Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

lelkesültségre hangolnának s tettekre buzdítanának. És ezekről szclva igazán csodálatos, miképen Írhatott szerző oly szép verses imát március 15-re, melyben a legfenségesebb eszmék Isten és haza lelkesítik olyan erős költői szólamban, mely becsületére válnék bárkinek is. Elbeszélő költeményei közül kiemelendő «Patóczy Zsófia» a női szerető s feláldozó ügyes rajzával. «Jezabel» szintén erős alkotás s mint bibliai költemény kitűnő, de a kezdet és vég eldalolható részleteivel sehogy sem mérkőzik a középső, hol ingadozás, bizonytalanság, nyelvbeli bágyadtság észlelhető. «Julia» megkapó költői beszély, mely az erős ellentét heves küzdelem, teljesen indokolt lelki állapot és megrendítő befejezés miatt e nemű költeményeink jobbjai között foglalhat helyett. Kár hogy a színezés sokhelyt túl erős. Regéi, legendája kísérletek, sőt ez utóbbiról jobb nem is szólni. A tartalom és műfaj változatosságának sokféleségének feltüntetése után szólni kell még a külformáról. E tekintetben azonban bírálatom csak részben lehet dicsérő, mert lapozgatva e kötetben még sok helyt találunk gyönge nyelvkezelést; ugyanis: homályt a képek kifejezéseiben, szabálytalanságot a mondatszerkezetnél, gyarlóságot a rythmus és rímelésben. De tagadhatatlan vannak aztán helyei, melyekben a valódi költői erő, színpompa, ragyogó képek, lüktető rythmus, csengő rímelés bájjal nyilatkoznak s elárulják, hogy szerző hívatott kezelője a lantnak s játszik annak húrjain. S. Szabó József irodalmi föllépése nagyon jogosult. Nem sokat adott; de ezekből is kitűnnek költészetének erényei és hibái. Erényei: a derült világ nézlet, vallásos hang, széles eszmekör, a festői elem, a hangulat és eiőadas nemessége és tisztasága. Hibái: itt ott érzelgőség, bizonytalanság, erőlködés a szárnyalásban, gyakorlathiány a nyelvkezelésben, s nem kellő erős önbírálat. Ez ismertetés talán szigorú is, e füzet azonban kiállja az erős kritikát is. Szuhay Benedek, es'. ref. lelkész. BELFOLD. Püspöki látogatás a vértesaljai egyházmegyében. (Folytatás.) Május 12-én, hétfőn, 9 órakor vette kezdetét az istenitisztelet, melyre különösen a helybeli úrhölgyek rendkívül nagy számmal jelentek meg. Püspök úr itt is örömét fejezvén ki előbb, hogy szinről-szinre láthatja a gyülekezetet, némi történelmi visszapillantást vet annak viszontagságos múltjára, a 17. és 18—ik századra, mely a lángoló buzgóság és szívós kitartás százada volt. Fájdalom — úgymond — «ez a mostani 19—ik század, a szabadság és haladás, a felvilágosodás és türelem e százada — a mit tagadni nem lehet: a vallási közönynek, hogy ne mondjam : az elvallástalanodásnak,*de bizonyára az egyháziatlanodásnak a százada egyszersmind. Tudom én azt — folytatja, hogy mi ma is büszkék vagyunk protestáns nevünkre s azt semmiért sem hagynók kisebbíttetni. «Én református vagyok» — ezt époly büszkén ejtjük ki, mint ezt: «én magyar vagyok»; büszkék vagyunk prot. szabadságunkra és mégis, ez a buzgó reformátusság mégsem az, mint a minő csak apáink és nagyapáink idejében volt. Megvan még fénye, de melegéből sokat vesztett; sőt azt is mondhatnám, meg van a füstje, de lángja ellobogott.)) Figyelmezteti a gyülekezetet e sajnos jelenség káros következményeire s végül a gyermekek iskoláztatása iránti kötelesség buzgóbb