ártott volna azonban, hogy ha az ilyen közlöttek mellé «Stephanus» Nincses (?), Kecskeméthi, zárjelbe utánna tette volna ((Kincses, Kecskeméti)) vagy a «Bathmari» után ((Szatmári)): mert bár az ilyeneket könnyen kiigazítja magától is az, ki a közlött nevek nagy részével itt vagy ott találkozott; de sok laikus, még sem tudja eltalálni. Ennek dacára Zoványi igen jó szolgálatot tett a jelzett névsor közlésével. ((Társulati élet» cím alatt «A prot. irodalmi társaság ügyrendét)) adja a szerkesztő'. Van itt szó az «egyháztörténeti emlékgyüjtő-, szerkesztő- és bíráló-, taggyüjtő és terjesztő s pénzügyi bizottságról és ezek tagjairól ; de a társulat választmányi tagjainak névsorát hiában keressük; pedig ezt sem lett volna fölösleges közleni.