Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

kényszerül ünnepelni katonailag ? A különleges egyházi ünnepek közül melyik ületik meg hatóságilag hiva­talosan, a nagypéntek vagy a boldogasszony napok ? Melyik felekezetnek van jus patronatusa? Ha egyik vagy másik mágnásunk hitbizományi alakít, melyik felekezet confessiója szokott mint conditio sine qua non, korlá­tozó kikötményül az örökösödési jog mellé acclaval­tatni ? Melyik felekezetnek a másik kizárásával, van pri­vilégiuma bizonyos magasabb ordókhoz, érdemjelekhez ? Melyik felekezet püspökei kapnak pár évi hivatalosko­dás után belső titkos és melyiké a legkitűnőbb érdemek mellett is legfölebb egy kis királyi tanácsosságot ? Az u. n. közös és állami, elemi és felsőbb tanintézetek, közös és állami jellegük dacára, melyik felekezet bélye­gét hordják magukon, tanítóik és tanáraik melyik tem­plomba kötelesek a növendékeket elkísérni és melyikbe nem ? És a többi. — Vegye mindezeket ő eminentiája igazságos lélekkel ad eonsiderandum : és akkor bizony­nyal nem hagyja magát oly képtelen állításra, ragad­tatni, hogy a mai állapotok Magyarországon sokkal sérelmesebbek a katholikusokra, mint a protestánsokra. Hogy a (^protestánsok gravamenjei századok óta meg­szokott jajkiáltások)): bizony igaz, fájdalmasan igaz! De hát ki az oka e százados jajkiáltásoknak? Ok nél­kül ép eszű ember nem szokott jajgatni. Ha jajgat : bizonynyal fáj neki valami. És ki a hibás ? az-e, a kinek fáj, vagy aki a fájdalmat okozza ? Kérjük ő eminentiá­ját, ne gúnyolódjék a mi több százados, oly bámulatos hősi erővel, krisztusi türelemmel viselt szenvedéseink, keserű fajdalmaink felett. Méltóbb és nemesebb, a ma­gyar katholicismus első főpapjához inkább illő cseleke­det lesz s nemzetünk örök hálájára érdemesíti emlékét: ha torzsalkodás helyett békére, jogfosztogatás helyett jogtiszteletre, gyűlölködés helyett testvéri szeretetre inti a Krisztus nevében papjait, ha ő lesz a vallási béke apostola Magyarországon. (Vége köv.) TÁRCA. A zsidó nép őstörténetéről. A zsidó nép őstörténete a Mózes i. könyvében, az u. n. Genesisben van leirva. E könyvvel, mióta a biblia a tudományos kritikai vizsgolódás tárgyává téte­tett, igen sokat foglalkoztak, s bizonyára még nagyon sokat fognak foglalkozni. Azonban bármennyire szét­ágazók legyenek is még ez időszerint a Genesis kelet­kezési korára, szerkezetére stb. vonatkozó nézetek, any­nyit a tudományos kritika ma már megállapított, s a bibliával foglalkozó tudósok, mint kétségbe nem von­ható igazságot, egyetemesen elismerik, hogy a Genesis nem összefüggő egységes munka, nem egy ember által Íratott, hanem régebbi, rokon tárgyú ősiratoknak ösz­szetétele és feldolgozása, mely ősiratok a Genesis egyes elbeszéléseiben még ma is világosan felismerhetők. Ezen ősiratoknak külön választásával a legtehetségesebb irás­magyarázók már régóta foglalkoznak, a rendelkezésre alió históriai és geográfiái adatok segítségével nagy szor­galommal igyekeznek az egyes részleteket így vagy amúgy csoportosítani, de őszintén be kell vallanunk, hogy fáradozásaik mind eddig nem vezettek kielégítő eredményre, s még most is nyilt kérdésnek tekinthető, hogy a Genesis micsoda ősiratokból, mikor, hogyan és mi célból állíttatott össze? A Genesis előállására vonatkozó különböző kriti­kai vizsgálódásoknak általában egy közös hibájuk van, a mi nézetünk szerint a legfőbb oka az eddigi tanul­mányok sikertelenségének, hogy nem méltatták