Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

római katholikus vallás folytonosan Ecuador köztársaság vallása leend. Következőleg az egyház által kárhoztatott minden más társaság és kultusz a köztársaságban nem fog megtöretni.» Mikor a kultuszok szabadsága ki lett hirdetve Mexicóban az 1856. december 15-diki encyklika kijelenté a világnak : «hogy ez utálatos merénylet arra való, hogy megrontsa a népeket és gyökerestől kiirtsa a szent vallást.)) Bizonyos, hogy a protestáns államokban és azokban hol a modern szabadság már behatolt az erkölcsökbe, a katholikusok tettetik vagy tagadják e türelmetlenség dogmáját, de ha urakká lesznek alkalmazzák azt. Egyike a Vatikán legkedveltebb Íróinak Louis Veuillot egész cynismussal kimondta: «Mikor a protestánsok vannak többségben mi is követeljük a vallás szabadságot, mert ez az ő elvök, ha pedig mi vagyunk többségben akkor megtagadjuk azt, mert ez meg a mi elvünk.» Tocqueville a vallás befolyásáról beszélvén az Egyesült-Államokban ezt mondja : «a keresztyénségben sót magában a katholicismusban sincs semmi olyan a mi ellenkeznék a deniokratai társadalom szellemével, több dolog pedig ennek nagyon is kedvező.» Nagyon igaz, csakhogy nem kell összezavarni a katholicismust és a keresztyénséget. A keresztyénség eredetére és lényegére nézve teljesen democraticus vallás és bizonyára nagyon kedvező a demokratia fentartására. Láttuk, hogy Hollandiában és az Egyesült-Államokban hogyan alapítá és tartá fen a köztársaságot és szabadságot. De a katholicismus mint a theokratikus autokratia bevégzett mintája II. Fülöp és XIV. Lajos despotistnusának volt sugallója, leverte és elvesztette a francia forradalmat és annak vívmányait és ma újra szövetkezik az aristokraciával, hogy visszaállítsa Franciaországban az ancien régimét. Mondjuk ki e tanulmány végeredményeként, hogy: egy kultusz, mely egy emberi teremtménynek a csalódhatlanság hallatlan kiváltságát adja, mely magát az evangeliommal ellenkező babonák és szertartásokkal túlterhelte, mely oly távol van a Krisztus tanításától, mint a sötétség a világosságtól és a mely különösen kárhoztatja a modern szabadságot, főként pedig a lelkiismeret szabadságát, egy ily kultusz a jövő civilisált népeinek vallása soha nem lehet. Baksay László. KÖNYVISMERTETÉS. Ifjúkorom emlékei. Költemények irta S. Szabó József. Karczag., Szödi S. könyvnyomdája 18 yo. Ara 1 frt. Lelki örömmel nyitottam föl e könyvet és íme előttem állt a rokonszenves ifjú minden szépért hevülő lelkének gondolataival nemesen dobogó szivének érzelmeivel. Vágyik a boldogságra. De az élet, ezerféle bajaival, minduntalan akadályozza. Ez akadályokkal való folytonos küzdés azonban csak fokozza lelki erejét, nemesíti szívét s megacélozza testének rugékonyságát. Boldog örömmel építi fel képzeletben az egyszerű családi hajlékot, mígnem a sors kíméletlenül lerombolja. Eszményi célokért is küzd. Dalol bánatról, fájdalomról; kétségbe azonban nem esik soha, sőt jóizű humorral tréfál, nevettet ; s így inkább a megelégedés dalnoka. Szívével, szerelmével nem sokat törődik, csak ábránd, merengés még nála ez isteni érzelem; mintha gondolná, hogy a kitűzött cél messze még! Gyönyörrel mulat a természet fenséges képein, Istent érzi, sejti mindenütt; elringatja lelkét a falusi csendes idylli boldogság. Mond népregét s bemutatja tréfás ötletekkel a modern gavallért, Titán Laczi hasonmását. Lelkesül és lelkesít a szabadság fenséges eszméje iránt. Megszólaltatja az idegen költőket. A biblia örökszép tárgyai, a hazai történet szintén lekötik figyelmét, s változatos formában ad bibliai költeményt s balladát. Költészetének alapgondolatát azon négy sorban találjuk fel, mely a világ sok panasza, keserűsége, a boldog és fényes mult emlegetése után megnyugtatásul így hangzik : cKishitűség mind e lárma, A küzdésnek megvan ára. Csak az a baj : elhagy könnyen Önbizalmunk munka közben!* E gyönyörű alapgondolat igen illik a költőhöz, de még jobban a paphoz, ki Tompa szavaival: <Lant és biblia — e két szent barát Karján ringatja boldogan magát.» E rövid és általános ismertetésből láthatjuk, hogy Szabó József egy oly költői egyéniség, ki a költészet minden faját műveli. Könyvéből lehet hitet, reményt és szeretetet meríteni. Világnézlete derült, kedélyhangulata víg, erkölcsi érzéke tiszta, eszmeköre tág, izlése iskolázott. Költői jelességei, hibái ugyanazon egy forrásból származnak. Könnyen ír; de legtöbb költeményéből hiányzik a biztosság és mélység. Egy tetszetős gondolatra felhangolja lantjának húrjait, de a felhangoltság olykor nem tart, nem feszül növekedő arányban a költemény folytán; itt-ott lazább pillanat áll be, melyet aztán nincs türelme úgy tölteni ki, hogy észre ne lehessen venni a lankadást. Sokszor nem állhat ellen egy ragyogó képnek, egy elmés gondolatnak, egy csengő nyelvalaknak; de még nem tudja megítélni: vájjon ezek oda tartoznak-e szorosan ? Kitér a célhoz siető egyenes útról, hogy virágot szedjen az útfélen. Néha egy ötletből, vagy zengő rímsorból nagy könnyűséggel ringatja magát valamely érzésbe s bizonyos fokig ihletés szállja meg: de az ily ihletés nem lehet mély, tartós: csak minő kútfeje vala. Az 55. költemény közül, mint teljesen kifogástatalan kiemelendő «Pünkösd napján» cimű kedves románc melyben szerző igazi bensőséggel szerencsés jellemzéssel festi a rózsát és kedvesét, s midőn az is, ez is elhervad, gyönyörűen mondja a megnyugvás szelid hangján : «Es elgondolkoztam: mit tett a sors keze? Elhervadt a rózsa, lehullt a levele!* Vele versenyeznek jóság és szépség tekintetében az «Ima», «Tompa sírjánál)), «Hinni, remélni, szeretni)) cimű költemények. Az olvasó, talán maga szerző is — meglehet — csodálkozni fog, hogy ép ezeket tartom legsikerültebb alkotásainak míg több olyat mellőzök, hol dúsabb képzelet, erősebb szenvedély, derültebb hangulat, élénkebb szinezés, tüzesebb költészet nyilatkozik. Az okát is megmondom ! Szerző midőn a természet képein elmerengve a falusi csendes boldogságot festi «Fálün» vagy «Este» cimű költeményeiben, vagy lelkesedésre hangolja a magas Tátra, melyek pedig szerintem is sikerültebb darabjai közé számíthatók, sokszor képhajhász, terjengős, elmélkedő, verselési szabályt nemismerő; miáltal sokat árt az egységnek s nem_egyszer untató is. Vagy midőn lelkesül és lelkesít a nagy költők emléke iránt s odát ír egy 48-as papképviselő tiszteletére : hiányzik az ódai hév a merész szárnyalás, a költői erő és szinezés: mik együttvéve