Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

dolgaidnak előmenetelére igen hasznos lészen, ha kegyelmed felveszi azt a munkát az pataki eollegaságot, mely nem csak mostan, de még ennek előtte is tisztességes hivatal volt. Azért én azt kegyelmedre hagyom, ha akaratja kegyelmednek, mihelyt ír kegyelmed, mindjárást kész költséggel értetik kegyelmedet, mind könyvek szerzésére és útainak elegendő véghez vitelére. Ennél én jobb állapotot kegyelmednek soha nem reménylek jövendőben, ha Magyarországnak szegény nyomorult állapotjában akar velünk együtt kegyelmed tűrne. Én talán vagy Szikszón a pusztában lakozom, ha Isten akarja, vagy Miskolczon ? még nem tudom. Voltam Szenczen a kegyelmed atyjánál Dominus Martinussal együtt. A kegyelmed atyja igen megvénhedett és majd meg is kezd világtalanodni és süketedni. A kegyelmed bátyja és huga egészségben vannak. Kegyelmednek egy öcscse Szepsiben a schólában lakik; jó ifjú legény. A dominus Thomas Eabricius levelére kegyelmed mentül hamarább lehet választ tegyen, hogy én is a kegyelmed felől mutatott praesesben ne frustraltassam. Isten tartson meg. Datae e Késmárk, 12. novembris, Anno 1597. Tuus Stephamis Nagy Tállyai. Utóirat. Az leveled bízd az uraimra, hogy alá küldjék ide, és addig légy veszteg Heidelbergában, míg új válasza lészen kegyelmednek. Kívül: Praeclaris virtutum dotibus adornato viro domino Alberto Szentino, alius Molnár etc. V. Gratiam et pacem a Deo patro per Dominum , Jesum Cristum praecat et sua officia humillime commendat. Hogy én kegyelmednek ily ritkán írjak oka mi légyen ? sok dolog volna azokat megírni. De főképpen a mi nyomorult országunknak sok változása és sok insége. Libere immár három egész esztendőben versengenek, most vagyon egy kevés békességünk, a frigy alatt mind törökkel hajdúsággal, kit engedjen Isten, hogy legyen állandó. Mindazonáltal az ekldésia állapot ja felől azt írhatom kegyelmednek, hogy a jó Isten e mi városunkba is hozta az ő szent igéjének nyilván való ptedikálását. Majd három esztendeje leszen 16. máj. mióta prédikátorunk és schola mesterünk vagyon. Petrus Taxonius esztendeig volt rector. lm ismét két esztendeje lészen, hogy Tamás Patkó somorjai, mesterünk, prédikátorunk pedig Martinus Hollósi mindaz óta fogva ; volt collégája esztendeig Michael Súri. De az ostya miatt nem állhatának meg, Komjáthira ment ismét prédikátorságra és ugyanott megházasult. Most Isten által minden íő helyeken, szabad (királyi) városokban, végvárakban, szabad a religio. Sopronban is vagyon, Pozsonyban is Zwingliánus prédikátor. Komáromban, Érsek-Újvárban, Somorjaban, Séllyén, minden falukon, városokon. De szűk volta vagyon a tanító rendnek és főképpen schólákban tanítóknak. A nálunk való mestert is Dominus Thomast és Joannes Samariait felbocsátnók, de nem találhatunk schola mestert. Szenczen sincsen. Dominum Joannest (Samarjai Jánost) kérik erősen, hogy még fel ne menne esztendeig, nálunk lenne a scholának gubernalásában. Az Domine Matheus S. pia memória elhagya bennünket. Jó vitézséget vitézkedett futását elvégezvén. A letett koronát megadta a Jézus Krisztus néki, akinek egész életében nagy hűséges és igaz szolgája vala. Csatári uram szempezi tanító, Petrus Taxoni Jókai prédikátor; itt nálunk házasult meg bizonyára jámbor nemből való leányt vett el, de nem becsüli meg, nem él oly tisztességesen