Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

Hogy ez a bersabai kultus meddig állhatott fenn, pontosan meghatározni nem tudjuk ugyan, de következtetni lehet magának Bersabának későbbi történetéből. Ez a város a Józsua könyve szerint a Simeon törzséhez tartozott. Á Simeon törzse azonban, mely Juda törzsé vei szövetkezve íolytatott háborút Palesztina ős lakói ellen, nem sok idő múlva lelép a történelem szinteréről. Nem lehet tudni, hogy ez a törzs hova lett, vájjon valamely háborúban elpusztult-e, vagy pedig, mint i-ső Krónika 6, 4, 2. vers jelzi, önként kivándorolt? De annyi bizonyos, hogy helyét Juda törzse foglalta el, s Bersaba onnan kezdve, honnan már pontos históriai tudósításaink vannak, mindenütt úgy szerepel, mint Juda törzsének tulajdona. A politikai személyeknek változásaival azonban rendesen együtt jár a traditióknak, sőt kultusnak átalakítása is. Midőn pl. a mondák szerint az Istenek háborút folytatnak, ha a háború rosszul üt ki, azzal egyszersmind az Istenek is megsemmisülnek, s ha nem is röktön, de lassanként a régiek helyébe uj felfogás lép vagy lényegesen módosul a régi. Az eddigiekből gyanítani lehet, hogy a «Pachad» Isten és <dzsák» pátriarcha a régi simeoniták korából származnak, s ezek laikusának központját, Bersabát, nemcsak a simeoniták, hanem a filiszteusok, edomiták és izmaeliták is szent helyüknek tartották. Midőn azonban Bersaba Juda törzsének birtokába ment át, természetesen az ottani kultus tekintélye is csorbát szenvedett, s úgy Pachad, mint Izsák lassanként feledésbe mentek. De mint helyi kultus, és Izsák, mint helyi pátriarcha, továbbra is fennmaradtak, úgy hogy Árnos prófétának, ki Bersaba közelében Thekoában lakott, s mint pásztor ember bizonyosan Bersaba környékén is megfordul:, még volt tudomása e kultusról és küzdött is ellene. Az Izsák személyéhez kapcsolt bersabai kultus tehát lassanként háttérbe szorult, s helvet adott egy másiknak, mely az Ábrahám személyéhez volt kapcsolva, Hebron központtal. Ez természetesen csak úgy volt lehetséges, hogy a monda Ábrahámnak tulajdonitá mind azon előnyös tulajdonságokat, melyek Izsákot egy kultus főszemélyesítőjévé avatták fel, s ezt a műveletet oly következetességgel és oly mértékben hajtotta végre, hogy azon későbbi író, ki a Genesisben a pátriarchákra vonatkozó elbeszéléseket öszhangzásba hozni igyekezett, az Ábrah ám személye mellett Izsáktól nem tudott egyebet feljegyezni, mint a nevére vonatkozó utalásokat. Lássunk csak egy pár példát. A hebroni monda a bersabai kutak ásatását is Ábrahámnak tulajdonítja, s Izsáknak nem hagy fenn egyéb érdemet, minthogy a meglevő kutakat jó karba helyezte. Továbbá a Genesis elbeszéli, hogy Izsák felesége szépsége következtében csak nehezen szabadulhatott meg azon veszélytől, hogy Abimelek íiliszteus király háremébe ne vigyék. De ha Izsák felesége szép volt, az Ábrahám feleségének szépsége még feltűnőbb, úgy hogy szépsége folytán, nem egy jelentéktelen királynak, hanem a hatalmas egyiptomi birodalom királyának háremébe valósággal is felvétetett. Azon szövetséget, melyet Izsák a filiszteusok királyával köt, a hebroni monda Ábrahámnak tulajdonítja, s 26, 23. vers szerint Abimelek megesküszik Ábrahámnak, hogy ez a szövetség utódaikra is kötelező leend. Bersaba város a 26, 33. vers szerint Izsáktól nyerte nevét, ellenben 21, 31. vers szerint Ábrahám adja e nevet, azon eskü által szentesített