Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

rodó arányát) fenyegetni látszik. Végre őszinte dicsé­rettel adózom annak a szép tulajdonságotoknak, hogy az egyház agg szolgáját ma is a régi megszokott tisz­teletben tartjátok, szeretve, tisztelve benne az ő érde­meit s elnézve az öregkor természetes erőtlenségeit. Még egyet szeretnék, ha egy kissé máskép volna, mint a hogy van : ha az egyházi és községi elöljáróság job­ban kezet fogva, egy akarattal, egy szívvel működnék a község és egyház javán, felvirágoztatásán. Nem mintha egyik vagy másik elöljáróság ellen e részben is valami panaszom volna — hiszen mindenik megteszi a maga kötelességét s egyik sem dolgozik a másik ellen; csak hogy hiányzik a szíves egyetértés a kettő között, mely ha meg volna, a legüdvösebb következményeket szül­hetné !» V. A Bián április 26-án tartott főpásztori beszéd : «Orömmel jöttem hozzátok, Atyámfiai! hogy mint gyülekezeteknek is — más harmadfél százzal együtt — lelkipásztora (nem főpásztora, mert főpásztorunk csak egy van, az Űr Jézus Krisztus), titeket szinről­szinre ismét láthassalak. Ismét, mert épen 20 esztendő­vel ezelőtt, iskolátokat már egyszer hivatalosan látogat­tam, akkori lelkipásztorotokkal, az egyház akkori elöl­járóival érintkeztem, s az akkor nagyon gyarló roskatag iskola megújításáról tanácskoztam, r.pen ekkor nagy költséggel újította meg — egy előbbi hibás építkezés­ből eredt romlás miatt — alapjában meghibbant templo­mát a gyülekezet; s ebből eredő, tán 20,000 frtnyi költsé­geit ki kelle kissé hevernie, mielőtt új iskola építésébe kezdhetett volna. De alig négy év multával 1874-ben már megvette az uraságtól a mostani iskola telkét; melyre aztán később 5000 frt költséggel épült a kornak megfelelő mai iskola és a régi: kisdedóvóvá alakíttatott át. íme, én is — 20 év időközzel megállva közöttetek, örömmel látom e haladást s remélem, megérem nem sokára azt is, hogy paplakotok is újra épülvén, öröm­mel mondhatom : a régiek elmultak, mindenek meg­újultak. De vájjon, ha mindenek megújultak, megújultak-e a szívek is ? Elismerem, hogy közöttetek, a külső meg­újulással egyidejűleg, sok részben a lelkiekben és erköl­csiekben is változás történt; de félek, hogy nem minden­ben jóra, és sok dolog, a mi újítás, nem javulás is egyszersmind. Mert vátoztak a ti szokásaitok és erköl­cseitek is tagadhatatlanul. Ennek legfőbb oka a község­beli lakosság arányaiban való nagy változás, a mely által egészen új elemek jöttek be, melyek által a község arculata megváltozott. Míg a reform, lakosság szapo­rodása nem nagy, bár az is örvendetes, a német, s egyszersmind katholikus lakosság a beköltözések által tetemesen szaporodott s nem mindenben a község elő­nyére és javára. Míg a törzslakosság leginkább a régiek földmívelési rendszerét tartotta meg, az új lakosság a szőlő művelésben való jártassága és ügyessége altal vagyonilag tetemesen gyarapodott, a régit túlszárnyalva. De azzal bejött egyszersmind a pincézés és a lakomázás, a vasárnap délutáni mulatozás, a korcsmai táncolások szokása, melyekben a magyar ifjak és leányok is mind több-több részt vesznek. Nagyon jó az új elemekkel való érintkezés; azoktól mindig lehet valami ujat tanulni; csakhogy az új nem mindig jó és egyszersmind s itt igazán áll az apostoli intés : mindeneket megpró­báljatok, a mi jó, azt megtartsátok. Ti is tanuljátok el a néme atyafiaktól a szorgalmat, az ügyességet, a gazdál­kodást, de ne tanuljátok el a vasárnap délutánozást késő éjszekáig, meg a korcsmai táncolást, a leányoknak szü­lői felügyelet nélkül, mert ezek nem jóra vezetnek. Örömmel látom, hallom, tapasztalom ellenben, hogy a vallásos és erkölcsi élet közöttetetek kedvezően virágzik. Templom látogatástok bizonyítja az Istenháza és igéje iránti buzgó szerelmeteket; az egyház épüle­tei újítására, fenrartására, bővítetésére fordított s 20 év alatt mintegy 40,000 frtra terjedő kiadások nem lankadó áldozatkészségeteket; anyakönyveitek tisztasága, az erköl­csi élet hanyatlás nélküli virágzását tanúsítják. Örvendetes tapasztalatok, de nem alkalmasok arra, hogy elbizakod­jatok, vagy dicsekedjetek velők. A ki áll, meglássa, hogy el ne essék. Vigyázzatok, hogy kísértetbe ne essetek. Rossz világ ez a mai ! A haladásnak, felvilágosodásnak, jól­létnek és kényelemnek annyi eszközeit nyújtja, hogy a gyarló ember könnyen elbizakodik bennök s erkölcsei hamar elsikamodnak. Folytonos éberségre és vigyázatra van szükségünk, hogy megállhassunk a kísértések ellen.» (Folyt, köv.) Közli: Lévay Lajos. RÉGISÉGEK. Szemelvények Szenczi Molnár Albert leve­lezési albumából. (Folytatás.) III. Kívánok Isten ő szent felségétől minden testi és lelki jóknak megadását kegyelmednek, mint szerelmes öcsémnek és annak felette minden jó akaróiddal egye­tembe. Továbbá mi magunk álapotja felől azt írhatom, hogy jó egészségben vagyunk minden atyafiakkal egve­tembenn. Ismét állapotunk felől bizonyára azt írhatom, a sok haborásúgnak miatta szintén meg szegénykedtünk, kiváltképen az apám, mert a sok hadakozó nép miatt szintén eluntuk a reájuk való költséget és a sok hor­dozkodást, egy helyről más helyre, falukról falukra. Én magam ál lap ot ja felől azt írhatom, hogy jó egészségben vagyok ,mind az én házastársammal egyetemben, a Fásang Gáspár leányával Katussal, ki néked mostan egy arany forintot küld. Ilona is, húgod egy keszkenőt küldött. Továbbá arra akarlak kérdenem írásomban, hogy mikor Heidelbergában laktál, küldöttéi volt egy levelet Máté deáktól, vörösmartoni fitól, én annak akkor is adtam volt egy forintot, hogy íelszolgáltassa, soha nem írtál felőle; nem tudom, ha megadták-e, avagy nem? Továbbá, hogyha mikor haza akarsz jönni, hát írd meg énnekem, ha szükség leszen tíz tallérig, avagy tíz aranyig tol­lalok megadásra, a jámbor atyafiak között. Megbocsásd, hogy keveset írtam, mert a levél vivőt nem késlelhettem. Isten tartson és adjon nagy jó egészséget, előmenetelt a tanulásban, én te szegény jó akaró atyád fia Molnár Benedek. írtam Szempczen Anno 1596. septimae apriü. Kívül: Ez levél adassék az én szerelmes öcsém­nek, Albertus Molnárnak, mostan Argentínában lakozónak tulajdon kezébe. IV. Szolgálatom ajánlásának utánna, Istentől kívánok kegyelmednek minden testi és lelki jóknak megadását. Továbbá szerelmes és bizodalmos uram s barátom, hogy kegyelmedet el nem felejtettem több dolgaim között megértheti kegyelmed a Tamás uram leveléből, mint forgattam az kegyelmed dolgát ezen mostani útamba, mely ha kegyelmednek tetszik, úgy vagyon, hogy a munka nagy, de mindaz által tisztességes és következendő

Next

/
Thumbnails
Contents