kellő figyelemre azon kérdést: vájjon az elveszett ősi iratok, melyek a jelenlegi szövegnek alapját képezik, egymás­sal öszhangzásban állottak-e vagy pedig tendentiosus iratok valának, melyek eredetileg egymással szemben ellentétes álláspontot foglaltak el és csak később, a politikai háttérrel biró nagy vallásos küzdelem lezajlása után egyesíttettek egy külsőleg összefüggő egészszé ? E kérdés feltevésének jogosultságát nagyon fontos his­tóriai tények igazoljak. A zsidó nép, a mi idő számításunk előtt több, mint ezer évvel, nem csak pártokra volt szakadva, mint rendesen minden nép, hanem 10 — 12 önálló, egymástól teljesen független törzsre vagy kantonra volt oszolva a mely törzsek egymással igen gyakran ellenséges lábon állottak. Ezen törzsek vagy kantonok először Saul, majd még inkább Dávid és Salamon alatt egy egységes mo­narchiává egyesültek ugyan, de nem sok időre, mert már Salamon halála után, tehát az egyesülés után mint­egy 100 év múlva, az egységes birodalom szétszakadt, s két királysággá alakult, melyek egymással véres har­cokat folytattak. A Genesis, a mint egyes elejtett nyi­latkozataiból világosan lehet látni (36, 11.), a királyság behozatala után Íratott, tehát szerzője vagy szerkesz­tője már ismerte a zsidó nép monarchikus szervezetét. Minthogy pedig a monarchikus kor, mely körülbelől harmadfélszázadig tartott, kevés kivétellel Izrael és Juda országa közötti véres harcokkal volt tele: nagyon való­színű, hogy a Genesis alapját képező ősiratok is ezen ellenségeskedések kifolyásai valának. Mindkét ország s minden párt a maga létének és álláspontjának jogosult­ságát a nép emlékezetében élő traditiók és mondák ilyen vagy amolyan irányú feldolgozása által igyekezett kimutatni, tehát azon ős iratok határozottan tendentiosus iratok lehettek. A traditiónak és mondáknak ellentétes irányú kiszinezései különösen felismerhetők Ábrahám, Izsák és Jákób történetében. Ennek kimutatása képezi e rövid tanulmány célját. * * * Minden népnek történetében találkozunk bizonyos alapgondolatokkal, eszmékkel, melyek míg egyfelől azon nép egész történetének fundamentumát képezik, addig más felől jövő feladatait, törekvéseinek célját is kije­lölik. Ez alapgondolatok és eszmék leginkább a mon­dák csudaszerű eseményeiben tükröződnek vissza. Kü­lönösen a nép eredetére vonatkozó mondák azok, me­lyek legvilágosabban megismertetik velünk azon eszmé­ket és ideálokat, melyek a jelenkor irányzatának és törekvéseinek megfelelnek, s melyek a nép múltját, eredetét a költői fantázia ragyogó színponpájával ékesí­tik fel. Ezek a mondák megvilágosítják az őskor ho­mályát és tájékoztató világosságot vetnek, azon korra a melyben keletkeztek vagy irásba foglaltattak. Ez áll a zsidó népről és a zsidó nép őseire vonatkozó hagyomá­nyokról is. Az Ábrahán, Izsák és jákób történetére vonatkozó monda'szerű elbeszélések bepillantást enged­nek azon korba, melyben ezek összegyűjtettek. Igaz ugyan, hogy ezen elbeszéléseknek kritikai boncolgatása ledönti azon illúziót, mintha a 4 ezer évvel ezelőtt tör­tént dolgokat az igazságnak megfelelőleg megismerhet­nők azokból, mintha az elbeszélt dolgok mind úgy történtek volna, a mint előadatnak, de azért ezen monda­szerű elbeszélések még • is tanulságosak, mert meg­világosítják előttünk azon viszonyokat, melyek közt lassanként kiképződtek, tájékoztatnak azon tendentiák felől, melyeknek érdekében irásba foglaltattak. Már

Next

/
Thumbnails
Contents