Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

pedig a viszonyoknak helyes ismerete többet ér minden illúziónál. Hogy e kérdéses tárgyban eligazodhassunk s kitűzött célunkat megközelíthessük, mindenek előtt a zsidó nép három törzsatyjának neveivel kell foglalkoznunk. A ki az ó-testamentumi elbeszélésekkel tüzetesebben foglalkozik, mindenesetre feltűnőnek fogja találni, hogy Ábrahám, Izsák és Jákób nevei a bibliában magukban állanak. Jóllehet a biblia évezredeknek történetét adja elő és ezerekre menő históriai személyek neveit sorolja fel, e neveket más emberekről sehol sem használja. Az igaz, hogy Jákób fiai, továbbá Mózes és Áron nevei is magukban állanak, s e neveken mások az ó-testamentumban nem említtetnek, mindazáltal ezen feltűnő eset rendesen csak olyan személyeknél fordul elő, kiknek élete mondaszerű elemekkel van felékesítve. Ebben találhatjuk magyarázatát annak, hogy az ótestamentum az Ábrahám, Izsák és Jákób neveit mások jelölésére nem használja. Ezen patriarchák élete mondaszerű elemekkel van fel vegyítve, s mint sokan állítják, egészen mystikus alakok, a minthogy Goldzieher, hazánk egyik első rangú orientalistája : «Der Mythos bei den Hebraern» cimű figyelemreméltó munkájában a zsidó nép őstörténetének sok más kimagasló alakját egyenesen napimádással hozza kapcsolatba. Az „Abrarn" névnek igen találó jelentése van, mert annyit jelent, mint ősatya vagy törzsatya, mely j név egy patriarchára, egy nép törzsatyjára valóban jól illik. De a Genesis szerint Jáhvé egy másik, az előbbivel rokon hangzású nevet is adott neki : „Ábrahám" nevet és pedig azon világosan kifejezett okból, hogy ő sok népnek az atyja leend és e jelentés a szónál etymologice valóban ki is magyarázható. Azonban mindenki természetesnek fogja találni, hogy egy újszülött gyermek törzsatyának vagy sok népek atyjának alig nevezhető azon célzattal, hogy a gyermek nevének megfelelő hivatást fog betölteni. Mert hiszen nem csak a születés után közvetlenül, hanem később az emberi élet folyamában sem lehet természetes uton senkiről feltenni azt, hogy az ő utódai nagy népet fognak alkotni. Ábrahámnál pedig ezt annyival kevésbbé lehet feltenni, mivel a Genesis előadása szerint, még halála után 150 év múlva unokája Jákób is csak 70 családtaggal ment le Egyiptomba. Tekintetbe véve tehát egyfelől a most említett körülményt, másfelől pedig azt, hogy az Ábrahám név az egész ó-testamentumban más ember jelölésére nem használtatik: igen valószínű, hogy a patriarcha, ha históriai személy volt is, életében ezt a nevet nem használhatta. A mi az Izsák, vagy sajátképen Jiszkák nevét illeti, ez magában véve már nem olyan feltűnő, mint az Ábrahámé, de az ó-testamentumban másról ez sem használtatik. E név nem is olyan jelentőségteljes, mint az Ábrahám neve, s minthogy sokkal valószínűbb, hogy egy historiailag kimagasló embernek jelentéktelen neve van, mint az, hogy egy nagy embernek megfelelő jelentőségűneve legyen: ennélfogva az «Izsák» névben, hogy azt egy patriarcha használta, mihelyt más különben históriai léte kétségen felül áll, semmi okunk sem lehet kételkedni. Annál feltűnőbb azonban, hogy a Genesis ismételten, mindenféle módon arra törekszik, hogy ezen névnek jelentőségét kiemelje. Szószerint e név azt jelenti, hogy ntvet, örül, tréfál. Hogy egy gyermeknek ilyen nevet adnak, abban semmi különöst nem találhatunk, hiszen más népeknél is, de különösen a zsidóknál úgy a férfi, mint a női nevek bizonyos fogalmak jelölésére is használtatnak. A Genesis azonban sok oly elbeszélést közöl, melyeknek