Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

azért keresnem kell a mi egyházunkat. Keresem annak a nevét. Ugy hívjam-e, a mint egyesek ma is nevezni szeretik, «protestáns»-nak vagy «kálvinistának», vagy a mint a zsinati törvény kifejezi aevangeliom szerint reformált magyarországi keresztyén egyház»-nak, vagy a mint az országos törvény nevezi «helvét hitvallású < evangelikus»-nak, vagy úgy a mint ezekből némelyek tetszés szerint kombinálják. Tessék nekem kimutatni egyet a sok közül s én azt a magam részéről kötelező használatra elfogadom ; de egyszersmind meg szeretném követelni, hogy mindenki annak az egynek használatára köteleztessék. Határőr. TÁRCA. A zsidó nép őstörténetéről. (Folytatás.) Régi igazság, hogy az ős vallások központjai egyszersmind a népmondának is forrásai. A vallásos szertartások végrehajtásával foglalkozó, akár mely néven nevezendő papok vagy varázslók, mindig arra törekedtek, hogv azon hely, mely a vallásos szertartások központja volt, a szentség nyinbusával vétessék körül, mint olyan hely, hol az Isten a maga akaratát kijelenteni szokta, hol a jövendő titkait az ember megtudhatja és az Istennek szánt áldozatok meghallgattatásra találnak. E célból mondák képződtek ki, melyek szerint a népnek valamely őse azon helynek a szentségét már felismerte és az égi hatalmak utasítása szerint vallásos központtá felavatta. Ilyen vallásos központok voltak Palesztinában Hebron, Bersaba és Béthel is, melyek az elsőbbség felett egymással folytonos versengésben állottak. S minthogy mindezen központokon pátriarcháról szóló monda is képződött ki, nagyon természetes, hogy ezen pátriarchák is ellentétben állottak egymással. A három vallásos központ közül hihetőleg legrégibb volt Bersaba. E hely fekvésénél fogva nagyon alkalmas volt arra, hogy ilyen központtá avattassék fel. Palesztinának legdélibb részén feküdt, hol a filiszteusok és edomiták tartományai érintkeztek, s hol a beduinok által lakott arábiai pusztaság kezdődött. E hely fekvésénél fogva érintkezési központja volt a különböző néptörzseknek, s egyszersmind kiindulási és végpontja a karavánoknak. Itt minden utas menedéket találhatott a pusztában fenyegető veszélyek ellenében, vigasztalást, reményt a bekövetkezhető veszélyekkel szemben, vagy hálaáldozatot hozhatott az Isteneknek a kiállott veszélyek után. Erre utal nemcsak a város neve, hanem a Genesisnek azon elbeszélése is, hogy Ábrahám és a filiszteusok királya, Abimelek e helyen kölcsönös eskü altal szentesített szerződést kötöttek, hoe;y sem ők, sem utódaik nem fogják egymást bántani. Tehát szövetségváros volt, hol Ábrahám hét juhot ajándékoz Abimeleknek, Izsák pedig hét kutat ásatott, illetőleg jókarba helyezett. Bérsavának, mint vallásos központnak őskorára utal azon körülmény is, hogy ezen helynek pátriarchájáról, Izsákról alig van valami feljegyezve, úgy hogy ha a reá vonatkozó elbeszélések közül kiveszszük azon részleteket, melyek Ábrahám vagy Jakób történetével is összefüggésben állanak, Izsaknak nevén kívül alig marad fenn valami. Hogy micsoda kultus lehetett a bersabai, azt most már pontosan meghatározni nem lehet, mert az ó-testamentumban csak is Ámos próféta reflektál e kultusra, rövid homályos szavakban. O ugyanis, ki Bersabához közel feknő Thekoából valóVolt, munkájában az 5, 5. versben inti honfitársait, hogy a bálványimádásnak ezen helyét kerüljék. A 8, 13. 