Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

ben vakon vezettetni: ez az értelmi eltévelye­désnek oly szomorú tünete és saját anyagi érdeke felfogni nem tudásának olv szegénységi bizo­nyítványa, minőt a kálvinista papság eddig ta­pasztalt józanságáról feltételezni sem bírtam. Bizom is papságunk jobb szellemében, bizom abban, hogy ha nyomasztó szegénységének felzaklatott keserűségei egy pillanatra elvakítot­ták is elkínzott lelkét, nem sokára viszsza fog térni a közpapság bizalma félreismert igaz vezetői s érdeke hű őrei iránt, kiket most hirtelen való nagy busulásában és mély keserűségében ellen­ségeinek tekint. Mert jaj annak a társadalom­nak, melyben osztály-harc mérges kígyója ütötte fel fejét; mert a ki a mesterséggel szított harc­ból vereséggel jön ki, az rendesen a gyengébb fél szokott lenni. A kegyelem Istene világosítsa meg az ő elméjüket s fordítsa javukra az új esztendő jobb informatiója által a mult év bot­lásait ! Legyen korai az ő ébredésük és cse­kély az ő csalódásuk! A közpapok jelzett mozgalma közegyházi szempontból is kiváló figyelmet igénylő kérdés. Abban, hogy a református egyháznak Ill-ik és IV-ik osztályú papsága, tehát összesen mintegy 541 + 851 = 1392 lelkészi állomás nincs állás­szerűlég díjazva, sőt a IV-ik osztálybeliek való­sággal nyomorognak s hogy e nyomasztó helyzet immár tarthatatlan: ebben a közpapoknak tel­jesen igazuk van. Ezt az ügyet komolyan, behatólag és sürgősen kell rendezni, ha viszo­nyainkat elmérgesedni, egyházunkat belső bom­lásnak kitenni nem akarjuk. A zsinat teendői között ez a kérdés egyik legsürgősebb és leg­fontosabb. A közalap erősítésével törvényhozá­silag és jó móddal szervezni kell az egyetemes lelkészi-gyámintézetet, hogy a lelkész-özvegyek és árvák, hogy az elnyomorodott lelkészek tisztességes ellátásban részesülhessenek. A kerü­letek államsegélyének felemeltetésére minden erőt meg kell feszíteni és a segélyt kizárólag egyházi célokra fordítani stb. A mi minket illet, mi a nekünk adatott erő és tehetség mértéke szerint teljes erővel fogjuk jövőben is szolgálni anyaszentegyházunk jól felfogott érdekeit, jelszavunk: buzgó egy­háziasság, valódi függetlenség, tárgyilagos igaz­ság! Buzgó egyháziasság, mely soha sem téveszti szem elől, hogy az evangéliumi ker. egyháznak éltető lelke, legfőbb ereje az igaz és benső val­lásosság, melynek kezdő-, köz- és végpontja az Úr Jézus Krisztus. Valódi függetlenség, melyet nem feszélyeznek sem politikai párt­tekintetek, sem a divatba hozott egyházkerületi speciális érdekek, sem a particularis szempontok, melyeket mostanság még Laptársaink is annyira előtérbe állítanak. Mi nem vagyunk sem egy­házkerületi helyi lap, sem hivatalos közlöny, (hivatalos közleményeit azonban bármelyik prot. egyházi hatóságunknak: püspökeinknek, espere­seinknek, iskolai elöljáróságainknak, a mennyiben közérdekűek, továbbra is készséggel közre bocsát­juk) : hanem a művelt prot. közönség szogála­tában állva, a hazai protestantismus s közelebb­ről a magyar református anyaszentegyház ügyeit kívánjuk tehetségünk szerint előbbre vinni. És mindezt tenni kívánjuk az emberileg megköze­líthető tárgyilagosság, az objectív igazság hang­ján, a művelt közönséghez illő modorban. Teljes bizalommal fordulunk e célból olva­sóinkhoz és munkatársainkhoz, hathatós szel­lemi és erkölcsi támogatásukat kérve, mert egy ily Lapnak hivatása színvonalán való megtartása nem egy, nem is két-három ember erejét igényli, hanem az egész olvasó közönség támogatását követeli. Kérem is Lapunk minden barátját, hogy értesítéseivel, megjegyzéseivel, felszólalásaival, pártolók gyűjtésével előmozdítani szíveskedjék a szerkesztőségnek közönségünk minden jogos igénye kielégítésére irányzott őszinte törekvését. Adjon Isten boldog uj esztendőt! Budapest, 1890. január 1. Szőts Farkas. ISKOLAÜGY. Középiskoláink tanterve. Azon számos nagyfontosságú ügyek sorában, melyek a legközelebbi zsinatot foglalkoztatni fogják, bizonyára nem utolsó helyet lesz hivatva elfoglalni protestáns középiskoláink tantervének és szervezetének kérdése. Gymnasiumaink tantervét és szervezetét, valamint a bel­rendtartásukra vonatkozó szabályzatokat legutóbb, mint tudjuk, az 1881—iki debreceni zsinat s az 1884-iki egye­temes konvent állapította meg. Azóta e tanterv és szabály­zat irányadása szerint folyik iskoláink élete s változtatás vagy módosítás az akkori megállapodásokon, nem csak hogy nem történt, de ha jól tudjuk, még szóba sem került. Az állam vezetése alatti középiskolák akkori tan­tervét azóta félretették s helyette másikat készítettek, s általán azon iskolákban mind azelőtt, mind azóta a tanterv, tanítás és szervezet állandó tárgyát képezi a megvitatásnak. Nem lehet föltenni, hogy protestáns középiskoláink szervezetét és tantervét oly bevégzett tökéletességűnek tekintené valaki, hogy az minden további módosításnak vagy fejlődésnek még gondolatát is kizárja, s épen azért az általános oktatásügy szempontjából kívánatos, hogy a fölött a tanügyi világ ne térjen egy­szerűen napirendre, mint eddig tette; annál kevésbbé, minthogy középiskoláink már csak számuknál fogva is jelentékeny tényezői az országos közoktatásnak, tehát állapotuk és működésük nem lehet közönyös senki előtt, ki a közművelődés haladása iránt közelebbről érdeklődik. Most, midőn egyházunk körében a zsinati előkészületek mindinkább megindulnak, legfőbb ideje, hogy ha más

Next

/
Thumbnails
Contents