egyenesen az a céljuk, hogy ezt a különös nevet indokolják. így a 17, 17. s köv. versek szerint, Isten megjelenti Ábrahámnak, hogy fia lesz, s midőn Ábrahám ezen «nevet», az Isten megparancsolja, hogy fiát Izsáknak nevezze. Továbbá 18, ro. s köv. versekben elbeszéli, hogy a midőn a vendégek egyike ismétli a fennebbi isteni Ígéretet, Sára a sátor ajtajában ((nevetett.)) A 21, 1 —10. versek elbeszélése szerint Sárának a megjósolt időig csakugyan fia született, s a gyermeket Izsáknak nevezték el, mire Sára ezt a megjegyzést tette «nevetést szerzett az Isten nekem, a ki hallja nevetni, örülni fog felettem». Sőt ezen direkt utalásokhoz még más szójátékokat is csatol, melyek Izsákot a nevetéssel, játszással valamiféle összeköttetésbe hozzák, így pl. midőn Sára féltékenykedve látja, hogy Izmael — Hágát" fia — nevet és játszik, azt mondja, hogy ez csak az ő fiát illeti. Továbbá Genesis 26, 8. verse szerint, a filiszteusok királya Abimeiek Gerárban észre veszi, hogy Izsák nevet és feleségével Rebekával játszadozik. Ha most már meggondoljuk, hogy a Genesis máskülönben Izsák élettörténetének elbeszélésében milyen szűkmarkú, hogy Ábrahám és Jákób mellett, a nevére vonatkozó utalásokon kívül, róla alig jegyez fel valamit : azt kell állítanunk, hogy Izsákot felemlíteni sem lett volna érdemes, ha csak ez a név valami különösebb vallásos és politikai háttérrel nem bir. Legfeltűnőbb azonban a Jákób neve. Ha az Ábrahám nevét gyanúsnak találtuk, mert kizárólag egy patriarcha jelölésére használtatik, ki a hagyomány szerint a név szószerinti jelentésének megfelelő hivatással birt : úgy a Jákób nevét még inkább olyannak tarthatjuk, tekintve rossz értelmű jelentését. Jákób annyit jelent, mint hazug, csaló, a ki cselt vet egy másik ellen — sarkát tartja kezében — hogy megbuktassa őt. A névnek ezen jelentése van indokolva Genesis 25, 26. versében, valamint 27, 36. versben is, midőn így kiált fel Ézsau : «helyesen nevezték őt Jákobnak, mert már kétszer csalt meg engemet.)) Ilyen rosszértelmű nevet adhatnak ugyan véletlenségből az embernek, de épen itt, a körülményeket tekintetbe véve, más oka lehetett e névadásnak. Ha Jákób semmi olyat nem tett volna, a mi őt erkölcsileg megbélyegzi, úgy minden bizonynyal csak a véletlen játékának lehetne betudni e névadást. De a Genesis előadása szerint sok olyan dolog fordult elő Jákób életében, a mi őt e névre teljesen méltóvá tette. És ebből világosan kitűnik a névadás célzatossága. E felvételt igazolja azon körülmény is, hogy Jákób a Genesisben Izraelnek is neveztetik, mely névnek dicsőítő jelentése van. Midőn a Genesis Jákobot Izraelnek vagy Isten győztesének nevezi, félreismerhetlen azon tendentiája, hogy e magasztaló név altal a másik gyalázó nevet hattérbe szorítsa, elfeledtesse, kétízben is, a Genesis 32, 28. és 35, 10. versben, hangsúlyozván, hogv «a te neved ne neveztessék Jákobnak.» Az Izrael név azonban nem csak jelentésére, hanem hangzására nézve is annyira különbözik a Jákób névtől, hogy ezen névváltoztatást egyáltalában nem lehet az Ábrahám nevével párhuzamba állítani. Míg a Genesis az Ábrám nevet Ábrahámmá történt megváltoztatása után végképen elhagyja és többé nem használja : addig Jákobnál a névcserét nem veszi figyelembe, s bár Jákobra vonatkozólag a névváltoztatás sokkal fontosabb, azután is töbször használja a nevet, dacára a fennebb említett kétszeri intésnek. Sőt a 46, 2. versében egyenesen Isten szájába adja a feltűnően hangsúlyozott «jákób, Jákób» megszólítást az Izrael helyett. Látni való az eddigiekből, hogy a patriarcháknak