14-dik versekben pedig azt mondja : «azon napon — midőn Istennek Ítélete eljön — elepednek a szép leányok és az ifjak a szomjúság miatt, minthogy esküsznek Samariának bálványaira, s azt kiáltják: él a te Istened Dán! s éljen a Bersabába vezető út.» És a próféta az egyetlen, ki a Barsabában uralkodó kultusról tud valamit és ő egyszersmind az egyetlen a régebbi próféták közül, ki Izsákot — bizonyos tekintetben kárhoztatva — felemlíti, midőn a 7, 9. versekben így jósol: ((Izsáknak magaslatai puszták lesznek.» E nyilatkozatot a próféta akkor teszi, midőn Bethel főpapja a király parancsára megtiltja neki, hogy Izsák háza ellen beszéljen, azt mondván; ((próféta eredj el Juda földjére, ott egyél kenyeret és ott prófétálj.)) A főpap tehát a prófétát Juda országába utasítja, bizonyára azért, mert azt Izsák háza és Jákób szentsége elleni beszédeket örömmel hallgatják és a prófétát eltartják. Ezen megjegyzésekből következtetni lehet, hogy Ámos próféta idejében a bersabai kultus még megvolt, de már akkor hanyatló félben lehetett, mert Ámos után alig egy félszázaddal később élt próféták már csak Bethel ellen küzdenek, s Bersabát nem említik, sőt még csak olyan célzást sem hoznak beszédeikben, melyből sejteni lehetne, hogy ők Izsák pátriarchát és az ő személyéhez kapcsolt bersabai kultust ismerik. E hallgatás Ézsaiásnál nem feltűnő, mert ő jóslataiban nem szokott a hagyományra reflektálni és sem Ábrahámot sem Jákobot, mint pátriarchákat nem említi. De már az ő kortársa Mikeás, ki beszédeiben gyakran megemlékezik az ősidőkre vonatkozó hagyományokról, s jóslatait rendesen azon reménynyel zárja be, hogy a népre jobb jövő fog következni, mert Isten kegyelmes lesz Ábrahám és Jákób iránt, hogy ez a próféta Izsákról nem emlékezik meg, az már valóban feltűnő. A bersabai kultust illetőleg tehát csak hozzávetésekre vagyunk utalva. Az az Isten, ki ott tisztelet tárgya volt, hihetőleg Pachadnak félelem, rémület) neveztetett, legalább Genesis 31, 42. s következő verseiben, a Jákób és Lábán közt történt jelenet elbeszélésében, Izsák Istene Pachadnak mondatik. Minthogy Izsák nevének szószerinti jelentése: öröm, nevetés, tehát épen ellentéte Pachadnak, nagyon valószínű, hogy a bersabai kultus épen ezen ellentétre volt alapítva. A félelem a pusztától, s az öröm, ha az ember a pusztai veszélyes utazás után ismét lakott városba — Bersabába — érkezik, nagyon találóan van symbolizálva egy bosszúálló Isten és egy védő pátriarcha személyében. Az a szerep is, melyet a Genesis Izsáknak tulajdonít, egészen megfelel e felvételnek. Ugyan is a pusztai utazás veszélye leginkább a vízhiányban és a szomszéd népeknek (filiszteusok, edomiták és izmaeliták) rablótámadásaiban állott. Mindezek ellenében Izsák a monda által igen ügyesen kigondolt védő pátriarcha volt. A monda neki tulajdonítja azon érdemet, hogy hét kutat ásatott, melyek közül egyik épen Bersabában volt. Továbbá a Genesis szerint Izsák Izraelnek testvére, Ézsaunak vagy Edomnak pedig atyja volt és őt kiváltképen szerette. A filiszteusokkal baráti szövetséget kötött, s azt Abimelek királylyal együtt ünnepélyes eskü által megerősíttették. Az utazó tehát, ki Izsák istenét, a Pachadot imádta, jogosan táplálhatta magában azon reményt, hogy a pusztában a szomjúság vagy a rablótámadások ellen biztosítva leend.