szövetség emlékére, melyet Abimelekkel kötött. És így tovább, számtalan példát lehetne felhozni annak igazolására, hogy Izsák életének minden jelentőségteljesebb vonását az Ábrahámra vonatkozó mondakör felölelte. Csak épen Ézsau vagy Edom, kit pedig Izsák kiválóan szeretett, nincs semmiféle összeköttetésbe hozva Ábrahámmal, de ennek is az az oka, hogy azon időben, midőn az Ábrahámra vonatkozó mondakör felülkerekedett, Juda országa ellenséges viszonyban állott Edommal. (Folyt, köv.) Petri Elek. KÖNYVISMERTETÉS. Énekek-éneke. A nevezetesebb fordítások egybevetésével fordította, s bevezetéssel és magyarázattal ellátta Kecskeméthy István. Budapest, 1890. Bölcsészettudori értekezés. E cím alatt jelent meg néhány hóval ezelőtt egy exegetikai tanulmány, melynek ismertetése célja az alábbi soroknak. Tudományos theologiai irodalmunknak nagyon is kopár mezején örömmel kell üdvözölnünk minden kísérletet, mely hazai theol. irodalmunkat felvirágoztatni, gazdagítani van hivatva. A tudományos thelogiai irodalomban külföldi prot. testvéreinktől annyira elmaradtunk, hogy már nem is léphetünk fel Íróinkkal szemben olyan igénynyel, hogy valami eredetit, valami ujat nyújtsanak nekünk tanulmányaikban. Ha a külföldön már ismert és teljesen konstatált tények ismertetését tartalmazza is egy-egy magyar nyelven megjelent theol. tanulmány, azt is örömmel fogadnunk és méltányolnunk kell, mint a gazda hálás az isteni gondviselés iránt, midőn termékenyítő esőt bocsát a szárazság által letarolt mezejére. A fenntebbi cím alatt megjelent tanulmány azonban nem szorult kegyelemre, mert nemcsak theol. irodalmunk szegénysége folytán érdemel figyelmet, hanem tartalmánál, a részleteknek ügyes csoportosításánál és felfogásának sok tekintetben új, hogy ne mondjuk szokatlan voltánál fogva is méltó arra, hogy tüzetesebben foglalkozzunk vele, s szerzőnek előzetesen is köszönetet mondjunk érte, mert műve diszére válik hazai irodalmunknak. Kecskeméthy tanulmánya két főrészre osztható. Az i-ső főrészben értekezik az énekek-énekéről általában, isagogikai és kritikai szempontból. Részletesen szól 1., a munka nevéről; 2., tartalmáról; 3., alapgondolajáról; 4., nyelvezetéről; 5., szerkezetéről; 6., műalkatáról; 7., szerzőjéről és 8. keletkezési koráról. A 2. főrész pedig a szükséges magyarázatokkal ellátott műfordítást tartalmazza. Lássuk ezeket egyenként. A mit szerző az „énekek-éneke" elnevezésről mond, igen helyes. Valóban Károli keresve sem találhatott volna az eredeti felirat szószerinti fordításánál alkalmasabb kifejezést, mert ez elnevezés teljesen fedezi a héber sír has sirim fogalmát. Igen helyesen mondja szerző, hogy az elnevezés nem csak azt fejezi ki, hogy a legszebb ének, bár a héber valamely tárgynak vagy cselekvésnek a többiekhez viszonyított kiválóságát vagyis a fokozást a birtokviszonynak megfelelő status constructus által fejezi ki, hanem ezzel a tárgynak önmagában vett, absolut becsét, értékét, jelentőségét is hangsúlyozza. így az énekek-éneke nem csak azt jelenti, hogy ez a Salamon énekei közt a legszebb, hanem azt is, hogy ez egy igen szép ének. Szerző azon állítása ellen sem lehet semmi kifogásunk, hogy a felirat, mely magyar fordításában minden kételyt kizárólag Salamonnak tulajdonítja ez éneket, nem hiteles, nem a munka szerzőjétől származott, s magában véve nem is fejezi ki Salamon szerzőségét. Igaz, hogy a héber ^ szócska