Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-13 / 28. szám

coupéjába és nyájasan kérdezé tőle: «Nem zsidó ön ?» «De igen» feleié a rabbi. «Ne csudálkozzék ön kérdé­semen — folytatá rá az idegen — ennek az az oka, mert valahányszor egy zsidó arccal találkozom otthon érzem magamat, mert én zsidó vagyok és még se vagyok zsidó.» «Hogy lehet az?» kérdé a rabbi. És az idegen elkezdi a prófétákon és igyekszik előtte megmagyarázni az egész szent Írásból azt a mi Krisztusra tartozik. A rabbi megérti a dolgot és határozottan hátat fordít a közbeszólónak, ki egy közeli állomáson leszállva az utolsó nyilat lövi a fiatal rabbi szivébe e szavakkal: ((Vilá­gosítsa fel önt a sz. Lélek és cselekedje, hogy ön iga­zán megértse a prófétákat!» A nyíl jól talált. Haszta­lan próbálja kivonni, hiába igyekszik feledni. Haza megy de nincs nyugta. Delitzsch új-szövetsége bevégzi az ismeretlen szász ügynök munkáját. A rabbi kijelenti ipja házában hogy keresztyénné lesz, az pedig az égő lám­pát vágja dühösen a renegát fejéhez, a nagybátya pedig arcába köp. Elfut. A nyomor kezdődik. Constantinápoly­ban felismerik, ujjal mutatnak rá az utcán mint apos­tatára. Útját állják megélhetésének. Máshova fut. Pesten egy öreg lelkész fogadja, de régi bitsorsosi ott is élete ellen törnek. Németországba megy hol meleg keblű barátokra talál, kik őt az elberfeldi hittérítő semina­riumban helyezik el. Szegény felesége, ki még zsidó maradt ez úton elveszti második gyermekét és e kettős próbában férje magaviseletének büntetését látja. Végül egy szép napon rendőr lép a neofyta szerény lakába, megkötözi és kétségbeesett neje szeme láttára minden törvényes formaság nélkül börtönbe viszi. Barátjai, magas protectio, dr. Fabri járnak közbe. Hasztalan ! A parancs az, hogy kötözve Lembergbe küldendő. Minden ellenállás hasztalan. Goldstern kezén bilincscsel szülő­városa börtönébe küldetik annélkül, hogy elfogatásának csak okát is tudná. Végre megtudja, hogy ez rokonai ármánykodása hogy megtérése miatt elveszítsék. Ekkor eszébe jut, hogy eljegyzése alkalmával zsidó szokás szerint annak a számlájára kinél atyai öröksége volt becses ékszereket vett jegyesének. Anyja ez ürügyet megragadta hogy minden helyes ok nélkül fiát meg­büntettesse és ha lehet örökre megbecstelenítse. A tör­vényszék késedelmezik. A rokonok mindig ujabb váda­kat találnak fel a dolog húzására. Goldstern az elitél­tetését várja mert az esküdtek többsége zsidó és legroszabb elleneiből áll. A végzetes nap elérkezik. A felmentés egyhangú, miután Goldstern több mint öt hónapot töltött börtönben. De ez idő alatt világosság lett laká­ban is, felesége is megismerte Jézusban messiását. Ez idő óta férj és feleség áldásosán működnek elvakult népök megtérésén és megható történetük néhány barát által közzétéve már nem egy lélek megindítása és térí­tésének szolgált alkalmul. Hát azt tudják-e már önök, hogy Luther nem rendes és természetes halállal halt meg ? Ugy bizony! ha eddig önök ezt hitték nagyon tévedtek. íme olvas­sák cl Májunké plebánus úr brochurját, amelyben szá­mos latin idézetekkel (a forrást ne keressék, ő azt mondja hogy eg}7 meghalt plebánus collegája ráhagyott irataiból vette) bebizonyítja hogy a nagy beresiarcha lelkiismeretétől üldöztetve, hogy az egyedül idvezítő anyaszentegyház ellen ily forradalmat támasztott, mint Júdás félfelé méne és felakasztá magát. Kolde erlangeni tanár kötelességének érezte e nagyon elterjedt szenny­iratra kitűnő tollával megfelelni, hivatkozva