vele, amint prédikátorhoz illendő volna. A magyar psalteriumban vagyon immár részünk, •érkezett ki benne. De minthogy a musica tudja kegyelmed még a magyaroknál nem felettébb vagyon ususban, a nótákat nehezen találják fel. Kérem én ezekért kegyelmedet, ha ottfen valami kötelessége még nincs kegyelmednek, jöjjön ki kegyelmed közinkben, szolgálj nemzetednek és hazádnak és szüleidnek is, ne nézzed az otthon való békességes állapotot. Bizonyára igen elpusztult földünk, országunk, de mindazonáltal az nagy vígasztalásunk és örömünk, hogy a menynyei kenyérrel éltet és táplál az irgalmas Isten bennünket, és a külső dologban is napról-napra öregbít és ismét újonnan épít ő felsége, búzával, borral jóval. Ez elmúlt idén is bőséggel látogatott ő felsége. A szegénység, ki a sok török, tatár, cserkesz és hajdú miatt elpusztult volt, naprólnapra igen épül, mert az egész Mátyás földet egyaránt forgatták, majd közel esztendeig. De az irgalmas Isten módot talál benne, elvivé rólunk. Magam állapotja felől is, hogy kevés beszéddel ne írjak, nem tűrhetem. Számláihatatlan sok károkat vallottam a hajdúk és Török jövetelekor, minden jószágom elveszett, valami a város kerítésén kívül volt; minden lábas marhám, ökreim, teheneim, juhaim és sertés marháim mind prédára keltek; jó lovaimat is elragadozták, csűreimet elégették, csak Isten győzné előszámlálni. Ezek után Isten oly csapást bocsáta reám véletlen a szél egyik csűröm kapuját reám szakasztá, ki miatt közel esztendeig feküdtem és mégis sántultam, mert a csipőmből a forgó csontot kiütötte és nem tudták helyére igazítani az tudatlan borbélyok. Akkor volt rajtunk a török, tatár, hajdú és nem hozathattam másunnét orvost magamnak. Ezek után az Úr gazda asszonyomat elválasztá tőlem, és magához vette; voltam özvegységben két esztendeig és 3 hónapig. Elunván a sok házi gondviselést most házasodtam meg. Az Úr mutatott egy szegény nyomorult özvegy asszonyt, kedvem szerint valót, a másikhoz hasonlót, ki legyen szent nevének tisztességére, lelkünknek üdvösségére és az ekklésiának épületére. Az leányaimnak kettejét immár elházasítottam. Az öregebbiket Komáromba adtam, jó renden való főembernek, a vitézlő Stephanus Mártonnak, másikat egy ifjú legénynek, ki velem lakik Patai János deáknak. Alföldi, dunamelléki. A magyar bibliának kinyomatása felől azt írhatom kegyelmednek, hogy immár ismét újonnan kinyomtatták Bártfán és el is végezték, de nem szinte oly kedvesen, mint a visolyi nyomtatás vala. A dictionarium, kit kegyelmed educalt, igen felette szűken érkezik hozzánk, én még egynél többet nem láttam benne, nem tudom hova oszlott el, hogy ily ritka? Bizonyára kedves volna ha kaphatnák. Most bővebben nem írhatok foglalatos dolgaim miatt, hanem mégis intem és kérem kegyelmedet, jöjjön meg kegyelmed e mi nyomorult földünkre, a kegyelmed hazájába, hol kegyelmed kedves dolgot cselekszik Istennek előtte, hogy szolgálhass szent nevének tisztességére, eklé'siájának épületére és atyádfiainak épületére és ugyan itten e mi városunkban kegyelmednek tisztességes helye, fizetése lenne, kin kegyelmed megelégedhetnék. Az Úristen szent fiának kedvéért, éltesse tartsa jó egészségben kegyelmedet és ő felsége jó egészségben láthassuk egymást. Dátum in civitate libera regiaque Tyrnavíensi, Die 6. martii, anno 1608. Vester Andreas Asztalos cívis tyrnaviensis manupropria.