teljesítésére. Az iskolák különben, mint erről az istenitisztelet után tartott vizsgálat alkalmával magának püspök úrnak is alkalma volt meggyőződni, az oktatás tekintetében nem sok kívánni valót hagynak fenn; de kifogás alá esnek annyiban, hogy túlnépesek, s így egy negyedik tanteremre és tanítói állomásra volna még szükség, jelen volt az iskolák látogatásánál Fejérmegye királyi tanfelügyelője, gróf Festetics Bennó úr is, a kinek e szerint ismételve nyílt alkalma püspök úrral találkozhatni és értekezni a tanügyi állapotok javításáról. A presbyteriumban örömmel vette püspök úr tudomásul, hogy a helybeli közbirtokosság a regále megváltási összegnek ez időszerinti esedékes kamatját az iskola javára ajánlotta fel. De e mellett szükséges volna valami maradandó alapot is létesíteni az állam által kifizetendő regále-váltsági összegekből — úgymond a püspök úr — hogy ekkép örök időre biztosítva lenne az egyházak fennállása. Mert ilyen alapok hiányában sok egyházunk jövője elé csak a legnagyobb aggodalommal nézhetünk. Az egyház anyagi ügyeit különben rendben találta s megdicsérte az egyház gondnokait, névszerint Halász Károly főgondnokot, ki 17 év óta, s selmeczi Kovács József algondnokot, ki 24 év óta kezeli az egyház anyagi ügyeit. Déli 1 órakor a nagy vendéglőben társas ebéd volt, melyen mintegy 90-en vettek részt a mezőváros és környéke intelligentiájából, de szép számmal volt ott képviselve a földmívelő polgárság is. Décsey Lajos kir. tanácsos és Forgács Endre lelkész püspök úrra, Karancsi Dániel püspök úr nejére, Fodor Ferencz róm. kath. plébános püspök úr 84 éves édes anyjára mondottak szép felköszöntőket, melyekre aztán püspök úr nyomban megadta a találó és nagy élvezettel hallgatott válaszokat, egészen elérzékenyülvén, midőn a szivének annyira kedves öreg édes anyjáról s nejéről szólott. Felköszöntőket mondottak még a többek közt : Décsey Szilády Áronra, Karancsy Décseyre, Forgács az egyházmegye esperesére s főjegyzőjére, és Halász Károly egyházi főgondnokra. Püspök úr gróf Festetics tanfelügyelő urat köszönté fel, gondjaiba ajánlva az egyházmegye területén levő ref. felekezeti iskolákat, mire a tanfelügyelő úr, bár szónokolni nem szokott, talpraesett beszéddel válaszolt. Vége-hossza nem lett volna a felköszöntőknek, ha püspök urat a délutánra kitűzött teendője el nem szólítja a kedélyes társaság köréből. Egy 250 lélekből álló leány-gyülekezet, az alig fél órányira levő Sárszentmiklós reform, vallású lakossága várt főpásztorára, a ki mint jó pásztor, örömmel sietett fölkeresni e kisded nyájat is, a melynek élén szintén e nyájhoz tartozó községi jegyző, Szabó Sándor fogadta püspök urat szépen elmondott üdvözlő beszéddel. A kisebbszerű, iskolai helyiség nem lévén képes befogadni a nagy számmal összesereglett híveket, a megható istenitisztelet az udvaron, az Isten szabad ege alatt ment végbe. Az evangyéliumi jó pásztor példázatából kiindulva szólt püspök úr a kisded nyájhoz, mondván a többek közt : «Orültök-e nekem, nem tudom, de én örülök, hogy titeket megtaláltalak s láthatlak szinről-szinre. Ti itt a templomtól távol, az istenitiszteleten ritkán vehettek részt. De legyen nektek most templom ez az iskolaház, a melyben a ti gyermekeitek oktatást nyernek. De ha munkátok engedi látogassatok el azért, mikor tehetitek, az Isten tiszteletére