oly bizo­nyítékokra, melyeknek se száma, se világossága, sem értéke semmi kívánni valót se hagy hátra. Minthogy pedig Májunké plebánus úrnak tetszik ez a pocsolya, mely bizonyos állatok természetével nagyon egyező, nem jobb volna-e nehogy magunkat a sár fecskendés­nek kitegyük, ott hagyni őt észrevétlenül, hadd heverjen benne kedve szerint? Hagyjuk e pamfletet, beszéljünk okosabbról. Most jelent meg Hamburgban a Raube-Haus nyomdájában a Wichern «Die innere Mission, von J. H. Wichern. Agen­tur des Rauchen-Haus in Hamburg)) által a német nem­zethez intézett megható szózat, hogy vele utat törjön a keletkező belmissziónak. Igen szép könyv, melynek nyomása, papírja, kötése, becsületére válnak a nyomdá­nak amelyből került. Senki se fogja megindulás nélkül olvasni e hazafias és nemes szavakat melyek egy új vallá­sos kor kezdetét jelölik egész Németországban. Az elő­beszéd a berlini tudós tanár Weiss-tól még jobban növeli a könyv becsét, mely habár ezelőtt negyven évvel Íra­tott is, még most se veszített semmit actualitásából. Azoknak, kik isagogikával és izrael történetével foglalkoznak bátor vagyok figyelmét felhívni Wellhau­sen marburgi tanár két munkájára. Az egyik : die com­position des Hexatheuches, a másik : Prolegomena zur Geschichte Izraels. Hiányzott még, hogy Wellhausen radicalis megoldásai igazolják theologiai nézeteinket. De a tudós nyomozások, a türelmes és fáradságos kuta­tások a melyeknek e két könyv irója magát szen­telte, a hit és őszinteség szellemében használva, be­cses világosságot nyújtanak mindazok számára, kik azokat okosan olvasandják, és nem hogy megren­dítenék, sőt inkább szilárdítani fogják az ó-szövet­ségi könyvek authenticitásába vetett hitöket. A szer­kesztés módja, mely az alkotásoknál vezérül szolgált még sokáig megoldhatlan probléma marad; de a benső világosság és erkölcsi egység mit minden lapon el­árulnak semmi kétséget se hagynak fen ihletett jellemökről. A Bibliát bensejéből kell megítélni, megérteni és meg­magyarázni, azon szellem fényénél, mely azt kijelentette és a lelkiismeretnek fényénél, melynek romlatlan bizony­sága igazat ad neki, mint az igazságnak távoli viszhangja. (Revue chretienne.) B. L. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Szász Károly püspök urat a IV. egyetemes tanítói gyűlést rendező bizottság a tan­ügy terén szerzett kitűnő érdemei elismeréséül dísz­tagjává valasztotta. — Szász Károly püspök úr a mult héten Halasra utazott, hogy családjával együtt ott töltse — utoljára ez évben — a nyarat. — A sziget-monostori egyházban mult vasárnap folyt le széles körök érdek­lődése mellett a lelkész-választás; megválasztatott Sípos J^ál ottani helyettes, nem rég pesti s. lelkész, Sípos Pál esperes úrnak sok reményre jogosító, jeles szónoki s atyjától öröklött kitűnő adminisztrátori képességekkel felruházott fia. Midőn örömmel üdvözöljük őt új állo­másán, szívből kívánjuk, hogy a hozzá fűzött remények megvalósuljanak, s legyen ő a jeles apának méltó utóda. — Teiray Gyula ev. főesperes f. é. junius hó 29-én hagyta el eddigi állomását Süvetét s költözött új ott­honába Rozsnyóra, a nagynevű Czékus utódául. Ez alkalommal 100 frtos alapítványt tett egy Süvetén fel­állítandó magyar kisdedóvóra. — Veres Géza p.-ladányi segédlelkész Futó Zoltán temesvári missziói lelkész ellenében nádudvari lelkészszé választatott. * Felhívás pályázatra. Szász Gerő, a ((Prédiká­tori Tár)) lelkes szerkesztője négy pályadijat tűzött ki

Next

/
Thumbnails
Contents